Artur Kyshenko idén másodjára látogatott Magyarországra a Thai Box Akadémia meghívásából. Portálunk kapva kapott az alkalmon és egy alapos, szinte minden témát kimerítő interjút készített a legendás harcossal, amilyet máshol, más nyelven sem olvashattatok még.
Artur Kyshenko szemináriumáról korábban olvashattatok már egy másik cikkünkben, most azonban egy alapos interjúval készültünk, melyet személyesen készítettünk a Fit Club Zugló - Thai Box Akadémia termében a legendás ukrán harcossal.
Következzen hát az interjú, melyben Artur Kyshenko a kezdetekről, sikereiről, Japánról és a K-1 időszakról, súlyhozásról és sok minden másról beszélt nekünk!
ellenfelem.hu: - Először is köszönjük Artur, hogy időt szakítottál ránk. Vágjunk is bele és ugorjunk egy kicsit vissza az időben! Hogyan és miért kezdtél el bokszolni?
Artur Kyshenko: - Két dolog is motivált ebben. Először is, a környék, ahol laktam, nem volt valami jó, szóval vigyázni kellett magadra. Meg van egy idősebb testvérem, akivel elég sokat verekedtünk. Egy nap, mikor megütött, meguntam és mondtam, hogy elmegyek bokszolni. Így is lett.
e: - És hogy találtál a muay thai-ra? Mikor döntötted el, hogy profi sportoló leszel és ebből fogsz élni?
AK: - Egy éve bokszoltam, amikor rátaláltam erre a kis teremre, a Captain Odessa-ra. Nem tudom, hogy mondjam, de éreztem valamit legbelül és nagyon megtetszett a dolog, ezért kitartottam mellette. Amikor 14-15 voltam, már láttam jeleket, hogy pénzt kereshetek a bunyóval, hogy megélhetek belőle. A profi meccsekért 15 évesen már kaptam némi pénzt és a termem is adott valamit minden hónapban. Ez volt az a pont, amikor azt mondtam magamnak, hogy megpróbálom, mindent beleteszek a sportba és majd meglátjuk.
e: - Szóval egyszerűen csak besétáltál a terembe? Vagy valakitől hallottál róla?
AK: - Egy nap sétáltunk az utcán és betévedtünk ebbe a kicsi, de nagyon szép terembe. Megkérdeztük, hogy nézhetnénk-e egy kicsit az edzést. Aztán az első kérdésünk az volt, hogy mennyibe kerül a dolog, mire azt mondták, hogy 16 éves korodig ingyen van. Elkezdtünk hát ott edzeni.
e: - Meglepődtél rajta, hogy milyen hamar jöttek a sikerek? Pár év után már bronzot nyertél a kazahsztáni IFMA bajnokságon, aztán meg jött sorra a többi.
AK: - Őszintén, nem voltam annyira meglepődve. Elég őrült vagyok, ha sportról van szó. Számon tartom például, hogy hány edzést hagytam ki életemben. Az első pár évben összesen 2-3 ilyen alkalom volt. Tényleg nagyon beteg kellett legyek ahhoz, hogy ne menjek edzeni. Még iskolát is váltottam, ahol a sportszak miatt már napi kétszer edzhettem. Szóval 15 évesen már napi két edzést nyomtam, minden nap.
Számon tartom például, hogy hány edzést hagytam ki életemben.
e: - Ugorjunk most megint egy kicsit az időben. Mesélnél egy kicsit a K-1-es emlékeidről? Esetleg volt valami vicces, meglepő sztorid, amit még nem mondtál el sehol?
AK: - Az európai K-1 torna-győzelmem után ugye megkaptam a jegyem a Japán gálára. Hatalmas kulturális sokk volt ez nekem. Az első két évben, amikor Japánba látogattam, nem is értettem, mi zajlik körülöttem.
