[caption id="attachment_8184" align="aligncenter" width="600"]
fotó: HELL Energy[/caption]
Rövid nyári szünet után lassan minden rovatunk és sorozatunk újra beindul, így folyatjuk hazai legendás harcosaink megszólaltatását is. Zilai Sándor után ismét egy thaibox legendát köszönthetünk honlapunkon, aki nem más, mint Kunkli Tivadar!
Mondhatnánk azt is, hogy szinte adott volt a folytatás, hiszen egy ilyen sorozat nem hagyhat ki egy olyan nagy múltú versenyzőt, mint Tivadar. Szerencsére sikerült hamar eljutnunk hozzá, és készséggel állt rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk neki.
Aki rendszeres olvasónk, az tudja, hogy miként is épül fel a "Felnőni a harcban" sorozatunk tematikája, a hagyományokkal pedig most sem szakítottunk, hiszen Tivadarral is a kezdetekig mentünk vissza. Innen indulunk!
"Volt egy unokatesóm, aki 2 évvel volt nálam fiatalabb, és a játékos bunyók során rendszeresen elpáholtam, egész addig, amíg el nem kezdett karatére járni, ahova aztán követtem én is egy idő után. Nagyjából négy év telt el, amikor váltottam a thai-boxra. Ennek egyik oka az volt, hogy karate versenyeken többször leléptettek durvaság miatt.
Már az első alkalommal felfigyelt rám az edző, nekem viszont még a bokszkesztyű is szokatlan volt. Az edzés végén azért beálltam egyet sparringolni, amin aztán jól össze is vert a rutinosabb partnerem. Pár hónappal később aztán már a versenyzőkkel készültem együtt." - kezdte Tivadar.
Így indult tehát az a pályafutás, amire aztán később egy egész ország figyelt már. Kötődése a sporthoz, a thai-box-hoz azóta is töretlen.
"Nehezen lehet tőle elszakadni. Nem bírom ki a mai napig sem, hogy legalább hetente kétszer ne menjek edzeni vagy egy jót zsákolni. Van akinek ez csak hobbi, de valaki számára egy életforma."
Tivadar azon kevesek egyike volt, akinek már a sportág hazai szárnybontogatásai során alkalma nyílt thaiföldi edzőtől tanulnia, ami aztán megadta az igazi lendületet karrierjének.
"Munka mellett edzettem. Volt amikor csak hétvégén, pénteken tudtam felutazni Pestre. Közben sorra jöttek a versenyek, majd a Kató Misi elleni mérkőzésem, amit aztán végül elvesztettem. Ez az egyetlen vereségem a pályám során. A mérkőzés után a szponzoromnak köszönhetően ideutazott egy edző Thaiföldről, akivel a fejlődésem hamar elindult. Készültünk a visszavágóra Misi ellen, aki akkor már Thaiföldön volt, és ott edzett, de az ismételt összecsapásra már nem kerülhetett sor Misi sajnálatos halála miatt."
Megszámlálhatatlan kemény ütközet, gyakran 10+ kilogrammal nehezebb ellenfelek, a komolyabb sérülések mindezek ellenére szerencsére elkerülték a Bob Sapp-et is legyőző hazai legendát.
"Egy olyan mérkőzésem volt korábban, amelyen a vállam kiugrott, de azt a mai napig nem tudjuk, hogy miért. Azon a mérkőzésen kaptam életemben a legtöbbet, és utána ki is hagytam 2 évet, nem is meccseltem egyáltalán. Tíz évvel ezelőtt volt egy gerincsérvem is, de az már pályafutásomnak abba a szakaszába esett, ahol azt már igazából nem hátráltatta."
Több mérkőzés is szóba került beszélgetésünk közben, így adta magát a kérdés, hogy melyik győzelmére is emlékszik vissza legszívesebben Tivadar.
"Volt egy Lechner Zsolt nevű ellenfelem. Nagysúlyú volt és nem tudta megverni senki az országban, csak én. Egy 20 perces kemény csatában tudtam legyőzni. Erre emlékszem vissza a legszívesebben."
Lechner egyébként az utcai harcos nehézsúlyú bajnoki cím első birtokosa volt, aki amatőr muay thai világbajnokságon is érmet, egészen pontosan bronzot szerzett a szuper-nehézsúlyú kategóriában. Az emlékekről aztán a jelenre váltottunk, érdekelt, hogy milyennek látja a mai generáció versenyzőit?
"Nagyon egysíkúak. Egy-kettő van, aki ügyesebb, aki kiemelkedik a többi közül, de a mai fiatalok nem szeretnek a sikerért megszenvedni. A fejlődéssel együtt jár az is, hogy mindig komolyabb és erősebb ellenfelekkel találja magát szembe az ember, de sokan azt hiszik, hogy minél jobbak, annál könnyebbek lesznek majd a meccseik. Ez tévedés."
Tivadar ugyan nem tart rendszeresen edzéseket, Éltető Daniellával viszont hosszú idő óta együtt dolgozik már.
"Egy hónapban 2-3 alkalommal edzünk együtt. Olyankor átbeszéljük a dolgokat és megmutatom neki, hogy mit kell begyakorolnia a következő alkalomig, majd Péterrel, az édesapjával elvégzik addig. Közben pedig folyamatosan egyeztetünk.
Tehetséges, és jó úton halad a pályafutása is. A legutóbbi mérkőzése után Debrecenben nagyon elégedett voltam a teljesítményével. Úgy hajtotta végre a dolgokat, ahogy megbeszéltük. Kellenek az ilyen győzelmek, mert ezekből meríthet önbizalmat, és növelik a rutint is."
Minden pályafutásban eljött az a pont, amikor már nincs tovább, és szögre kell akasztani a kesztyűt. Vannak akik ezt hatalmas show keretében teszik meg, és vannak, akik csendben elhagyják a ringet. Tivadar, mintha a kettő közt lenne valahol. A Bob Sapp elleni mérkőzés óta ugyan kevesebbet hallottunk róla, de mintha sosem zárta volna be teljesen a kapukat a felmerülő lehetőségek előtt.
"A Bob Sapp meccs után szerettem volna még Semmy Schilttel is megmérkőzni, de akkor ez már nem jött össze, mert Schilt visszavonult. Azzal a meccsel tehettem volna még fel a koronát a karrieremre. Fejben már készültem a mérkőzésre, megvolt már a taktikám is. Azóta nem került szóba olyan név, akinek akkora értéke lett volna, mint egy Schilt elleni meccsnek."
Ezt érthetjük úgy, hogy megfelelő lehetőség esetén még tán lehetne abban a szerencsében része a mai fiatal versenyzői generációnak, hogy élőben láthassák küzdeni a magyar küzdősport egyik ikonikus alakját.
Nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy Tivadar időt szakított ránk. A beszélgetés közben rengeteg olyan dolog szóba került még, melyekre még biztosan vissza fogunk térni a jövőben. Tanulságként azt mindenképpen levonhatjuk, hogy a kitartás és kellő mennyiségű szorgalom mellé az is kell a sikerhez, hogy ne féljünk mindig egyet feljebb lépni, a nagyobb kihívások irányába!
