Ground and Pound – földharc az MMA-ban

Ground_and_Pound_header

Több tényezőt, aspektust is fel lehet sorolni, azonban az ún. Ground and Pound, az MMA földharc egy karakterisztikus és nagyon jellemző, gyakori eleme különlegesen egyedivé teszik és markánsan megkülönböztetik a sportot más küzdősportoktól.

A Ground and Pound (röviden GNP) tehát a sport azon aspektusa, melyben az MMA minden más küzdősporttól elkülönül. Akik látják vagy imádják vagy elfogadhatatlannak találják, így ez az egyik leginkább megosztó tényező is egyben a sporttal kapcsolatban.

Az MMA különböző korszakaiban több nagyágyút is láthattunk, akik igazán jeleskedtek a GNP terén. Az ún. hőskorszak egyik ilyen legemlékezetesebb alakja a fogalmat állítólagosan megalkotó Mark Coleman volt, de természetesen sokáig  brutálisan hatékonyan alkalmazta azt a legendás Fedor Emelianenko is.

Az MMA újabb korszakában aztán az első igazi nyugati MMA szupersztár, GSP volt az, aki hatékony guard pass manővereivel vagy akár guardban “ülve” indított brutális könyököseivel úgy hasított át ellenfelein, mint kés a vajon.

A földharc fundamentumai tulajdonképpen ugyanazok, mint az állóharcéi, hangozzék ez elsőre bármilyen meglepően is. Hiszen mi az, ami számít a földön? Az egyensúly, az erőáttét és a távolság irányítása.

Az egyensúllyal kapcsolatos tudatosság nagyon fontos, hiszen ellentétben más sportokkal, a küzdősportban az egyensúlyvesztés, az egyensúlyból való enyhe kibillenés is nagyon hamar komoly következményekkel járhat, legyen szó állóharcról vagy a földön zajló küzdelemről.

Az egyensúly a földharc során is kulcsfontosságú a támadás szempontjából. Ráadásul nem is csak az egyensúlyról, hanem a súly megfelelő elosztásáról is szó van. A földharc során az egyik fél vagy részben vagy teljesen ellenfelére kerülhet, ami lássuk be, egy elég instabil felület: mocorog, szabadulni akar.

Ground_and_Pound_GSP-Carlos-Condit-Top-Game

Nem csak a padlóhoz viszonyítva kell tehát figyelni az egyensúlyunkra, hanem ellenfelünk ellenállásával is számolnunk kell. Pontosan ezért a felül lévő harcosnak súlya elosztásával irányítania kell tudni ellenfele mozdulatait úgy, ahogy ez saját céljainak megfelel.

Pontosan a leírtak miatt, az ütőerő a földön gyakran teljesen más faktorok összességéből ered, mint állva. A földharcban a felül lévő harcos gyakran egész súlyát ellenfele irányítására, leszorítására kell, hogy használja. Így nem jön szóba a lábmunka, testsúlyunk egyik lábunkról a másikra történő egyszerű áthelyezése, de nem tudjuk csak úgy az ütéseink mögé rakni teljes testünket sem.

Honnan szedjünk akkor megfelelő erőt? A válasz a testhelyzet, a különböző pozíciók alkalmazásában rejlik. Minél előnyösebb a pozíciónk, annál több lehetőségünk lesz rá, hogy nagyokat üssünk. Ez az erőkar elv állva is megnyilvánul, hiszen mind az ütések/rúgások, mind pedig a levitelek tekintetében igen fontos. Általánosságban véve, akinek a csípője alacsonyabban van, nagyobb eséllyel viheti le vagy küldheti padlóra ellenfelét.

Cain Velasquez (blue) def. Antonio Rodrigo Nogueira (red) by TKO (Punches) at UFC 110

A földön az ütéseket legtöbbször a felül lévő fél ereszti el, aki miután nem igazán tudja testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezni, a földet magát kell használja. A testsúly kihasználása és ütések mögé helyezése egyfajta földtől való elrugaszkodással válik lehetségessé, ami ilyenkor stabil bázisul szolgál a támadó félnek.

Amennyiben az egyik fél van csak a földön és hátán fekve védekezik, igyekszik lábaival távol tartani ellenfelét, gyakori, hogy a támadni igyekvő harcos a stabil alapállás megszerzése után megpróbálja egy gyors mozdulattal a lábakat eltüntetni az útból, majd egy ütéssel előre zuhanva elérni ellenfele állát. Íme egy példa erre:

A test forgatásával, a padlón megfelelő “fogás” megtalálásával, a stabil bázissal nagy erőt lehet generálni, de természetesen a távolság itt is kritikus tényező. Ahogy azt ‘Alap vagy fundamentum?’ című írásunkban is feszegettük, a távolság, pozíció, egyensúly, stabilitás univerzálisan fontos koncepciók.

Az erős csapásokhoz saját magunk és a célpont között a minimálisan szükséges távot kell létrehoznunk. A földön általában ezt a szükséges távot a felsőtest mozgatásával hozzák létre. A lényeg, hogy a támadó, felül lévő fél az ellenfele és saját teste közötti szöget igyekszik növelni.

Ground_and_Pound_GSP-Carlos-Condit-2
Minél inkább közelít ez a szög a 90 fokhoz, annál több hely nyílik a lehetséges támadások számára és annál nagyobb erőt lehet a csapások mögé rakni. A 90 foknál nagyobb szögek veszélyesek, mert azon felül, hogy akár ellenfelünk lábai is felszabadulhatnak, részben vagy akár egészében is elveszíthetjük a kontrollt, ellenfelünk kiszabadulhat, majd felállhat ismét.

De a rúgások vagy a brazil jiu jitsu is kellemetlenségeket okozhat, hiszen ellenfelünk hatékonyan támadhat a hátáról is bizonyos technikákkal. Ne felejtsük, hogy a távolság lehetőség, de kockázat is egyben. Ha elég hely van, az alul lévő harcos ellentámadhat, kihasználhatja testsúlyunkat, lendületünket, súlyelosztásunkat és ellenünk fordíthatja.

Legközelebb innen folytatjuk, további alapkoncepciókat, kritikus dolgokat, de néhány, az állóharccal fennálló párhuzamokat is górcső alá véve.


error: Jogvédett tartalom (C) - ellenfelem.hu