Leyrer Richárd: Bruce Lee és a Jeet Kune Do

Leyrer Richárd a Nemzetközi Kick-box Szövetség (WAKO) alelnöki, a Magyar Kick-Box Szövetség elnöki posztját is ellátta, a nem olimpiai sportágak versenysportjáért felelős szakmai tagozat első embere volt, korábban a Nemzeti Sportszövetség alelnökeként is dolgozott.

A jogász végzettségű sportvezető a nem olimpiai sportágak elismertetése mellett sokat tett a kiskorú sportolók védelméért is, valamint azért, hogy 2014-től a nem olimpiai sportágak versenyzői számára külön kategóriát hozzanak létre a Sportcsillagok Gáláján.

A hagyatékból

Az elért eredményeken, szakmai sikereken és a felsoroltakon túl, Leyrer Richárd hagyott még valamit hátra nekünk. Az ő jóvoltából /és Szabó Juliannáéból/ jelent meg ugyanis hazánkban először könyv Bruce Lee-ről, mely Lee páratlan mozgáskultúráján, edzésmódszerein túl a filozófiára is rávilágít nagy vonalakban, mely az egész mögött húzódik. Ez a ‘A kung fu királya – Bruce Lee és a Jeet Kune Do’ című könyv.

Némi életrajzi ismertetés után (50 oldal, viszonylag sok képpel) a könyv rátér a Lee által hátrahagyott örökségre, a Jeet Kune Do-ra. A Jeet Kune Do egy rendszer nélküli rendszer, mozgások, mozdulatok és a Zen-buddhizmusból táplálkozó filozófia elválaszthatatlan egysége.

Előzmények és háttér

Bruce Lee

A könyv mind a mai napig az egyik legtöbb forrásból merítő magyar nyelvű szöveg, mely nyomtatásban megjelent kis hazánkban, mely részben feldolgozza a Bruce Lee halála után összeállított és kiadott művét, a Tao of Jeet Kune Do-t, azaz a Jeet Kune Do taóját is.

Lee 1970-ben egy hátsérülés kapcsán inaktivitásra volt kárhoztatva, mely rendkívül megterhelő volt a folyamatos edzéshez, mozgáshoz szokott harcosnak.

Ekkor határozta el, hogy valamiféle rendszerbe foglalva vagy úgy egyáltalán írjon arról a fajta megközelítési módról, mellyel a harcművészetekhez állt, s melyet az évek során kifejlesztett. Ezt nevezte Jeet Kune Do-nak.

Interjúkban, írásban Lee utalt rá, hogy ez a stílus nélküli stílus, a harc művészete harc nélkül. Azt is mondta, hogy a Jeet Kune Do csak egy név, a test kifejezésének művészete a lehető legtisztább úton és módon.

Bruce Lee meglátása szerint a küzdelem spontán dolog, melyet nem lehet előre megjósolni, csak reagálni az adott esetekben. Véleménye szerint a stílusok túl merevvé, valószerűtlenné váltak, a jó harcművész pedig képes kell legyen arra, hogy olyan legyen, mint a víz – áramoljon, hezitálás nélkül.

A könyv

Bruce Lee

Az elméleti dolgok, a gondolatok, melyek a technikára, az egyszerűség fontosságára vonatkoznak hamar kiegészülnek az erőnléttel és a bemelegítéssel kapcsolatos elvekkel, majd konkrét példákat, gyakorlatokat kapunk ezekre vonatkozólag.

Szó esik a testhelyzetekről a Jeet Kune Do-ban, a fejtartásról, a vezető kéz és vezető kar, a hátsó kéz és hátsó láb szerepéről, a törzs helyzetéről, a készenléti vagy alapállás fajtáiról, de általánosságban véve is kitér az alapállással kapcsolatos elvekről. Támadó és védőállás, koordináció, pontosság, reakciógyorsaság, ütem és tempó mind terítékre kerülnek.

Bruce Lee volt az egyik első harcművész, aki a modern korban egy átfogó, strukturális megközelítést kínált a harcra vonatkozóan. Rengeteg kutatás nyomán számtalan küzdelemmel kapcsolatos elméletet dolgozott fel és többek között olyan elemeket is felhasznált, melyeket a vívásból vett át és igyekezett alkalmazni a modern kor pusztakezes összecsapásaiban.

Az eredmény ‘A támadás öt fajtája’, mely a Jeet Kune Do Taójának egyik nagyon fontos fejezete. A magyar könyv egyik fejezete szerint is, a Jeet Kune Do leglényegesebb eleme éppen a támadás. A támadás öt fajtája alatt tulajdonképpen olyan univerzális elveket kell érteni, melyeknek célja, hogy a küzdelem – azon belül is a támadás – kaotikus természetének valamifajta letisztultságot adjon.

