Rés a pajzson II. – Görbics vs Spéth

Görbics vs Spéth! Az egyre közeledő superfightot elemző írásunk második része! Rés a pajzson – Spéth Norbert!

gorbics-vs-speth-leadAz írásunk első részében tárgyaltakat megfordítva, Görbicsnek pontosan a kritikus pontokra kell figyelnie – megfelelő arányt kell találnia a defenzív és offenzív lábmunkájában, figyelve vezető lábát, súly-elosztását. Spéth előszeretettel támad söprésekkel, igyekezve ellenfelét egyensúlyából kibillenteni, így erre külön figyelmet kell majd fordítania a meccs során. Ezek kritikus pontok voltak Görbicsnél a március végén, Cristian Milea ellen vívott meccsen is.

A kulcs a nem egyenes vonalakban történő támadásban és ugrasztásokban lehet elrejtve Spéth ellen. Amit érdemes lehet megpróbálni, az a dupla vagy tripla dzseb, mellyel Görbics Spéth reakcióját kontrázva vagy közelebb léphet, hogy onnan folytassa az offenzívát vagy pedig – figyelembe véve, hogy a magasságbeli különbség miatt Spéthnek eleve egy kicsit lefelé kell ütnie – ellenfele ütése alatt ill felett válaszol.

Nagyszerűen működhet például a dzseb, elhajlás és belépés a válasz ütés elől, aztán vagy egyenessel vagy horoggal egy kontra Spéth ütésére, de közelről ott van még a felütés, a felfelé könyök is, főleg, amikor a belépés során Spéth a klincs érdekében Görbics tarkója felé nyúlkál.

Görbicsnek egyfajta vegyes stratégia lehet a megoldás, melynek során csak rövid időszakokra bocsátkozik belharcba, de alapvetően épít gyorsaságára.  Ahogy az elején is említettük, Görbics egy gyors, erős, robbanékony harcos, akinek ez a megközelítés remekül egybeesne fizikumával, vérmérsékletével is.

A szögekből való támadás, a főleg a pointfightingból ismert blitz, a kifordulással egybekötött visszavonulás egyes offenzív manőverek után dönthetik el hamar Görbics javára a mérkőzést. Spéth alapvetően a sarokban és a köteleknél remekel, amikor ellenfele beszorul. Görbicsnek – ismerve saját tendenciáit – ezt a sarokba szorulást el kell kerülnie, hiszen ezzel Spéth esélyeit növelné.

Nem kell tartania a klincstől, de számolnia kell vele, hogy a megfelelő lábmunka, a zavaró, landoló kombinációk miatt Spéth könnyen lehet, hogy rövid idő után törekedni fog erre, így meg kell győznie arról, hogy ez sem egy jó ötlet. Hogyan? Elsősorban a tolórúgással. A teepet, a tolót már Görbics ellen is említettük ugyan, de itt is fel kell, hogy hozzuk, hiszen a jó toló mérettől függetlenül jó bárki ellen. A megfelelően alkalmazott ilyen rúgás kibillentheti egyensúlyából Spéthet, Görbics pedig hatékonyan támadhat ilyenkor.

A hatékony toló egyik kulcsa a türelem. Amint Spéth mozdul, csípője kezd fordulni, mehet a kibillentő toló. Ha minden támadást sikerül megelőzni egy tolóval, az egyensúlyból való kibillentés nagyon demoralizálólag hathat. Ráadásul a gyomor, a solar plexus környkékén elhelyezett rúgásokkal nem kevés szuflát is ki lehet venni így a másikból.

Ha Spéth kezeivel próbálna agresszívabb lenni, vagy csak a klincs érdekében szeretne közelebb jönni, nagyszerűen működhet ellene ez a stratégiai elem. Ha mégis közel kerülne, klinccsel próbálkozna, akkor – ismét csak a magasságbeli különbség miatt is -, különösen hatékonyak lehetnek a már említett hármas kombinációk, mint pl a Tyson által is kedvelt test-test-fej (az utolsót gyakran felütés formájában), főleg duplázott ütésekkel – pl. dupla dzsebbel – felvezetve.