Mindenhol rajongók, kamerákat és fényképezőgépeket toltak az arcomba, a csarnokok tele voltak emberekkel. Egyszerűen nem értettem. A legelső alkalommal egy japán rajongó, egy lány jött oda hozzám és mutatott a telefonján egy fotót rólam, amit soha sem láttam. Szürreális volt. Tizenkilenc éves voltam, kb 100000 kilométerre az otthonomtól és rajongóim voltak. Ráadásul egy lány egy olyan képet mutogatott nekem rólam, amiről azt se tudtam, hogy létezik.
e: - A K-1 krémjével harcoltál - Zambidissal, amikor még csak 21 voltál, Masatoval, Holzkennel, Yodsanklaival. De ott volt Petrosyan és Souwer is. Voltál valaha ideges meccs miatt? Mert bár legendákkal harcoltál olykor, sosem tűntél annak. Vagy a kb 130 amatőr meccs mindenre felkészített?
AK: - Lehet, nem tudom. De a Zambidis meccs előtt elég ideges voltam. Igazából nem is voltam még 21. Szóval ott álltam a ring mellett, 20 éves fiúként. Vártam a ringnél és a K-1 a monitorokon minden meccs előtt a harcosok karrierjének fénypontjait mutogatta.
Állok ott és nézem, ahogy Mike Zambidis egymás után üti ki az ellenfeleit. Szóval ezzel az emberrel kell nekem megküzdenem pár percen belül? - kérdeztem magamtól. Nagy nyomást éreztem. De aztán, amikor a ringbe léptem, elfelejtettem azt egészet. Minden elszállt belőlem. Azt mondtam magamnak: harcolni, győzni jöttem. És mint minden küzdelmemben, itt is beleadtam mindent. Harmadik vagy extra menet, nem számít - mindent megteszek a győzelemért.
Harmadik vagy extra menet, nem számít - mindent megteszek a győzelemért.
e: - 2010-ben váltottál, Hollandiába költöztél és a Mike's Gym-ben kezdtél edzeni. Miért Hollandia és miért a Mike's Gym?
AK: - El akartam menni Ukrajnából és az akkori menedzserem javasolta, hogy próbáljam meg ezt a termet. Elkezdtünk együtt dolgozni és bár eleinte elég sok kérdésünk volt, amit nem könnyített meg az sem, hogy nem tudtam angolul, működni látszott a dolog. A mai napig jó barátok vagyunk Mike-val.
e: - Amikor odakerültél, eszedbe jutott, hogy előfordulhat, hogy egy csapattag ellen kell majd meccsezned valahol, ahogy az később be is következett Murthel Groenhart ellen?
AK: - Őszintén, nem nagyon gondolkodtam rajta. Egy harcos vagyok, a ringben és azon kívül is. Mindenre készen kell állnom. Ilyen az élet. Ha harcolunk, hát harcolunk.
e: - Körülbelül ekkortájt kezdtek gondjaid lenni a 70kg hozásával is. Huszonnégy körül voltál ekkor. Gondold, hogy a tested kezdett változni vagy máshogy edzettél, táplálkoztál és ez okozta?
AK: - Több dolog is közrejátszott. 25-26 körül a testem kezdett változni kicsit, erősebbé váltam és a Mike's Gym edzései is mások voltak, szóval izmosabb is lettem.
e: - Hogy alakul a súlyod manapság? Formában maradsz, 82-85 kiló körül vagy feljebb is mész esetleg?
AK: - A meccsekre hozom formába magam, lassan felépítem a dolgokat és 3-4 hónapig tartom. Aztán hagyom, hogy egy kicsit elszaladjon a ló és élvezem az életet, a családommal töltött időt. Amikor jön az ideje, akkor formába hozom magam 2-3 hónap alatt és pár hónapig tartom is ezt a formát.
A meccsek után hajlamos vagyok őrülten, össze-vissza kajálni, de ez kb. két hétig tart.
A meccsek után hajlamos vagyok őrülten, össze-vissza kajálni, de ez kb. két hétig tart. Aztán kicsit visszább veszek ebből és bár ilyenkor még mindig jöhet minden, igyekszem kevesebbet enni. Néhány egészségesebb ételt, salátát is eszem ilyenkor. Felmegyek akár 90 kilóig is, aztán pár héten belül már megint olyan 87 kiló körül vagyok. Csúcsformában tudok lenni 90 kilósan.
e: - Mik voltak a legnagyobb változások az utóbbi években az edzésedben, diétádban vagy mentálisan?
