Tíz kérdés Debreczeni Dezsővel

A Békéscsabai Lakótelepi SE 2014 decemberében megtartotta hagyományos küldött közgyűlését, a 2014-es év mérlegének meghúzásán túl a közgyűlésen vezetőség választás és alapszabály módosítás is történt, Debreczeni Dezsőt pedig  – a hazai kick-box történetének legeredményesebb sportolóját, aki hét egyéni felnőtt világbajnoki, nyolc Európa-bajnoki és profi világbajnoki címet szerzett meg – a következő négy éves időtartamra az egyesület elnökének választották meg. Ezen alkalomból kereste meg szerkesztőségünk a rendkívül sikeres point-fighting csoport vezetőjét.

Debreczeni Dezső

ellenfelem.hu: – Mit tartasz a 2014.-es év legnagyobb sikerének?

Debreczeni Dezső: – Lehet, hogy egy nagyon eredményes világbajnokság után furcsa, de azt tartom a tavalyi év legnagyobb sikerének, hogy mind a csapatom, mind pedig én magam is két hét alatt fel tudtunk állni a Szegedi Világkupa után és sikerrel szerepeltünk az OB-n. Szegeden ugyanis hideg zuhanyként ért a hír, hogy a válogatottságért folyó küzdelembe olyan versenyek is bekerültek, amelyek addig elkerülték a figyelmemet. Megmondom őszintén, mentálisan padlóra kerültem, amit sajnos a versenyzőim is megéreztek, és ami az eredményekre is kihatással volt.

Minden addigi számításom felborult, újra kellett egyénenként értékelnem a lehetőségeket és a reményeket. Két hetünk volt arra, hogy összeszedjük magunkat. Nyilván először magamat kellett helyreraknom, a csapat ezután jött. Nem volt egyszerű, de sikerült. Az Országos Bajnokságra már egy magabiztos, mind fizikailag mind mentálisan felkészült csapattal utaztunk, és meg is lett az eredménye! A presztízs csatákat sorra megnyertük, biztosítottuk a pozícióinkat. Ennek is köszönhető, hogy a Debreczeni Team a C1 és C2 korosztály utánpótlás keretének fontos és végül igen eredményes versenyzőit adhatta. A koronát persze a dobogós helyezések tették fel: 3 Világbajnok mellett 2 ezüstérmes és 6 bronzérmes versenyzőm lett. Ehhez az eredményhez társult a csapatban elért eredmény, hiszen a C2 korosztály Világbajnoki és bronzérmes csapatába is az 5-5 főből 3-3 főt mi küldhettünk, illetve a C1-es Világbajnok csapatba is delegálhattunk egy versenyzőt.

e: – Milyen tervekkel állsz a 2015-ös évhez?

DD: – Nagyon nehéz lesz a tavalyi évet felülmúlni, de ez lenne a cél. Megfelelő létszámban kvalifikálni a versenyzőket az EB-re, de olyanokat kivinni, akiknek nemzetközi mezőnyben is jó esélye van a dobogóra. A csapaton belül meg kell oldanom, hogy legyen vagy legyenek segítőim, akikre főként a legkisebbeket bízhatom. Csak így tudom biztosítani a folyamatos fejlődést, a kellő figyelmet. Ez pedig nem lesz egyszerű…

e: – Mi a point-fighting csoport már-már hihetetlen sikereinek titka?

DD: – Munka, munka, munka. Persze testnevelő tanárként van lehetőségem az iskola legkisebbjeiből a tehetséges vagy annak tűnő gyerekek kiválasztására és motiválására, de ez csak egy apró helyzeti előny és nyilván csak a mi iskolánkra szól. Mind az anyaegyesületek, mind az iskola hatalmas segítséget nyújt az edzési lehetőségek biztosításával. Junior és C2-es versenyzőim a kicsik beszoktatásában adnak hatalmas segítséget, számos szülő pedig a szervező munka, az adminisztratív teendők, a csapat körüli technikai teendők terén segít. Ez mind-mind segítség, de a siker igazi titka a munka. A gyerekek már ismerik a mondásomat: „Olyan nincs, hogy nincs edzés…”

e: – Mik a hosszabb távú terveid?

DD: – Egyenlőre utánpótlás nevelő edzőnek tartom magam, mivel versenyzőim még nem nincsenek abban a korban, hogy a felnőttek közt is bemutatkozzanak. Békéscsaba sajnos távol esik minden versenytől, így nekünk háromszor is meg kell gondolni, hogy melyik megmérettetésen induljunk. A felnőtt versenyzők elkísérése mind időben, mind anyagiakban ma még nem biztosítható. Természetesen, ha versenyzőim elérik majd a felnőtt korosztályt, akkor azon leszek, hogy ezeket a problémákat megoldjuk és helyzetben maradjunk. Nagyon szeretnék valakit eljuttatni a felnőtt világbajnoki címig! Ismerem magam, és tudom ha úgy hozza, akkor tovább tudok lépni.