A támadás öt fajtája

Bruce Lee akcióban

Az említett univerzális elvek részben terítékre kerülnek a magyarul megjelent műben, bár ezen a gyűjtőnéven nem szerepelnek. Mik hát a támadás fajtái?

A Tao eredeti, angol nyelvű szövegének sorrendje szerint: 1. Egyszerű, direkt támadás (Simple Direct Attack – SDA), 2. Kombinált támadások (Attack By Combination – ABC), 3. Progresszív indirekt támadás (Progressive Indirect Attack – PIA), 4. Ütés kézre/megállító támadások (Hand Immobilization Attack – HIA), 5. Ugrasztással történő támadás (Attack By Drawing – ABD).

Bővebben itt is utánaolvashattok a technikáknak vagy ha beszerzitek a Tao of Jet Kune Do könyvet papír, netán pdf formában.

Egyszerű, direkt támadás (SDA)

Az egyszerű, direkt támadás célja, hogy a célpontot a legrövidebb, legközvetlenebb úton érje el. Előzetes előkészítés nélkül, a harcos itt egyetlen mozdulattal kell, hogy áthidalja a távolságot ellenfele és saját maga között, ezért ehhez természetesen rendkívül jó távolságérzékre és időzítésre van szükség. Általában, de nem kizárólagosan az egyszerű, direkt támadást a vezető kézzel hajtják végre, ami a célhoz a legközelebb eső fegyverünk.

A bokszban az egyik legszemléletesebb példája ennek a dzseb kombinálása egy defenzív manőverrel, például egy elhajlással. Így a támadás pillanatában nem vagyunk az ellenfél esetleges ellentámadásának vonalában vagy pedig blokkolhatjuk azt. Nézzünk egy példát a Ward vs Froch meccsről! Ward beugrik a dzsebbel és egyben le is hajol (3:23-nál):

Gennady Golovkin szereti hátsó kezét a helyzettő függően kinyújtani kissé, kint hagyni, hogy semlegesítse ellenfele ütését és előkészítse sajátját. Egy pillanatra látszik csak, ezért kicsit koncentrálni kell, de jól kivehető, amint GGG jobb kezével Macklin dzsebjének útjába áll (1:05 táján):

Aztán 1:19-nél még tisztább a helyzet. Érdemes az egész meccset megnézni, hiszen több szempontból is nagyon tanulságos.

Kombinált támadások (ABC)

Idézet a magyar könyvből: “A kombinált támadások mindig több akcióból állnak. Példának okáért először félrevezető manőverrel történő bevezetésből, utána az ellenfél vezető keze irányában végrehajtott előkészülettel, vagy egy közelebbi cél elleni támadással lehet folytatni, s csak ezután következik a tulajdonképpeni igazi támadás.”

Egy adott kombinációban minden ütés célja az, hogy az ellenfél fedezékén lévő hiányossággal, lyukkal visszaéljen ill., hogy a következő ütést előkészítse. Ne feledjük, gyakran a legegyszerűbb dolgok vezetnek eredményre! Nézzük csak mit alkot Bernard Hopkins Shumenov ellen (8:02 körül):

Hopkins szándékosan nem tett erőt a dzseb mögé, melyet mindössze azért engedett el, hogy azzal egy pillanatra úgymond elvakítsa ellenfelét és így mögé elrejthesse az azt követő jobbost. De hasonló szép példa bőven akadt Manny Pacquiao Brando Rios ellen vívott meccsén is. Nézzük csak (41:05 táján)!

Pacman dzsebje arra kényszeríti Rios-t, hogy csökkentse a kesztyűi közötti távolságot, mely azonban így rést nyit a pajzson Pac jobb horgának Rios kesztyűje mögött. Az ütések duplázásával pedig az egyszerű kombinációk is igen változatossá tehetőek (25:17 környékén)!

Jobb horog, felütés, bal egyenes, test ütés, jobb test-horog, felütés, stb. Egyszerű, hatékony és szép! Ha figyelembe vesszük az ütések sorrendjét, a távolságokat, ritmust, szögeket, lehetséges célpontjainkat, majdhogynem végtelen számú lehetőségünk van.

A testre mért horgok gyakran arra késztetik az ellenfelet, hogy leengedje védelmét, ami viszont fent hagy lehetőségeket. A felütések pedig tökéletes bevezetői a horgoknak, ha közvetlenül egymás után következnek.

Nézzünk csak bele Vasyl Lomachenko és Gary Russell jr összecsapásába (lentebb) vagy a már említett Golovkin vs Macklin találkozóba.

