Az ellenfelem.hu 'Határok nélkül' rovata természetesen nem ért véget! Továbbra is olyan, hazánkból elszármazott vagy jelenleg külföldön élő magyarokkal, magyar gyökerekkel rendelkező sportolókkal beszélgetünk, akik amatőr, profi, esetleg hobbi szinten űznek valamilyen küzdősportot.
Az interjúkkal szeretnénk egy kicsit szó szerint közelebb hozni hozzátok egy más világot, betekintést nyújtani az ottani mindennapokba és élettörténeteken, sorsokon keresztül kicsit a lélek és a sport mélységeibe is bevilágítani.
Sorozatunk alanya ezúttal az 1996-óta az USA-ban élő Viszkut Gábor! /IG: https://www.instagram.com/hunmuaythainj/
ellenfelem.hu: - Szia, Gábor! Ha nem vagyunk túl indiszkrétek, mesélnél egy kicsit magadról? Mi vitt nyugatra és miért pont az USA-ban kötöttél ki?
Viszkut Gábor: - Sziasztok! Magyarországon, Pécsen nőttem fel. A szüleim elváltak, mikor 2 éves voltam, én pedig édesapámnál maradtam. Kisgyermekkorom java részét a nagyszüleimnél töltöttem. Édesanyámmal emlékeim szerint 7 éves koromig tartottam kapcsolatot.
[caption id="attachment_18580" align="aligncenter" width="504"]
Jóval később, Amerikában, Sifu Joseph Ng és Sifu Randy Koller társaságában.[/caption]Mikor 10 éves voltam, 1987-ben, anyuék Ausztriába disszidáltak és utána, 1989-ben pedig az USA-ba, Pennsylvania államba, ahol rokonok segítségével telepedtek le. Édesanyám mindig küldött képeslapot az ünnepekre, születésnapomra és egyéb alkalmakkor, de édesapám nem adta át őket, úgyhogy én nem nagyon tudtam semmiről egészen 1996-ig, tehát 12 éven át.
Ez idő alatt elvégeztem az iskoláimat és két szakmát is kitanultam. Miután édesapám beleegyezett, hogy kimenjek Amerikába, anyu férje - akit már itthonról ismertem - hazajött látogatóba, és visszafelé vele repültem az USA-ba.
e: - Hogyan találkoztál a küzdősportokkal, mi fogott meg bennük?
VG: - Küzdősporttal még otthon találkoztam, kisgyerekként. Édesapám ökölvívó volt, én pedig gyakran nézegettem az érmeit, okleveleit. Mindig láttam edzeni, ugráló kötelezni és más különböző gyakorlatokat csinálni. Az érdeklődésem akkor lobbant fel, mikor egyszer láttam, hogy apuba belekötött három ember. Pár pillanat múlva a földön hevertek.
Általános iskolában cselgáncsoztam körülbelül két évig, de már Amerikában történt, hogy lapozgatva a telefonkönyvet rátaláltam egy harcművészeti iskolára. A hirdetésben az volt, hogy Bruce Lee eredeti harcművészetét oktatják. Nem kell mondanom, hogy Bruce Lee volt az ideálom!
e: - Elmentél hát megnézni, és…?
Teljesen beleszerettem a Wing Chun Kung Fu-ba! Végre megtaláltam, amit már nagyon régóta kerestem. Heti hat napot, napi kb. 4 órát jártam edzésre, vasárnap pedig magánedzéseim voltak. Sifu Randy Koller mesternél a Wing Chun Kung Fu mellet Tai Chi Chuant is tanultam és ilyen tempó, intenzitás mellett három év után elértem az oktatói szintet.
Az évek során edzettem Sifu Sonny Whitmore-ral is, aki annak a William Cheung-nak a tanítványa, aki egykor Hong Kong-ban, Yip Man iskolájában Bruce Lee-t is oktatta.
[caption id="attachment_18579" align="aligncenter" width="504"]
Sifu Sonny Whitmore, Viszkut Gábor, Sifu Randy Koller[/caption]Egy Shaolin Kung Fu iskolában is voltam egy rövid ideig, de New Yorkba is sokat jártam Sifu Frank Allen-hez, aki Bagua és Sing Yi stílust gyakorolt. Itt sok nagymesterrel edzhettünk. Ebben az időszakban, 2004-ben ismerkedtünk meg Sifu Joseph Ng "Buddha Kéz" Wing Chun mesterrel is, akitől mesteremmel mindketten tanultunk. Sokat jártunk New Yorkba, a Columbus parkba hétvégénként, ahol számtalan nagymesterrel edzhettünk.