Ez nem csak defenzív manőverek, kontrák során vagy a klincs-szándékok megállításánál jöhet jól, hiszen támadás során is erősen ajánlott (ahol Görbics használ is ilyeneket). Természetesen közben a fejmozgásra folyamatosan figyelni kell, Spéth ugyanis bár nem egy robbanékony izomzattal rendelkező, ám igen pontos harcos.

A gyorsan mozgó, kis felületet nyújtó célponttal – amit Görbics feje jelentene – valószínűleg bajban lenne, miközben ráadásul saját védelmére is figyelnie kellene a záporozó hármas, alacsony-magas ill. magas-alacsony kombinációk miatt. Mivel Görbics alacsonyabb, fontos lesz még számára a félrevezető mozdulatok aktív alkalmazása, hogy közel kerülhessen, ahonnan hatékony találatokat vihet be, majd szögeket használva, kiforogva tovább állhat, mielőtt Spéth kezei a nyaka köré kulcsolódnának a klincs-csata nyitányaként.

A klasszikus alacsony-magas, a bal horog a testre, majd bal horog a fejre vagy a Tyson által kedvelt jobb horog a testre, majd jobb felütés remekül működhet a magasabb Spéth ellenében. Fontos tényező lehet még, hogy Spéth sokkal inkább egy gondolkodó, számító bunyós. Legtöbbször nem ösztönből cselekszik.

Spéth Norbert és Albrecht Péter összecsapása

A “számolás”, menet közbeni agyalás vagy elemzés ellenszere a “rendszer” túlterhelése. A nagy számú, kombinált ütések, félrevezető manőverek kellőképp összezavarhatják és védekezésre kényszeríthetik Spéthet. Ha pedig tanácstalanná válik Görbics akcióit, következő lépéseit illetően, netán leblokkolna és ő kerülne sarokba, komoly bajban lehet.

Hogy bizonyos manővereket kevésbé kiszámítható tegyen, Görbicsnek változatossá kell tennie támadásait. Ahogy már említettük, Spéth gondolkodó, elemző bunyós, a sok variáció, szög, a sokszínűség valószínűleg túlterheli, hiszen a nagy számú, mindenféle szögből érkező vegyes csapások nem hagynak időt az analízisre.

A gyakorlatban ez például úgy nézhet ki, hogy pár ilyen kiszámíthatóbb – fentebb már mutatott – kezdés után, miután meggyőződött Spéth reakciójáról, nem egyszerűen dzsebbel, hanem bal horoggal vezet. Ebben az esetben a dzseb nem fontos, hogy találjon, hiszen a lényeg az ellenfél reakciója. A dzseb után egy lépés jön, amivel a távot tovább lehet csökkenteni, majd jöhet a már említett horog. Klasszikus kombinációról van szó.

A teep vagy tolórúgás ellen Görbics többféleképpen is védekezhet. Miután a szabályok engedik – csak időzítés kérdése – de elkaphatja a nem megfelelően előkészítetteket vagy a vezető kézzel blokkolhatja is. A hátsó kézzel azért nem jó ötlet, mert a védekező fél olyan testhelyzetbe kerül, ahol ellenfele könnyedén visszatámadhat egy horoggal.

A vezető kézzel történő blokkolás esetén a hátsó kéz továbbra is a védelem eszközeként szolgálhat. Fontos, hogy a blokkolással egy időben kilépjünk oldalra is, így megfelelő szögbe kerülve az ellentámadáshoz.

A Muaythai Mania 10-en Alex Bublea előkészítetlen rúgásai elől Spéth gyakran elhajolt, blokkolta azokat, majd a tengelyén túlforduló angol hátsó, tartó lábát támadta, miközben a rúgó láb még nem ért földet.

Erre Görbicsnek is figyelnie kell, hiszen míg Bublea és Spéth nagyjából egyformán magasak voltak, hasonló fizikai paraméterekkel, addig Görbicsnek eleve a rúgáskor is közelebb kell kerülnie. Ezt azt jelenti, hogy ahol egy rúgással ő maga még nem éri el, addig Spéth viszont el fogja érni őt.

