Buzogányok a küzdősportban – interjú Kaczmarski Tamással

Kaczmarski Tamás, az Indian Clubs Hungary megalapítója, egy sporteszköz (a mára világhírűvé vált magyar fakalapács) feltalálásának aktív résztvevője, akit gyakran egyszerűen csak egy modern-kori Toldi Miklósnak neveznek.

Alábbi interjúnkban Tamást többek között arról kérdeztük, mi mindenben segíthetnek – mondjuk a küzdősportban – a különböző bell-ek (power club, indian club, macebell, persian meel), buzogányok, kalapácsok, mi az, ami a leghamarabb látható, érezhető eredményeket hoz.

A legtöbb ilyen eszköz egyszerű megjelenéssel bír, de ez ne tévesszen meg senkit! Valójában nagyon sokoldalúak, és a test szinte valamennyi izomcsoportját képesek megmozgatni, erősíteni!

ellenfelem.hu: – Idén 13. éve, hogy egy barátod hazatért Indiából és minden megváltozott számodra. Milyen fázisai voltak ennek az átalakulásnak, mit láttál meg, ami végül az Indian Clubs Hungary megalapításához vezetett?

Kaczmarski Tamás: – Az indian club nálam is – mint sokunknál – egy váll-sérülés után került képbe. Akkor kaptam egy ismerősömtől ajándékba, aki Indiából hozta.

Régebben még nem voltak ennyire könnyen fellelhető információk az eszköz használatával kapcsolatban, mint manapság. Mivel több száz éves sportokról van szó, ezért rengeteg könyv, leírás készült a használatukról és a készítésükről, azonban ezek elérhetősége is korlátozott volt akkoriban.

Az interneten fellelhető ábrákból, videókból, ismerősöknél talált régi könyvekből próbáltam lépésről lépésre összerakni, hogy melyik mozdulatnak mi a helyes kivitelezése, és hogy mire van hatása. Sokat segített az alapok megértésében, hogy nagyapám lengyel származású volt és gyerekkoromban emlékszem, ahogy a kertben buzogányt forgatott.

Rengeteg próbálkozás és kísérletezés után sikerült végül elsajátítani az alapokat. A macebell jó útvezetőnek bizonyult, de akkor még csak a kereskedelmi forgalomban kapható eszközökből és az ebay-es aukciókon fellelhető régi példányokban lehetett gondolkodni. Még ötlet szinten sem merült fel bennem, hogy egyszer a saját magam által tervezett eszközökkel fogok edzeni és másoknak edzést tartani.

Öt éve találkoztam egy edzésen Varga Szabolcs barátommal, akivel rögtön megtaláltuk a közös hangot. Vele kezdtünk el aztán fordítani a dolgok addigi állásán.

Magyarországon akkortájt nem volt olyan nyílt fórum, ahol meg lehetett osztani a tapasztalatokat. De a kereskedelemben kapható eszközök anyag- és formaválasztéka sem követte a tradíciókat.

Sok ötletelés után arra jutottunk, hogy nekünk kell létrehoznunk ezt a fórumot, ahol megoszthatjuk tudásunkat, beszámolhatunk a tapasztalatainkról és mások is tehetnek fel kérdéseket.

Így született meg az Indian Clubs Hungary Facebook nyílt oldala, ami mára már több száz követővel rendelkezik. Ide hetente többször teszünk fel friss képeket, videókat, cikkeket, melyekben egy-egy adott kérdéskört vizsgálunk meg. És persze beszámolunk a sport világában történtekről.

Idővel felmerült bennünk az is, hogy mi lenne, ha a saját magunk által tervezett eszközöket használnánk, melyek egyrészt követik a tradíciókat, másrészt pedig teret adnak az újításoknak is. A hosszas tervezési fázist követte a megvalósítás. Mára elmondhatom, hogy szinte csak a saját magunk által készített eszközökkel vezetek edzéseket.

e: – Többféle eszközzel dolgoztok, így macebellekkel (buzogányokkal), persian meel-lel, indian clubokkal, magyar fakalapáccsal. Milyen teszteket, „kísérleteket” végeztetek az eszközökkel, ill. mi a tapasztalat a más sportokba való beépítés területén?

