Roger Gracie – Exkluzív interjú

roger

Több nagyszerű és megtisztelő lehetősége adódott mostanában az ellenfelem.hu szerkesztőségének, így a legendás MMA edző, Firas Zahabi után a bjj világ élő legendájával, a tízszeres világbajnok Roger Gracie-vel is leülhettünk nemrégiben, aki egy másik, a bjj világában ismert és elismert mester, Orlando Machado Neto barátjának társaságában mesélt nekünk.

Roger Gracie a mára megszűnt Strikeforce nevű amerikai MMA szervezetben kezdte ilyen jellegű pályafutását, majd mivel a szervezetet a UFC megvette, hozzájuk került. Sajnos egy nem jól sikerült bemutatkozó meccs után a UFC úgy döntött nem hosszabítja meg Roger szerződését. Egy ideig pletykák repkedtek, hogy a második legnagyobb szervezet, a Bellator MMA érdekelt lehet, azonban Roger végül az ázsiai piacot uraló, robbanásszerűen növekvő szervezetnél, a OneFC-nél kötött ki.

Következzen hát Roger Gracie edzésről, motivációról, lehetséges meccsekről és még sok minden egyébről. Csak az ellenfelem.hu-n!

ellenfelem.hu: – Szia Roger! Köszönjük, hogy elfogadtad az interjút. Vágjunk is a közepébe a dolgoknak! Tudni már valamit a következő összecsapásodról, bemutatkozó meccsedről a OneFC-nél?

Roger Gracie: – Sziasztok. A szerződésem több meccsről szól és azt szeretnék, hogy a következő, manilai gálán, December 5-én meccseljek. Már tudom, hogy ki az, de megkértek, hogy még ne mondjak semmit nyilvánosan, mert a OneFC szeretné bejelenteni a dolgot, hivatalos keretek között.

e: – Hol edzel mostanság? Szoktál még utazgatni az edzőtáborok miatt?

RG: – Főleg Londonban edzek, mert ott az iskola és a családom is. Nem könnyű így sokat utazni. Ha egy nagy bunyóra készülök, megpróbálok elvonulni pár hétre, hogy csak a meccsre tudjak fókuszálni. Ilyenkor eldöntöm, hogy Amerikába menjek-e, ahol a kaliforniai Black House teremben tudok készülni vagy esetleg Szingapúrba, az Evolve MMA-ba. Nagyon jól felszerelt termük van, sok profi harcossal és világbajnok muay thai edzővel, szóval nagyon erősek az állóharc oktatás terén.

e: – Hogy néz ki egy heted jelenleg? Hogy osztod fel a különböző stílusok között az időd?

RG: – Igyekszem kétszer edzeni egy nap, néha háromszor. Heti háromszor birkózom és bokszolok, egyszer thai bokszolok és két bjj edzésem is van, meg egy kis kondicionálás. Kétszer futok egy héten, főleg sprinteket. De súly emelni is szoktam.

e: – Használod a gi-t ilyenkor készülésre?

RG: – Általában az utolsó hat hétben teljesen leállok vele. Néha edzek benne, de csak azért, hogy variáljam az edzésem és adjak hozzá valami extrát, nem a harcra való felkészülésként.

Roger_Gracie_signs_belt_ellenfelem

e: – Hogy találsz időt mindenre? Hogy tudod összehangolni az egészet?

RG: – Nagyon nehéz, de szerencsére vannak körülöttem olyan emberek, akik segítenek. Az akadémiámon például nem kell mindig ott lennem, csak néha beugrom edzeni egy kicsit és meggyőződöm róla, hogy minden rendben megy. Amikor egy meccsre készülök, akkor egyáltalán nem szoktam tanítani. De nem könnyű egyensúlyt találni.

e: – Gi vs NoGi. Ez a téma mindig előjön, de hogy látod te a kérdést?