Miért veszélyes ez? Spéth szereti a tartó lábat támadni, Görbicsnek pedig – ahogy fentebb már említettük – Milea ellen sok problémája akadt ezen a téren. Több, mint valószínű, hogy Spéth is meg fogja próbálni ezt, hiszen eleve szereti a lábakat támadni és gyakran dolgozik söprésekkel, tartó lábat célzó támadásokkal és különböző, ellenfelét az egyensúlyából kibillentő manőverekkel.

A másik megfigyelhető tendencia, hogy míg Spéth offenzíve nyugodt és magabiztos a köteleknél, amint az ő háta ér oda, jóval meggondolatlanabbá válik. Ilyenkor is képes türelmet erőltetni magára és kivárni az alkalmas pillanatot, hogy visszatérhessen a ring közepére, de ennek ára van.

A türelem, a nyugodtság erőltetése figyelméből, stratégiai gondolkodásából vesz el. Támadásai pontosak és célzottak maradnak, jól válogatja meg a különböző ütések és rúgások elhelyezését, azonban kevesebbet támad, illetve jóval kevésbé készíti elő csapásait.

Ez egyrészt kiszámíthatóbbá teszi, amit csinál, másrészt könnyebb meglátni is azt, hogy mire készül. A kötelekhez közel szinte bármi áron, de szabadulni igyekszik – Bublea ellen is láthattuk, ahogy előkészítetlen forgó- vagy épp fejrúgásokkal próbálta rávenni az angolt a hátrálásra.

Főleg a második menettől lett látható, hogy Spéth is bele tud feledkezni a küzdelem hevébe, ilyenkor pedig nagyon figyelmetlen lesz defenzíve. Sok esetben reflexei, részben korából is adódó gyorsasága mentik meg ilyenkor vagy az, hogy a nyitánnyal ellenfele nem tud élni, mert vagy nem veszi észre vagy nem elég gyors hozzá, hogy kihasználja a lehetőséget.

Vegyük elő példának ismét a fentebbi szekvenciát és figyeljük meg – amint Spéth fordulni kezd, Bublea védelme magasabbra kerül, szorosabbá válik, a rúgás pedig fél úton jár, mikor az angol már egy görnyedtebb, megfeszített testhelyzetben van és jobb könyökével már védi a bordáit. Kiolvasta a jeleket, várja a támadást.

A rúgás lepattan, ami egy dolog, viszont Spéth egy rövid ideig kiszolgáltatott pozícióban van, ugyanis Bublea komoly meglepetést okozhatott volna egy jobb egyenessel (bár emögött nem lett volna akkora erő) vagy egy veszélyesebb horoggal. Ha baljával kilép, Spéth jobb lába mögé, akkor egy nagy horoghoz bőven elegendő erőt tud már generálni.

Speth-vs-Bublea-forgo-fej-tolo-horogveszely

A következő alkalommal, amint a kötelekhez kerülnek, Spéth ismét egy ilyen előkészítetlen tolórúgással próbálkozik, amit Bublea el is kap, de szerencsére nem kezdett vele többet. Azonban a meccs során korábban is feltűnő, hogy Spéth a támadásokba gyakran belefeledkezik és defenzíve felelőtlenné válik.

Olykor a küzdelem heve, máskor az ellenfél agressziója váltja ezt ki nála, de szemmel láthatóan úgy érzi, hogy egy-egy agresszív akció után neki is mutatnia kell valamit, ilyenkor pedig siet, kapkod kicsit és ezzel kockáztat. Nézzük meg az alábbi szekvenciát!

Egy a köteleknél történő ütésváltás után, melyet Bublea fejezett be agresszívabban, Spéth pontosan azt teszi, amit fentebb már említettünk – siet, gyorsan ő is mutatni akar valamit. Veszélyes játék a kezeket ilyen hosszab lent felejteni, főleg, hogy Görbics kinetikailag is egy sokkal jobb, ráadásul technikásabb ütő, mint Bublea.

Az angol eleve nem használt túl sok kombinációt, itt pedig még hátra is dőlt az ütésbe, ezáltal megrövidítette a horoggal lefedhető távot (még ha landol is egy ilyen, a hátradőlés miatt az ereje kisebb lesz). Mindenesetre, amint az a lentebbi akción látszik, csak egy centiméteren múlott, hogy az angol bal horga nem talált. Rizikós!