A kombinációkat legjobban használók támadásukat ellenfelük reakciói és a reakciók által nyitott lehetőségek köré építik. Golovkin Macklin ellen a felütéseket pl. inkább csak azért használja, hogy Macklin fedezékét lefoglalja (a kickboxos Nieky Holzken is gyakran használ ilyen, az ellenfél védelmét lekötő módszereket), helyén tartsa, ezzel elrejtse lábmunkáját, mely elárulná mire készült: a megfelelő szög elérésére, melyből aztán a Macklin-t leküldő bal test-horgot elengedte.

Ütés kézre (HIA)

Az eredeti elnevezés és a magyar könyv is kicsit félrevezető itt, mert a Wing Chun-ra enged asszociálni, de az angol nyelven megjelent forrásműből, a Tao ide vonatkozó leírásából kiderül, hogy Bruce Lee itt egyszerűen arra gondol, hogy az ellenfél valamely testrészének irányításával meggátoljuk, hogy elmozogjon támadásuk elől, blokkolja azt vagy ellentámadjon.

Például egy olyan ellenféllel szemben, akinek szoros a védelme vagy egyszerűen nem nyitja azt meg, könnyen lehet, hogy nekünk kell csinálni ilyen rést a fedezéken.

Számtalan példát hozhatunk erre és nem is kell valami nagyon bonyolult dologra gondolni. Az ellenfél egyik kesztyűjét elhúzzuk vagy elütjük kezét és így hozunk létre lyukat, majd ütünk. A fentebb már említett Vasyl Lomachenko és Gary Russell jr összecsapás erre jó példa lehet szintén. Nézzük, ahogy Lomachenko lehúzza Russel jr bal kezét, lyukat nyitva a fedezéken (2:01-nél)!

Említhetnénk még Mayweather és Hatton találkozását is (itt Mayweather főleg Hatton fejét/nyakát irányította csuklóval és alkarral), de Muay Thaiból is akad példa, hiszen Buakaw, Superlek vagy éppen Saenchai is számtalan alkalommal használt különböző ilyen, a kezeket irányító, lefogó manővereket, akár keresztben is (azaz bal kézzel az ellenfél jobb kezét lehúzva/fogva, vagy jobbal a másik balját).

Mindketten számtalan kiütést produkáltak ilyen pozícióból. Nézzük Buakaw-ot lassításból, amint az X guard blokkolás után elkapja Zaripov rúgását, majd a köteleknél baljával lehúzza ellenfele bal kezét és pusztító erejű ütést visz be (6:39-nél)!

Ahogy jóval fentebb írtuk, a támadás öt fajtája alatt univerzális elveket kell érteni és ahogy láthatjuk, ez is egy szinte bármilyen küzdősportban használható elv, hiszen a fej vagy testrészek irányításával ellenfelünk egyensúlyát veszítheti és egyébként is kiszámíthatóbbá válik, a mozgás is nagyon lekorlátozódik. Ez ellenfelünket nagyban sebezhetővé teszi.

Progresszív indirekt támadás (PIA)

A PIA témakörével a magyar nyelvű könyv a taktika és a félrevezetés részekben foglalkozik. Lee tulajdonképpen itt egy színlelt támadás vagy nem teljes erővel és komolysággal elengedett ütést követő támadásra gondol, ahogy ezt a Tao-ban ki is fejti.

Ezt tipikusan egy erős védelemmel rendelkező ellenféllel szemben használhatjuk, aki hatékonyan tud válaszolni az egyszerűbb, hirtelen támadásokra. A progresszív indirekt támadás célja, hogy némi időt és távolságot nyerjünk az ellenféllel szemben, majd ezután vigyük be támadásunkat azon a fedezéken nyílt lyukon, ami akkor keletkezik, amikor ellenfelünk a félrevezetésünkre reagálva akciót indít. Míg az előző technika, a HIA sokkal fizikálisabb, addig a PIA a megtévesztésre épít.

Már említettük Mayweather, de akkor most vegyük is górcső alá egy kicsit, jelen esetben a technika szenvedő alanyaként. Shane Mosley mesteri módon egy dzsebbel vezeti félre Mayweathert és vezető lábát egy picit előrébb viszi, majd még közelebb kerül és a támadás vonalát megváltoztatva egy test dzsebet visz be. Mayweather pedig bekapja a horgot! Nézzük mi történik 1:43-nál:

Pacquiao technikai arzenáljának hatalmas része erről szólt. Számtalan példát felhozhatnánk, de hogy egy konkrétumot említsünk, vegyük például a 2004-es, Juan Manuel Márquez elleni meccs első menetének az alábbi pillanatát 7:05-től:

Persze szemezgethetnénk még több meccs több menetéből is, így Pacman Mosley elleni összecsapásából is (pl. a 3. menetben a leütés is hasonló szituációból jött) vagy Andre Ward és Chad Dawson találkozójából (a szintén a 3. menetben érkező leütés előzményeit bemutatva), de az elvet már szemléltettük és további példára jelen keretek között nincs további szükség.