Aztán 2010-ben elmentem egy helyre, ahol Muay Thai és BJJ oktatás is volt, de nem voltam ott sokáig, mert elköltöztünk. Úgy alakult, hogy 2011 vége fele abbahagytam a harcművészetet egészen 2017. januárig, közben pedig lányom is megszületett. Tavaly, 2017 elején álltam neki ismét edzeni a házamtól nem messze lévő UFC Gym-ben, ahol a Muay Thai stílust újra kezdtem.
e: - Versenyeztél is valamikor vagy inkább csak hobbi-szinten űzted/űzöd a küzdősportot?
VG: - Meccseim nem voltak, bár sokan kérdezték, hogy szándékomban áll-e ringbe lépni. Őszintén, engem nem nagyon érdekel, hogy mást győzzek le. Attól nem hiszem, hogy jobb leszek. Engem boldoggá tesz, amit csinálok és első sorban magamért teszem. Én úgy vagyok a harcművészettel, hogy a magam ellenfele vagyok. Magamon látom, és az edzőim mondják, hogy mennyit fejlődöm.
[caption id="attachment_18581" align="aligncenter" width="504"]
Az UFC Gym-ben[/caption]e: - Mesélnél egy kicsit bővebben erről a teremről? Jársz még máshova is esetleg?
VG: - A UFC Gym-ben akadtam jelenlegi edzőmre, Kru Joe Cantrellre, aki 18 éve tanít, Thaiföldön is élt. Nemrég egy másik helyre ment át oktatni, én pedig természetesen vele tartottam, mivel heti öt napot vele edzek, de az UFC Gymbe is lejárok heti három bokszedzésre.
A másik hely a Sport Science Lab, Staten Islanden, New York államban. Ez egy modern technikával felszerelt intézmény, ahova profi harcosok, bokszolók, UFC bajnokok, stb járnak. Nemrég volt szerencsém megismerkedni Kaensak Sor Ploenjit-tel, akit a mai napig úgy emlegetnek, hogy a valaha élt 10 legjobb nak muay egyike. Vele heti két privát edzésem van. Nagyon sokat tanulok tőle.
Mindezek mellett azért próbálok késő délután fele hazaérni és családommal tölteni az időt!
[caption id="attachment_18582" align="aligncenter" width="504"]
A küzdősport a családban marad![/caption]e: - Mesélnél kicsit szeminárium-élményeidről? Ha jól láttuk, olyan nevekkel edzhettél együtt, mint Fabio Pinca, Duane "Bang" Ludwig, hogy csak párat emeljünk ki. Melyik volt a legjobb, legemlékezetesebb szemináriumod?
VG: - Szemináriumokra sokat jártam régen is és most is. Amikor csak tudok, szívesen megyek. Ha kell, egyedül is. Régen Wing Chun és Tai Chi szemináriumokra, később, 2010-ben BJJ szemináriumra Joe Moreira-val és UFC harcosokkal.
Az újabbak, amiken részt vettem: Fabio Pinca, Eric Utsch (két alkalommal), Petchtanong Banchamek (kétszer), Nathan „Carnage” Corbett, Duane „Bang” Ludwig.
Mindegyik szeminárium különleges a maga módján. Fabio Pinca gyors és technikás, Petchtanong több mint 400 profi meccsel hihetetlenül tapasztalt, Eric Utsch stílusa inkább Holland iskola. De tetszik az UFC világbajnok TJ Dillashaw edzőjének, Duane Ludwignak a technikás stílusa is.
[caption id="attachment_18583" align="aligncenter" width="504"]
Petchtanong, Pinca, Kaensak, és Duane „Bang” Ludwig társaságában[/caption]e: - Mit tanított neked a küzdősport? Miben és hogyan segített hogy helyt állj az életben és megtaláld számításod Amerikában?
VG: - Először is önvédelemre, amit néha - nem lévén más út - használnom kellett. Aztán megtanított jobb önkontrollra, türelemre, arra, hogy kevesebbet idegeskedjek. Nagyon sokat köszönhetek a harcművészetnek!
Pontosan ezért úgy döntöttünk feleségemmel, hogy kislányunknak sem árthat, ha harcművészetet tanul. Három évesen kezdte a Tae Kwon Do-t, most 4 és 1/2 és nagyon tetszik neki, szereti csinálni. Mellette balettra és magyar óvodába is jár.
e: - Mi a legjobb tanács, amit valaha hallottál - a küzdősporttal kapcsolatosan - vagy attól függetlenül -, és kitől hallottad?
VG: - Édesapám nagyon örült, mikor az USA-ban elkezdtem járni harcművészetre. Sajnos már nem él, de mindig mondta, hogy csináljam, amíg tudom. Wing Chun mesterem, Sifu Randy - akit amolyan második apámnak tekintettem - ugyanezt mondta, hogy soha ne hagyjam abba a harcművészetet.
e: - Köszönjük Gábor! További sok sikert kívánunk!