Viszonylag gyakorinak nevezhető minta még Spéthnél, hogy akár csak a dzsebet, a vezető lábat támadó rúgást is duplázza. A második-harmadik után egy rutinosabb ellenfél a lábmunkából, távolságból és a támadásból magából képes olvasni a jeleket, ahogy perifériás látása összeszedi a darabokat.

Ugyan Spéth a második, az elsőt azonnal követő rúgást gyakran magasabbra célozza, mégis a mozgás mintázata felismerhetővé, kiszámíthatóbbá válik. Bublea “antennái” is vették a jeleket és reagált is az angol:

Spéth reflexei jók és már csak korából adódóan is gyors, jól reagál, azonban tüzetesebben szemügyre véve elég sok rést hagy védelmén, melyekből Görbicsnek egy-kettő is elég lehet.

A fentebbi, szerencsésen elkerült horog után nem sokkal Spéth előkészítés nélkül indul neki, hogy Bublea lábát támadja, azonban védelméről ismét elfeledkezik. Szabadon és nyitva állt és ismét csak azon múlott, hogy elkerülte a bajt, hogy Bublea nem áll azon a szinten, hogy élni tudjon az ilyen lehetőségekkel.

Figyeljük meg, hogy amint Bublea elég közel ér ahhoz, hogy Spéth úgy ítélje meg, indíthatja akcióját, kezeit teljesen leengedi, majd a rúgás pillanatában karjait széttárja. Ha Bublea nem hátra, hanem előre lép és ellentámad, Spéth akár egy hatalmas jobb egyenesbe, tolóba, vagy bármibe beleléphetett volna, ami több, mint valószínű, hogy le is küldte volna.

A klincs bontásakor induló akció során Spéth megint nagyon elfeledkezik a védelméről. Az ütés és a befejező rúgás között vészesen sokáig lent vannak kezei.

Az utolsó akció sem kevésbé rizikós, hiszen bár talál, Bublea majdnem kivédte és közel járt a “megoldáshoz” is – a bal horog 1 centivel tévesztett csupán. Ha az talál, akkor pedig több minden találhatott volna még utána…

A példák specifikusak, de amire rá szeretnénk mutatni, az általában megfigyelhető Spéthnél. Az első menetben a legösszeszedettebb, de figyelme a védelem terén a későbbi menetekben lankad.

Egyenes ütései mögött gyakran hagyja nyitva magát, így – ahogy azt már korábban említettük is – az egyenesei fölött érkező horgokra vagy az alatt jövő test-találatokra igen érzékeny lehet. De nem csak az egyenes ütéseknél van gond a védelemmel.

Figyeljük meg, hogy az ún. overhand right, tehát a jobb kézzel végrehajtott, félköríves, vertikális ütésnél hol van Spéth bal keze, melynek állát kéne védenie a bal oldalán. Már a “felhúzási” fázisában leengedte!

Ugyanez az ütés egyébként remekül működhet ellene Görbics részéről, ahogy magasabb ellenfelek esetén általában. Ha az állát behúzza, az overhand mögé érdemes betenni egy hátsó kezes felütést.

Ami szintén tendencia Spéthnél, ahogy a fentebbi videón is látszik, hogy gyakran kibillen egyensúlyából, túl nagy lendületet tesz az ütései mögé, ezért túlszalad, megbillen. Amint az alábbi kép is mutatja, – bár a videóból kinyert kép perspektívája miatt nyilván némi torzulással -, a fej túlzottan elől van, az alapállás, a bázis nem elég hosszú, így a kellő stabilitás is hiányzik.

Ezt a fentebbi jelenet is bizonyítja – figyeljük meg, hogy Spéth kicsit előrezuhan a technikában, majd korrigálnia kell és közben veszélyes helyzetbe kerül.

Speth-vs-Bublea-overhand-egyensuly

A szaggatott vonal a stabil bázist jelölni hivatott háromszög csúcspontjából futó egyik szár lenne, azonban a semmibe fut – nincs alatt a vezető láb.