Szeretném, ha a Debreczeni Team meg tudná őrizni a két anyaegyesületével (József Attila Lakótelepi Tömegsport Egyesület Békéscsaba és Újkígyósi Szabadidősport Egyesület) és az azokat támogató települési önkormányzatokkal a jó kapcsolatát, ha folyamatos sikerekkel öregbíthetnénk hírnevüket.

Debreczeni Dezső

e: – Sportedzői képesítésed 2004-ben szerezted meg – mik a legnagyobb változások, mi minden változott az elmúlt 10 évben?

DD: – Az elmúlt 10 évben óriási fejlődésen, változáson ment keresztül sportágunk. Legfontosabb talán az, hogy a szabályrendszerek teljesen különváltak egymástól. Nem  elképzelhető már, hogy egy versenyző két szabályrendszerben is tud nagy eredményeket elérni. A point-fighting mozgásanyaga teljesen kicserélődött. Nagyon nagy szerepe lett a mentális felkészülésnek és a megfelelő taktika kiválasztásának. Igazi versenysport lettünk ahol csak a mindennapos tudatos edzések vezethetnek eredményre.

e: – Mit tartasz az utánpótlás-nevelés legnagyobb kihívásának manapság?

DD: – Sajnos a források szűkösségét és a szponzorok hiányát. Míg a látványsportokba szinte ömlik a pénz, addig a mi sportágunkat alapvetően a települési önkormányzatok által biztosított – jórészt – teremhasználat és a lelkes szülők anyagi támogatása tartja életben. Nagyon furcsa látni például – és nem megbántva egyetlen sportág képviselőit sem -, hogy pl női utánpótlás focicsapat repülővel tud elutazni edzőmeccset játszani külföldre, olyan egységes öltözékben, ahol még szinte a zokni is egységes, míg más sportágakban, így nálunk is a filléreket kell összeszedni a nevezési díjakhoz.

e: – Tényleg kevesebb lány van az edzéseken? Hogy lehetne bevonni a lányokat jobban?

DD: – A versenyzők között valóban  kevesebb a lány. Ennek talán az az oka, hogy a társadalom nagy része nem ismeri igazán ezt a sportot. Vadnak, keménynek tarthatják, nem látják nőiesnek. Sokan gondolják úgy, hogy ide azoknak kell jönniük, akikben túlteng az agresszivitás. Ez azonban nem igaz! A point-fighting egy elegáns küzdősport. Ide forró szív és hideg fej kell, azok a versenyzők sikeresek, akik magas intelligenciával és gyors reflexekkel rendelkeznek. Úgy gondolom, hogy akkor tudnánk nyitni jobban a lányok felé, ha több teret kapnánk a médiában, ha ezt a gyönyörű sportot minél többen megismernék és látnák, hogy sokkal inkább látványos „vívásról” szól, mint kocsmai bunyóról.

e: – Mit tartasz legnagyobb szakmai sikerednek? Mire vagy a legbüszkébb edzőként és mire egykori versenyzőként?

DD: – Nagyon örülök, hogy eredményes aktív pályafutásom után sikerült megtalálnom a számításomat. Nagyon szeretem a munkámat és jól érzem magam a gyerekek közt. Sikernek könyvelem el, hogy 7-8 év alatt tudtam egy eredményes utánpótlás csapatot felépíteni. Olyan fiatalokkal dolgozhatok együtt aki legalább olyan fanatikusak mint amilyen én voltam versenyző koromban és amilyen edzővé is váltam.

e: – Mit adott Neked, ill. mi az, amire megtanított a sport?

DD: – Tartást és barátokat. Fegyelmet és harmóniát. Megtanított arra, hogy ahhoz, hogy tiszteletet kapj, adnod is kell. Megtanított győzni és felállni a vereség után. Megtanított arra, hogy nem elég elindulni, az úton végig is kell menni. Megtanított a befektetett munka becsületére. Ami vagyok, amivé lettem és leszek abban a sportnak elvitathatatlan szerepe van.

e: – Mi a legjobb tanács, amit valaha hallottál? Mi az a gondolat, amivel leggyakrabban útjára szoktad bocsájtani tanulóidat?

DD: – Soha ne add fel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


error: Jogvédett tartalom (C) - ellenfelem.hu