AK: - Az elmúlt 5-10 évben igyekeztem már otthon maradni, ott edzeni vagy valahol, ahol jól érzem magam. Szóval nem igazán utazok az edzések miatt. Pár hétig jó, hogy nincsenek kérdések, semmi sem tereli el a figyelmet az edzésről, de egy idő után megőrjít a dolog. A felkészüléseim pedig legalább hat hetesek.
e: - De nem sokkal nehezebb otthon kizárni mindent és csak az edzésre, egy meccsre koncentrálni?
AK: - Néha igen. Amikor például nincs időm vagy energiám, hogy amikor a kisfiam ki szeretne menni velem játszani valahova, vele menjek.
e: - Mesélnél a termedről, a Kyshenko Gym-ről? Mikor nyitottad? Kivel vagy kikkel készülsz itt a meccseidre? Vagy elhívsz harcosokat magadhoz?
AK: - Hat hónapja (kb 2017 januárjában) nyitottam Barcelonában, Spanyolországban. Ez egy nyilvános terem, bárki edzhet is. Vannak kezdő és profi edzések, fitnesz is. Tanítványokkal edzek, de pont nemrég volt nálam a Nieky Holzkent másodszor is legyőző Cedric Doumbé.
e: - Gondolod, hogy a fiad követni fogja majd a példádat?
AK: - Nem tudom. De nem erőltetem. Néha eljön velem az edzésekre, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy nagyon érdekelné. Pár dologra egészen biztosan meg fogom tanítani, hogy meg tudja védeni majd magát, de nem akarom erőltetni, hogy harcos legyen.
... a sor végére kéne állnom az elejéről és anyagilag se lenne okos döntés.
e: - Többen kipróbálták magukat már más küzdősportokban is, mint az MMA vagy a bokosz. Gondolkodtál te is ilyesmi?
AK: - Gondolkodtam a bokszon 2008-2010 körül, ezért megkérdeztem régi barátaim, a Lomachenkokat. Szóltam Vasylnak, ő pedig az apjához irányított, mondván, hogy papa mindent tud a bokszról. Ő azt mondta nekem, hogy bele kell gondolnom pár dologba - a saját sportomban az első vagyok. Már nem voltam akkor se 15 és 4-5 év arra menne rá, hogy nevet szerezzek. Ez egy másik sport és a végén lehet, hogy nem is tetszene annyira. Ráadásul a sor végére kéne állnom az elejéről és anyagilag se lenne okos döntés.
e: - Egy másik dolog, amiről szerettünk volna még megkérdezni, a sérülések. Hogy lehet, hogy soha se hallottunk veled kapcsolatban nagy sérülésekről, műtétekről és egyebekről, ami egyébként elég gyakori a küzdősportokban? Genetika, trükkök vagy egyszerűen nagyon odafigyelsz?
AK: - Utóbbi. Ha valamim sérült vagy érzek valami, akkor megadom magamnak a maximális időt rá, hogy helyre jöjjek. Vagy leállok az edzéssel vagy a kérdéses területeket pihentetem. Nagyon komolyan veszem a pihenést. Nem csak edzésprogramom van, de megvan minden meccs utánra a pihenő-programom is.
Szerencsére nem kell szaladgálnom a pénz után sem, nincs menedzserem, edzőm, ezért ha fáradt vagyok vagy valami nincs rendben, akkor relaxálok és kiveszek egy kis időt. Nem a pénzről szól nálam a dolog, hanem arról, hogy az első legyek.
Nem a pénzről szól nálam a dolog, hanem arról, hogy az első legyek.
e: - Hogy látod a kickbox jövőjét?
AK: - Szerintem Japán jön vissza nagyon. Kezdenek egyre komolyabbak lenni és 3-4 éven belül szerintem ismét a topon lesznek.
e: - És mi a következő nálad? Hol láthatunk meccsezni legközelebb?
AK: - Nos, már vár rám otthon egy szerződés, ami egy svédországi meccsről szól, november 25-re. De szó van Ausztráliáról is és hamarosan utazom Kínába is, hogy leüljek a Kunlunnal tárgyalni a szerződésről, a következő meccsről és egyebekről.
Köszönjük még egyszer és sok sikert kívánunk mind a ringben, mind azon kívül. Reméljük jövőre is eljössz és ismét láthatunk a Thai Box Akadémián, akiknek ezúton szeretnénk ismét megköszönni a meghívást és a lehetőséget!
https://soundcloud.com/ellenfelemhu/came-to-fight