Az alapállás, a bázis azért is fontos, hogy a súlypontunk alattunk legyen. Miért kell így lennie? Azon túl, hogy egyensúlyi helyzetből tudunk a leggyorsabban reagálni, ellentámadni, így tudjuk kifejteni a legnagyobb erőt is.

De beszedett találat esetén is jobban oszlik szét így az erőhatás, mintha mondjuk csak egy lábon állnánk vagy fejünk az alapállásunk által behatárolt területen kívülre nyúlna. Amikor valaki komolyabban az egyensúlyi alapállapoton kívülre kerül, nem tud erőt kifejteni és ütései mögé “kraftot” tenni, de veszélyes pozícióba kerül az ellentámadások szempontjából is.

Nézzük meg ismét a fentebbi jelenetet. Ha Bublea balra, tehát Spéth vezető lábától kifelé lépett volna, miközben egy egyidejű jobb horog vagy felütés kontrával válaszol, valószínűleg leküldte volna. A kibillent egyensúlyi helyzet másik hátránya, hogy nem vagy csak lassabban tudunk elmozogni.

Görbics reflexei, sebessége van olyan jó, mint Bubleáé, sőt, így nem okozhat túl nagy gondot, hogy bizonyos rúgásokat elkapjon. Az elkapás pillanatában ellentámadhat, magasra emelheti és ott tarthatja kicsit Spéth lábát, hogy a szabadulást elkerülje, míg egy ellencsapásra alkalmas pillanat nem adja magát.

Néhány ilyen elkapás, ellentámadás, borításokkal és söprésekkel fűszerezve el fogja venni Spéth kedvét a sok rúgástól. Spéth ellenféltől, stratégiától függő mennyiségben szokott hagyatkozni a klincsre, de általában nem láthatunk tőle rengeteg könyököst. Legnagyobb valószínűséggel fárasztással, a mozgékonyság elvételével, majd főleg a köteleknél történő közelharccal fog próbálkozni. Ha ez nem jön össze, bokszolni próbál majd Görbiccsel, ahol viszont a 8 évvel idősebb, rutinosabb harcosnál van az előny.

stratégia

Röviden összefoglalva

Metodikusan kell gondolkodnia mindkét félnek. Spéthnek lassítania kell Görbicsen, el kell bizonytalanítania, amivel jobban rá tudja venni, hogy megálljon előtte. Ez megkönnyíti a dolgát abban is, hogy a kötelekhez, a sarokba szorítsa. Így lesz a legtöbb esélye arra, hogy befejezze a meccset idő előtt, de amennyiben ez nem sikerül, a pontokon is nagyban előre húzhat.

Kulcsfontosságú lesz a középvonal támadása, a tolórúgások, mellyel megtörheti Görbics ritmusát, légzését és rengeteg energiát vehet ki belőle. A táv, a küzdelem ritmusának uralása nagyon fontos lesz. Egy gyorsabb, sok ütésváltással tarkított csata Görbicsnek kedvez, mivel ilyen tempó mellett Spéth defenzíve jóval figyelmetlenebbé válik.

Lassítania kell tehát a bunyón, hogy legyen ideje gondolkodni. Erre a kötelekhez, sarokba szorítás ideális. Mivel valószínűleg előnyben lenne a klincsben is, így ez is erősen ajánlott. Hatékony, okos bunyót kell terveznie, minél kevesebb látvány-elemmel vagy rizikóval.

Görbics prioritása ezzel szemben, érthetően a fentebbiek megfordítása. Meg kell őrizze mozgékonyságát, figyelnie kell lábaira, el kell kapja Spéth rúgásait és ellen kell támadjon horgok, borítások és egyebek képében. Amennyiben a tolókat, a klincseket sikeresen el tudja kerülni, némi paprikás ütésváltás után már rá fogja tudni venni Spéth-et, hogy ne csak üldözze és menjen utána, de felelőtlenebb is legyen defenzíve.

Görbicsnek pedig pontosan erre van szüksége. Egy-egy lent felejtett, ill. idejében vissza nem húzott kéz kell csak, egy apró rés a pajzson, hogy be tudja fejezni az estét a kiírt öt menetnél előbb. Mindenesetre ellenfele kötelekhez vagy sarokba terelése számára is ajánlott, hiszen Spéth sem nyugodt beszorítva és ahogy fentebb már kielemeztük, sokkal kiszámíthatóbb itt.

