Sport coaching – Megküzdeni a félelemmel

Egy Coaching folyamatban a legfontosabb, hogy találjunk egy olyan közlési formát, ami a legjobban „átmegy” a kliensen. Ahány szakember annyi féle módszerre esküszik, és ez így is van jól.

cub1

Színesnek kell lennünk, mint az élet más területein is. Én az elbeszélő, példa alapú, tanulság levonó módszert szeretem, amikor egy mesébe, történetbe ágyazva adom át ügyfelemnek az információt.

Miért pont a mese? A mese kora gyermekkorunk legmeghatározóbb tudás forrása. Rendszerint édesanyánk, édesapánk, nagyszüleink mondták nekünk és mi feltétel nélkül áhítattal hallgattuk őket, azért, mert hitelesek voltak és az vésődött be, hogy a mesére figyelni kell.

Főleg a küzdősportokban a félelemmel való meg küzdés az egyik legnehezebb dolog. Az alábbi mese erre világít rá.

tigermon-47

Salut Alfonzo – Az őszinte oroszlán idomár

„Hamarosan kezdődik az előadás és arra gondoltam, írok még neked, remélem, hogy nem utoljára. Sokszor gondolok arra, hogy is kezdődött ez az egész?

Nem, nem a mi barátságunk, hiszen az Afrikába nyúlik vissza és ott mind ketten kitettünk magunkért. Arról beszélek most, hogy nehéz beismernem magamnak azt, hogy félek. Sőt az utóbbi időben egyenesen remegek, mielőtt be kell mennem az oroszlánok közé…

Hatan vannak és mindegyiket szeretem. Linda, Oscar, Marcus, Jerry, Oldman és Carlos. Nagyon szépen tudnak együtt dolgozni, de néha azt érzem rajtuk, hogy nem bíznak bennem. Nem bíznak a bátorságomban és ez által én sem bízok már magamban. Ez pedig, ebben a szakmában olyan hiba faktor, ami ha beüt ott vége mindennek. Tanácsot szeretnék tőled kérni mon amie, hogy mit tehetnék azért, hogy újra a régi önmagam legyek?

Mintha tegnap történt volna, amikor a Tobruk-i majd a Marseille-i vándorcirkuszban is együtt tereltük ezeket a nagymacskákat és a te bátorságod olyan erőt adott nekem, hogy még Marcus szájába is bele mertem hajtani a fejemet.

Arról nem is beszélve, amikor a kezedből kiesett az ostor és Linda oda szorított a ketrec széléhez, és nem engedted, hogy az altató lövedéket bele lőjék az állatba, hanem higgadtan behívtál magatokhoz és én ÉN puszta kézzel eltereltem tőled a 200kg-os cicust……na, akkor bátornak éreztem magam!

De, azóta sok év telt el, megannyi előadást megéltem és most elakadtam, elveszítettem a hitemet.  Ez az igazság. Őszinte leszek magamhoz talán ez az első lépés, amit könnyedén megtehetek.

Persze ez csak a kezdet, mert várnak rám az oroszlánok. Őket nem fogja érdekelni, és hogy is érthetnék meg? Vadállatok. Az ösztönüket nem tudják felül írni. Mégis egy ember, akinek az ereje tized annyi ment az övék fel tudja parancsolni őket a dobogóra vagy rábírja bármilyen attrakció elvégzésre.

Most, hogy írok, neked egyre csak tódulnak a fejembe a gondolatok és a lehetséges megoldások. A félelem érzése nem vezet sehová. Félelemben élni olyan, mint szárnyak nélkül repülni, levegő nélkül merülni, vagy szkafander nélkül kilépni az űrbe.

Teljesen értelmetlen. Használnom kell az eszemet. Minket, embereket az különböztet meg minden más élőlénytől, hogy a fejünkben rendkívüli képességek rejlenek. Ez az ezt fogom tenni! Nem hagyatkozok tovább a rutinra. Mindig készen kell állnom az új kihívásokra.

Az „új életem” ami a félelem mögött van az egy ajándék, ami be van csomagolva. Hogy meg kaparinthassam ezt az ajándékot, hozzá kell fognom a kicsomagolásához. Ez elkerülhetetlen. Nem feltétlenül könnyű ez, mert jó erős a szalag és a papír is vághat. Sőt, van, hogy néha nem vagyok elég kitartó ahhoz, hogy kibontsam a csomagot.

Néha szidom azt, aki becsomagolta és oda adta nekem. Ezért a félelmeimmel való találkozással és gondolatokkal fogom bontogatni az ajándékomat! „

– Bánóczi Péter Life/Sport Coach [email protected]


error: Jogvédett tartalom (C) - ellenfelem.hu