Az elméleti, pusztán pszichológiai aspektusok tárgyalása után sportpszichológia rovatunkban ezúttal nézzünk egy gyakorlati példát, mely a célkitűzések szerepét, fontosságát szemlélteti rendkívül tapintható, kézzelfogható, gyakorlatias módon.
Tedd félre egy kicsit az elméleteket és lépj az útra, melyen azzá válhatsz, aki lenni szeretnél! Meséljen neked a hogyanokról és mikéntekről Chris Weidman, a világ legnagyobb MMA szervezetének, a UFC korábbi középsúlyú bajnoka.
"Egy az Olimpiára készülő birkózó voltam. A válogatók előtt lesérültem és ezért nem jutottam ki a 2008-as játékokra. Döntenem kellett: birkózok tovább és várok a 2012-es Olimpia válogatóira vagy kipróbálom az MMA-t.
Úgy döntöttem, kipróbálom a Brazil Jiu Jitsu-t három hónapra és teljesen beleszerettem. Hamar rájöttem, hogy nekem egyszerűen ezt kell csinálnom. Kemény környéken nőttem fel, így sokat bunyóztam. Amikor birkózásban vesztettem, akkor is mindig úgy gondoltam, hogy ellenfelem egy bunyóban sosem győzne le.
Szóval az MMA-t választottam. De tudtam, ha sikeres akarok lenni, nagy változásokra lesz szükség. Az igazság az, hogy sok sráctól kikaptam birkózásban, akiket pedig le kellett volna tudnom győzni. Nem voltam elég érett ahhoz, hogy beletegyem az országos bajnokságok megnyeréséhez szükséges munkát.
Egy tehetséges gyerek voltam, aki nem tett meg mindent, amit lehetett, és ha így teszel, úgy érzed majd, hogy nem érdemled meg a győzelmet. Soha sem volt meg az a szintű önbizalmam a meccseken, hogy úgy gondolkodtam volna, a másik srácnak esélye sincs megverni, mert annyira keményen edzettem.
Ezt változtattam meg, amikor az MMA-ba kezdtem. Eldöntöttem, hogy én leszek a sikerekért legkeményebben dolgozó gyerek. Nem akartam olyasvalaki lenni, aki soha sem éri el a potenciálját és nem hozza ki a legtöbbet a képességeiből. Feltettem hát egy maszkot: egy güriző, kemény, határozott birkózóét, ami egyáltalán nem voltam.
Csak azt a látszatot akartam kelteni. Körülbelül egy évnyi színlelés után, amikor is a legkeményebben dolgozó bunyósnak mutattam magam, a szokásaim megváltoztak és valóban azzá az emberré váltam. Addig színleltem, amíg csak nem vált valósággá. Tudva, hogy nincs ember, aki nálam keményebben dolgozna olyan bizalmat adott, hogy már valóban úgy gondoltam nem lehet megverni. Többé nem vesztettem.
Tudtam, hogy ha a legjobb akarok lenni, a legjobbat kell legyőznöm. A súlycsoportom bajnoka ekkor Anderson Silva volt... Ugyanazt a fentebb már említett módszert használtam - addig színleltem, amíg csak nem vált valósággá. Ez volt a stratégiám, hogy meggyőzzem magam, képes vagyok megverni őt.
A kezdetektől fogva úgy készültem a meccseimre, hogy nem az adott ellenfelemet akartam legyőzni, hanem Anderson Silvát. Én még a kezdetek kezdetén voltam, ő pedig ez a verhetetlen, mitikus figura. Azt mondtam hát magamnak: ő is ember. Le lehet győzni, és megvan benned, ami ehhez kell. És hinni kezdtem, habár senki más nem osztozott velem ebben a hitben.
Egy harmadik küzdelem nem is hozna lázba Anderson Silva ellen. Miután kétszer legyőztem, megvertem Lyoto Machida-t és megvédtem az övemet, kihívásra van szükségem. Ma pedig már mindenki számára világos kell legyen, amiről én mindig is tudtam, hogy igaz: Anderson Silva soha sem fog megverni.
A versenyszellem bennem azonnal új kihívásokat, célokat keres. Jelenleg ki akarom pucolni a súlycsoportomat. Le akarom rombolni a következő kihívót, aztán a következőt, majd az az utánit. Mindenkit meg akarok verni, akiről az emberek úgy gondolják, hogy nem tudom legyőzni. Veretlenül akarok visszavonulni. Soha sincs vége.
Jelenlegi fókuszom, hogy következő ellenfelemet teljesen domináljam. Mindenki tudtára akarom adni, hogy egy teljesen más szinten vagyok, mint a többiek és hogy enyém ez a súlycsoport. Mint mindig, most is akadnak kétkedőim. Az ellenfelem nagyon erős és sokan úgy gondolják, hogy nagy gondot okoz majd. Szóval megint meg kell mutatnom mindenkinek, hogy tévednek. Meg akarok küzdeni vele és le akarom győzni. Le tudom és le is fogom."