Mindkettőjüknek arra kell tehát törekednie, hogy arzenáljuk erősebb elemeit tudják érvényesíteni és elkerüljék azt, hogy a másik fél a B tervre kényszerítse őket, melynek során reakcióra lesznek kárhoztatva, olyan terepre, melyen nincs meg a kellő magabiztosság, nyugalom azzal szemben, mint mikor azt csinálhatják, ami úgymond magától jön, melyben a legjobbnak érzik magukat. Biztos recept nincs a győzelemre, de a stratégia, a taktika nem is erről szól. A lényeg, hogy arra törekedjünk, hogy esélyeinket a győzelemre minél inkább maximalizáljuk a fentebb leírt módokon.

Természetesen a nagyobb képet, a tendenciákat kell szem előtt tartaniuk, hiszen akárhány meccset is láttak a másiktól, a mikro-tényezőkre nem érdemes nagyon építeni, stratégiát húzni fel rájuk. Még ha zsinórban 10 meccse meg is figyelhető, hogy valamelyik kéz lent van például, könnyen lehet, hogy erre a meccse már be lesz foltozva úgymond ez a hiba. Ilyesmire tehát nem lehet alapozni. Ha adva van egy nyitány és a rutin, szimat nem súg csapdát, élni kell vele, de nem szabad kétségbeesetten keresni az ilyet.

Ami fejben dől el

Oldalunkon nem egyszer foglalkoztunk sportpszichológiával, így adja magát és érdemes pár gondolat erejéig ennél a témánál is elidőzni. Nem megyünk bele most nagyon, nem boncolgatjuk, inkább csak felvetünk pár érdekes kérdést azzal kapcsolatban, hogy ki milyen állapotban érkezhet fejben a mérkőzésre.

A szabályrendszer miatt Görbics tán kevésbé lesz magabiztosabb, hiszen nem a muay thai a háttere. Természetesen Spéth eredményei is óvatosságra inthetik. Azonban mindezekkel szembe megy a korkülönbség ténye – a küzdelmi rutin, a komolyabb boksz-tudás Görbics mellett áll. Ismerhetjük, tudjuk, láthattuk: ha ő vérszagot kap, nem áll meg.

Kérdés még, hogy ki milyen céllal érkezik? Görbics vajon egy jó kis meccsként tekint erre, de esetleg valahol messzebbre néz (hiszen sok nagy csata, nemzetközi megmérettetés áll még előtte idén is)? A nyomás szempontjából Görbicsen tán kevesebb a súly. Nem nagyon van mit bizonyítania itthon.

Hacsak nem azt, hogy egy nem a “fő-profiljához” tartozó szabályrendszerben, egy nála nyolc évvel fiatalabb, motivált, igen eredményes harcos ellen is megállja a helyét. Mit akar majd vajon? Örömbunyót vagy pedig egy minél gyorsabb befejezést, hogy pihenhessen, majd készüljön a következő csatára, ami valószínűleg egy külföldi megmérettetés lesz a kickbox válogatottal?

Kérdés az is, hogy milyen mentalitással érkezik Spéth? Tart kicsit Görbicstől vagy magabiztos felkészülésében, bízik önmagában és úgy érzi majd, hogy tökéletesen felkészült ellenfeléből, meg tudja oldani? Milyen szándékkal érkezik?

A Bublea elleni meccs után például meg is mondta, hogy pontozásos győzelemre voltak berendezkedve, de mi lesz most? Törekszik rá, hogy befejezhesse, esetleg kicsit kapkod majd és meggondolatlan lesz vagy erre a mérkőzésre is öt menettel készül? Győzni jön vagy meccselni? Mi van a fejében – esetleg ott  bujkál valahol, hogy Görbicstől nem szégyen kikapni vagy csak és kizárólag a cél lebeg előtte: legyőzni Görbics Gábort mindenáron?

Egy biztos: az összecsapás estéjén, a május 7-re kiírt Harcosok Klubja 22-őn minden kiderül!

gorbics-vs-speth


error: Jogvédett tartalom (C) - ellenfelem.hu