[caption id="attachment_10738" align="aligncenter" width="504"]
„Bizalmat adni és bizalmat elnyerni pont ugyanolyan nehéz.”[/caption]
A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter egy kis anekdota segítségével igyekszik szemléltetni valamit a bizalommal kapcsolatosan és rámutatni, miért nem szerencsés prekoncepciókkal belevágni valamibe.
A boksz nem csak fizikai sport, hanem fizikai és szellemi is. Fejleszti a ritmusérzéket, a reakciógyorsaságot, a helyzetfelismerést, az állóképességet, a küzdeni-tudást, a magabiztosságot és végezetül önvédelmi ismereteket ad.
Még amatőr bokszoló koromban történt, hogy egy alkalommal közölte velünk az edző, hogy Szerbiában lesz egy verseny és én is indulok rajta. Eddig semmi gond nem volt. Azonban nem ő fog velünk jönni, mint edző, hanem „Gyuribá”.
Ő volt az az idősödő tréner, aki a bokszteremben öltönynadrágban, kitaposott cipőben, mackó felsőben és micisapkában járkált. Gyakorlatilag senki nem tekintett rá szakemberként. Kicsit el voltunk keseredve a csapattársaimmal, hogy mi lesz most? Milyen utasításokat fogunk kapni egy szenilis öregembertől?
Meg volt a sorsolás – erőnyerő lettem – mondta az öreg... ez azt jelenti, hogy aznap nem bokszolok, mert páratlanul vagyunk. Tehát, mint sokan mások én is edzettem, hogy a versenysúlyomat rendesen tudjam hozni. Mozogtam is egy jó órát, rendesen megizzadtam, kifáradtam.
De valami megérzés miatt, gondoltam megnézek egy párosítást... És beigazolódott a gyanúm. Be voltam írva meccsezni! Ráadásul nemsokára én következtem! Mondom Gyuribának’, hogy arról volt szó, hogy nem bokszolok, és mégis! Erre ő: Rendben fiam, akkor már nem kell bemelegítened... :) Vicces... Iskolázni sem volt idő. Az ellenfelem - egy hazai fiú - már a ringben állt és engem szólítottak.
Gyuribá’ utolsó pillanatban került elő és fordítva akarta feladni a kesztyűket a kezeimre. Itt kezdtem már elveszíteni a türelmemet! Ebből mi lesz? Elkezdődött a meccs egy erős Szerbbel bokszoltam (és mindenki tudja, hogy hazai versenyző ellen hazai ringben nem könnyű a győzelem) szóval, mozgatom, figyelem, sima kezdés.
Kis idő elteltével hallom Gyuribá’ hangját: Balegyenes-jobb csapott (azaz: hogy ezt csináljam). Na, persze, - gondolom magamban - majd pont neked fogok hinni! De, az öreg ismételgette a taktikai utasításokat. Ekkor, gondoltam, bizalmat adok neki. És meg csináltam, amit kért. Bejött. Véletlen – mondtam magamnak. Nem az volt. Ismét bejött, amit mondott.
Oké. Gong, szünet. Általában az edzők ez alatt az idő alatt megpróbálnak minél több információt a versenyzőjüknek átadni, azaz 1 perc tömény hadarás következik, közben levegő, kis ivás, fogvédő, stb…nagyon rövid az idő. De az öreg egyetlen szót sem szólt – csendben volt.
A menet kezdése előtt öt másodperccel kopogással szoktak jelezni. Akkor szólalt csak meg és ennyit mondott: Jobb felütés – bal horog. Gong. Hát, gondoltam, ez teljesen hülye. De ismét megcsináltam amit kért. Mindent. Győztem, méghozzá simán. A döntőig jutottam, ahol ismét egy hazai fiúval bokszoltam. De ez a srác jó volt. Nagyon jó. Erős, gyors, technikás és hazai pályán van.
Ahogy haladtam a ring felé, a velünk lévő civil kísérők a következőket mondogatták, miközben a vállamat lapogatták: Kitartás. Csak bírd ki lábon. Ne számoljanak ki. És hasonlókat. Itt azonban jött az újabb bizalom: az önbizalom! Aki sportolt már, lépett fel több ezer ember előtt, az tudja milyen érzés reflektorfényben, ordibáló emberek előtt, idegen pályán helytállni, esetleg győzni.
Na igen. Pont olyan. Nehéz! De arra gondoltam, hogy ha már eddig eljutottam, nem itt fogom feladni! Ezek az emberek tulajdonképpen nekem „drukkolnak” az ellenfél pedig csak egy a sok közül... Ja, és persze Gyuribá' is ott volt! Elkezdődött a meccs. Úgy indult, ahogy gondoltam: Gyors, erős, kemény az ellenfél. Viszont „feküdt nekem”, azaz éreztem a stílusát. És verhető volt. Már az első menetben számoltak rá...
Végigment a három menet és egy kemény küzdelemben de, kikaptam pontozással. A közönség azonban engem ünnepelt győztesként, mert helyt álltam (mellesleg jobb voltam), de a hazai pálya az hazai pálya. Gyuribá’ pedig - akinek a vezetéknevét a mai napig nem tudom - egy kiváló szakember. És jól tettem, hogy bíztam benne!
https://www.youtube.com/watch?v=PsJK7tlBQOQ