KT: – Rengeteg energiát, időt és pénzt öltünk abba, hogy kikísérletezzük a leghatékonyabb eszközöket. Egyrészt követjük a régi könyvekben leírtakat, másrészt a gyakorlatok során szerzett tapasztalatokat beépítjük az eszközök geometriájába és az anyaghasználatba (faanyagválasztás/felületkezelés). Csak a Persian meel esetében 31-féle fogót próbáltunk ki, de pl. az indian club-ból is több tucat (nem elírás!) prototípust készítettünk.

Ennek a folyamatnak az egyik terméke a magyar fakalapács is, ami a favágók által is használt sulyokhoz hasonlít – de más a nyél- és fejkialakítása, emiatt technikásabb a használata a macebell-hez képest.

Külön örömünkre szolgál, hogy a nemzetközi indian club világ egyik legmeghatározóbb alakja, Paul Taras Wolkowinski tőlünk ajándékba kapott példánya beutazta a világot. Számos országba eljutott a hírünk ezáltal.

Jár hozzánk súlyemelő, birkózó, ökölvívó, futó, karatéka és vívó is. Nincs univerzális recept. Mindenkinek egyénre szabva állítjuk össze, hogy milyen gyakorlatokat végezzen (természetesen az alap gyakorlatok többsége a legtöbb vendég számára biztonsággal használható).

e: – Hol érdemes elindulnia szerinted egy küzdősportokkal foglalkozó érdeklődőnek, egy hobbistának, egy profi sportolónak? Egyáltalán, mivel érdemes kezdeniük, mi lehet az, ami a leghamarabb látható/érezhető eredményeket hoz?

KT: – A legkönnyebben sikerélményt az indian club-bal lehet elérni, ami egyrészt az eszközök súlyának változtatásával, másrészt a gyakorlatok helyes megválasztásával igen gyorsan eredményekkel jutalmaz. Ugyanakkor rengeteg további kihívást is rejteget a kitartóknak.

Az eszköz méretéből adódóan a mozgástartomány és a gyakorlatok száma, valamint azok kombinálása több száz (!) gyakorlatot tesz lehetővé, ami elég kihívás a legelszántabbaknak is. És bár könnyűnek tűnik, az ismétlésszám bőven kompenzálja az eszköz súlyát. Ezért, akik már fejlettebb fizikummal rendelkeznek, azok is megtapasztalhatják a kihívásokat.

Az indian club nagy előnye, hogy a kis súly és a nagy ismétlésszámnak köszönhetően már pár alkalom után érezhető a váll mozgástartományának kiterjedése és az ízületek állapotának javulása.

A perzsa meel – bár szintén a körmozgást leíró sporteszközökhöz tartozik – a másik oldalról közelít. Ha megfelelő az alapozás, akkor már néhány alkalom után tapasztalható az izomerő, izomtömeg gyors növekedése, a fogáserő javulása és a váll stabilitásának növekedése, regenerálódása.

Akik az indian club után váltanak a perzsa meel-re, könnyebben sajátítják el a gyakorlatokat – de a sikerért nekik is meg kell dolgozniuk. Tizenhárom év szakmai tapasztalatával bátran mondhatom, hogy a Persian meel a buzogányos tornák igazi nehézfiúja és legkeményebb irányzata.

e: – Tapasztalatod szerint mennyi idő kell hozzá, míg valaki megszerzi a „stabil alapokat” és akár egyedül is képes hatékony edzésmunkát végezni, kitűzött irányban és célok felé haladni?

KT: – Az alap mozdulatok pár alkalom alatt begyakorolhatók és kis súllyal magabiztosan végezhetők. A szemináriumokon, vagy személyi edzéseken aztán, aki kedvet érez, további gyakorlatokkal bővítheti a tudását. Az, hogy mennyi idő szükséges a gyakorlatok elsajátításához, teljesen egyénfüggő.