RG: – Ha tényleg jó akarsz lenni a jiu-jitsu-ban, akkor muszáj Gi-ben edzened. A NoGi nagyon csúszós játék, pontosan a Gi hiánya, valamint az izzadtság miatt. Hozzászoksz olyan menekülésekhez és technikákhoz, amik ezen tényezők miatt működnek, de Gi-vel nem. Gi-ben nem fognak működni, ezért más módszereket kell találnod és technikásabbnak kell lenned ott, ahol Gi nélkül csak úgy kicsusszanhatnál. A Gi-vel jobb lesz a technikád. Ha nem edzel Gi-ben, soha sem lesz igazán hatékony a guard-od alulról. Azonnal meglátom az emberek guardjából, főleg ha alul vannak, hogy edzettek-e valaha a Gi-ben vagy sem.

e: – Kanyarodjunk kicsit az emlékek felé. Mi volt a kedvenc Strikeforce pillanatod?

RG: – Nem emelnék ki egyetlen pillanatot. Összességében egy nagyszerű tapasztalat volt és nagyon jó kapcsolatunk volt az egész Strikeforce csapattal.

e: – Vannak a OneFC-n túlmutató terveid is esetleg, mint pl. visszakerülni a UFC-be vagy jelenleg nem gondolkodsz ilyesmin?

RG: – A OneFC-re fókuszálok. Most vagyok 33 és nem hiszem, hogy sportolóként túl sok év lenne előttem. A jiu-jitsu-ban nagyjából mindent elértem, amit el lehetett. Ha Gi-ben versenyezni kezdenék megint, azt csak is szórakozásból tenném, hogy aktív maradjak. De ez olyasvalami, amihez majdnem hogy bármikor visszatérhetek. Gondolkodtam a visszavonulásomon, ami az MMA karrieremet illeti, de azt hiszem, hogy nagyon megbánnám. Olyan 40 körül még ugyan ellehetsz kicsit, de a karrierednek igazából vége. Nem mehetsz vissza. Szeretek harcolni, versenyezni és nem azért csinálom, hogy bármit bebizonyítsak, hanem, hogy fejlesszem a képességeim, a tudásom. Az MMA olyasvalami, amit igazán szeretek csinálni és egy nagy kihívás is. Valami, amiben még sok mindent el lehet érni. Ez a kihívás, ami motivál, lendületben tart és ami miatt csinálni akarom a továbbiakban is.

e: – De akkor azért elfogadnál egy jó bjj meccset is, ha valamit felajánlanának?

RG: – Igazából most beszéltem Ralek-vel, mert szeretnék, ha lenne egy superfightom a Metamoris-on. Azt például nagyon várom. Ez egy egyszeri valami, ugye, szóval nem venne el sok időt az MMA-ra való készülésemből sem. Úgy gondolom, hogy biztosan lesz belőle valami.

e: – Említettek neked már pár nevet esetleg?

RG: – Nos, nem titok, hogy nagyjából mindenki azt szeretné, ha ismét összecsapnánk Buchecha-val. Rodolfo Vieira is nagyon jó meccs lehetne. De azt is felajánlották, hogy jövő év elején Keenan Cornelius-val küzdjünk meg Londonban. Semmi sincs fixálva még, de meglátjuk.

e: – Ha már úgyis feljött Buchecha neve, melyik volt a kedvenc bjj meccsed?

RG: – Nos, nagyon sokat kérdezik ezt tőlem, de nem könnyű a válasz. Azt hiszem az a legjobb meccs, amelyik a legnagyobb kihívás a számodra. Nagyon sok kemény meccsem volt. A legemlékezetesebb azt hiszem, amikor Jacaré-t suboltam. Hét meccsem volt két nap alatt és mindenem fájt. Iszonyú fáradt voltam, de mentálisan nagyon fókuszált voltam. Egyébként sincsenek kétségeim magammal kapcsolatban egy meccs előtt, de akkor voltam azt hiszem a legerősebb mentálisan. Megpróbálkoztam egy guillotine-val, de Jacaré kihúzta a fejét, én meg elkövettem azt a hibát, hogy guard-ot húztam és ezért levontak egy pontot. Innen kellett megfordítanom. Volt nagyjából két perc és Jacaré kezdte visszafogni magát. Végül sikerült a hátára kerülnöm és bár felállt, a hátsó fojtás már rajta volt és kopogott. Ha ki kell emelnem mindenképp egy pillanatot, azt hiszem ez kell, hogy legyen az.

e: – Követed egyébként az egykori ellenfelek karrierjét?