De ide, ebbe a kategóriába sorolható a dzsebből vagy helyette érkező horog. Az egyik legjobb példa erre Klitschko és Pulev találkozójának alábbi pillanata, ahol Klitschko dzsebet színlel, mire Pulev jobbjával lefelé irányuló vonalban kinyúl, ezzel pedig nyitva hagyja fedezékét fent Klitschko valód támadása számára. A szög nem a legjobb, de a lassításban azért kivehető 1:56-tól, hogy miről is van szó.

Az ellentámadásról Lee így írt: “Az ellentámadás harc közben a legnagyobb művészet. A mesterek művészete”. A kontraakció vagy kontratámadás nem egy defenzív manőver, hanem az ellenfél támadásának saját támadásunk bevitelére történő kihasználása.

Ugrasztással történő támadás (ABD)

Az ugrasztással ellenfelünket rávesszük, hogy egy látszólag a fedezékünkön nyílt résre “ugorjon”, mellyel saját fedezékén nyit helyet nekünk. Egy hatékony módja ezen technikának, hogy ellenfelünket a nekünk megfelelő támadásra provokáljuk.

Amint ellenfelünk teljes erőbedobással támad, igen gyakran kerülhet olyan pozícióba, amikor már nincs módja a változtatásra és az ellentámadásunkra aktívan válaszolni. Nagyszerű példa erre a fentebb már említett Mayweather vs Hatton meccs. A 10. menetben ugyanis a leütést megelőzően pontosan ez történt.

Felső testünk bizonyos mozdulataival és megtévesztésekkel arra is rávehetjük ellenfelünket, hogy kiszámítható módon kezdeményezzen, ezzel pedig a régi bölcsességet, mely szerint kétségek esetén dzsebbel támadjunk, kihasználhatjuk.

Itt ismét a Pacquiao vs Rios meccset vesszük elő, mely kézenfekvő módon adja magát (22:14-nél).

Olyan helyzetet vagy tartást is fel lehet venni, hogy az ellenfelet egy bizonyos támadásra ösztönözzük. Floyd Mayweather a távolság finom szabályozásával és különböző testtartások felvételével nagyszerűen manipulálja ellenfelei eszközválasztását, majd pedig ki is használja a választásukból számára adódó előnyöket. Következzen a Mosley elleni meccs 9. menetének egyik pillanata (49:39-től).

Egy-egy technika esetén az ellenfelek gyakran próbálnak meg ugyanazzal válaszolni. Például dzsebre nagyon gyakran dzseb a válasz. Természetesen ezt nagy mértékben ki lehet használni. Az elhajlás és ellentámadás sokkal könnyebb, ha tudjuk nagy valószínűséggel, hogy milyen választ kapunk támadásunkra.

De ebbe a kategóriába tartozik az alábbi példa is. Nézzük a Mayweather vs Maidana 2 meccs egyik pillanatát (0:35-nél)! Maidana tudta mi lesz Mayweather reakciója a bal dzsebre (nem dzseb!):

Rövid végszó

Bruce Lee behatóan tanulmányozta korának szakmai anyagait, így Edwin L Haislet átfogó, bokszról írott munkáját is. A Jeet Kune Do Tao-ja az ütés technikájáról és stratégiáról szóló részei is főleg Haislet 1940-ben íródott Boxing c. könyvéből és Jack Dempsey ‘Championship Fighting’ könyvéből jöttek. Rengeteg stílust vizsgált meg, jegyzeteket készített belőlük és ezen jegyzeteiből állították aztán össze a könyvét halála után.

Korai halála miatt Lee mindössze öt évet tudott a boksz tanulmányozásával tölteni. Zsenialitása kétségtelen, azonban ne feledjük, hogy összehasonlításképpen pl. Bernard Hopkins 1988-ban, a cikk írásának idején 27 éve mutatkozott be profiként!

Bruce Lee szerepe, hatása vitathatatlan, gondolkodásában és megközelítésében számtalan előremutató, korát meghaladó vonatkozás volt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a magyar verzió ma már csak nehezen, antikváriumokból lelhető fel, sokszor nem túl jó állapotban (jelen sorok írójának is csak egy darabokban lévő példány áll rendelkezésére), gyakran igen borsos áron.

És hogy kinek ajánljuk a ‘Kung fu királya – Bruce Lee és a Jeet Kune Do’ című könyvet? A Bruce Lee által felvázoltakkal megismerkedni kívánóknak, fanatikusoknak, gyűjtőknek és azoknak mindenképp, akik nem tudnak elég jól angolul. Természetesen az angol nyelvű mű, tele Lee rajzaival, jegyzeteivel szintén alapmű.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


error: Jogvédett tartalom (C) - ellenfelem.hu