Az edző szerepe az alapozáson kívül a folyamatos kontrollban, az edzésterv összeállításában is megnyilvánul, ill. abban, hogy a gyakorlatok során vétett hibákra rávilágítson (a későbbi lehetséges sérülések elkerülése miatt). Ezt nem lehet megspórolni, mert mindenki a saját egészségével fizeti meg a kimaradt alapozás árát.

e: – Hogyan, hol építhető be egy amúgy meglévő edzésprogramba az indian club,a perzsa meel? Indokolt a külön napokon való használat vagy esetleg a technikai edzések után is beilleszthető, ha épp nem erősítésről, hanem a stabilitás, mobilitás fokozásáról van szó?

KT: – Az indian club gyakorlatok nagyon sokat segítenek a váll mobilitásának helyreállításában/kiterjesztésében nemtől és kortól függetlenül. De megfelelő fantáziával más izomcsoportok edzésére is kiválóan alkalmasak. Továbbá egy bizonyos szint elérése után jelentősen javulhat a szem-kéz koordináció is.

A perzsa meel szerepe az ízületek erősítésén túl a fogáserő és az általános erőnövelés szempontjából sem elhanyagolható. Bár az eszköz mérete az indian club-nál nagyobb, de az évszázadok alatt gyakorlatok tucatjait tökéletesítették olyan szintre, hogy aki kellőképpen felkészült, egyhamar nem fogy ki a lehetőségekből. Egy kreatív edző ezek kombinálásában is segít.

Az eredmény elérése érdekében az edző felelőssége ismerni, hogy melyik gyakorlat melyik izomcsoportokat stimulálja – ez egyrészt a sérüléselőzmények, másrészt pedig az adott sportnál előnyös tulajdonságok kiemelésének segítéséhez elengedhetetlen.

Nincs szabály arra, hogy egy napon nem lehet vegyesen használni ezeket. Inkább abból a szempontból kell megközelíteni a kérdést, melyik izomcsoportokat kívánjuk terhelni az adott napon és mik azok, amik csak másodlagosan vagy egyáltalán nem vehetnek részt az edzésben (pl. korábbi edzés, sérült térd, háthúzódás miatt).

Használhatók bemelegítésre és levezetésre is, de ugyanúgy bevethetők az edzés gerincét alkotó gyakorlatokban is – ez az egyik nagy előnyük. A másik nem elhanyagolható tényező, hogy segítenek a sérülések regenerálódásában. Így azoknak is jó választás, akik egy hosszabb kihagyás után térnek vissza az edzőterembe.

e: – Portálunk indulása óta nagyon fontos számunkra a mentális oldal is. Több bejegyzésedben, írásodban is találkoztam vele, hogy a mozdulatok egyfajta meditatív állapothoz vezetnek. Mesélnél erről egy kicsit?

KT: – Kellő szintű gyakorlat elsajátítása után, amikor már nem a gyakorlat kivitelezésére pazaroljuk a figyelmünket, az ismétlődő mozgásformák segítségével könnyebben elérhető a mentális ellazulás.

Ez ahhoz hasonlít leginkább, mintha táncolnánk, vagy meditációs rigmusokat ismételnénk. Egy idő után a körkörös mozgások eredményeképpen a tudat megtisztul, a stressz pedig feloldódik. Nagyon felemelő, tiszta élmény – aki egyszer megtapasztalta, emiatt sem tudja ezt a sportot abbahagyni.

Ettől függetlenül nem akarjuk túlmisztifikálni sem. De mindez nem véletlen – több száz éves tradicionális mozgásformákról van szó. Az egyértelmű fizikai élmény mellett a szellem felfrissülését is elősegíthetjük vele.

Pont ezek miatt idős korban is jól használhatók ezek az eszközök (értelemszerűen személyre szabottan, az előzmények ismeretében). Nagyon sokat segít az indian club és a perzsa meel a fizikai és a szellemi frissesség megőrzésében.

Köszönjük az interjút és természetesen továbbra is nyomon követjük a sport további hazai alakulását és az Indian Club Hungary-t!


error: Jogvédett tartalom (C) - ellenfelem.hu