RG: – Persze. Például Jacaré-t mindig megnézem. Barátok vagyunk. Nagyszerűen alakulnak a dolgai és azt hiszem hamarosan a UFC középsúlyú övéért fog harcolni.

e: – Kicsit visszatérve a bjj-re. Miben különbözik leginkább a te stílusod másokétól, ha tanításra kerül a sor?

RG: – Nos, mindenkinek megvan a maga módja, megközelítése, de azt hiszem egy gyakori hiba, hogy nagyon sok tanár csak azt tudja átadni, lefordítani úgymond, amiben a legjobb. Én tudok mutatni olyan dolgokat is, amik nem nekem valóak, de lehet, hogy a tanulónak hasznos lesz. Megmutatom a stílusom, de még számtalan mást is, így összeszedhetik és beépíthetik mindazt, ami működik nekik. Azt hiszem egy jó tanárnak képesnek kell lennie erre. A legnehezebb még, hogy fenntartsuk a motivációt, hogy gyakoroljanak és próbáljanak fejlődni.

e: – Mik a legnagyobb hibák, amiket az évek során a bjj-t gyakorlók között láttál?

RG: – Nem igazán hiba, csak egyszerűen neked, tanárként kell látni, hogy milyen az adott ember, a tanuló. Ehhez idő kell. Némelyek a lehető legtermészetesebb módon képesek nagyon gyorsan megtanulni dolgokat, mások ismét másban jók, de olyanok is vannak, akiknek sokkal több idő kell, hogy elsajátítsanak valamit. Valahol persze ez is oda fut ki, hogy mennyire motivált valaki és mennyire akarja. Mindenesetre tanárként a legrosszabb azt látni, mikor valakinek minden képessége megvan, gyorsan tanul, de nincs motivációja vagy akarata, hogy igazán világszínvonalú legyen. Számomra, tanárként ez a legfrusztrálóbb dolog.

e: – Gyakori a tapasztalatod szerint manapság a motiváció hiánya, hogy valaki elit szintre kerüljön, hogy versenyezzen?

RG: – Az hiszem körülbelül olyan 5% az, aki igazán fekete öves szintre akar kerülni. A London Openen nagyjából 70 emberem volt az akadémiáról, de úgy 90% csak a móka kedvéért volt itt. Átlag emberek, akik hetente párszor edzenek és egyszerűen örülnek, hogy van valamilyen torna. Nagyon kevesen edzenek azért, hogy karriert csináljanak a jiu-jitsuban. Kevesebb, mint 5%.

e: – Evezzünk kicsit vissza a személyesebb vizekre. van valami reggeli rutinod, rituáléd, amit napról-napra követsz?

RG: – Igen. Megszólal az ébresztő, aztán lenyomom a szundit. Ezt nagyjából háromszor ismétlem. (nevet) A harmadik előtt képtelen vagyok felkelni.

e: – Van kedvenc könyved? Valami, ami nagy hatást gyakorolt rád és esetleg többször is olvastad?

RG: – Imádok olvasni. Mijamoto Muszasi könyvét például többször is olvastam. Aztán ott van a Tűz kapui Steven Pressfieldtől, ami egy történelmi regény a thermopülai csatáról. Azt hiszem ezt olyan ötször olvastam eddig. Szeretem a háborúkról szóló történeteket. Valahogy összecsengenek azzal, amit sportolóként, harcosként teszek. Imádom a Cézárról, Dzsingisz Kánról szóló könyveket és bármit, ami a szamurájokról vagy Nagy Sándorról szól.

Köszönjük Roger! Reméljük hamarosan hallhatjuk, ki lesz az ellenfeled a OneFC gálán. Sok sikert kívánunk!

Tetszett interjúnk? Oszd meg ismerőseiddel ezt vagy egyéb cikkeinket és hívd meg őket, hogy lájkoljanak minket a Facebookon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


error: Jogvédett tartalom (C) - ellenfelem.hu