A 10 ezer órás elmélet Malcolm Gladwell Kivételesek című könyvének sikere nyomán indult hódító útjára. A specifikus kutatások révén kibontakozó kép azt mutatja, hogy 10000 óra gyakorlás (hozzávetőlegesen napi 3 vagy heti 20 óra, több mint 10 éven át) szükséges ahhoz, hogy valaki mesteri szintre jusson és világklasszis legyen, lényegében bármiben.
Firas Zahabi egy kérdésre válaszolva kifejtette, nem hiszi, h szó szerint kell érteni ezt a 10 ezer órát, inkább egyfajta kifejezésként kell tekinteni rá.
Ő maga pályája során sok embert látott akik hamarabb váltak mesterekké, de olyanokat is, akiknek több, mint 10 év kellett, legyen szó MMA-ról, bjj-ről vagy birkózásról.
Javaslata szerint edz annyit, amennyit csak tudsz, 3-4 havonta pedig értékelj: lehet, hogy túl kevés, vagy túl sok órát teszel bele az edzésbe (utóbbit arról ismerni fel pl, ha több órát teszel bele, de a minőség mégis romlik).
Meglátása szerint a minőség annyira fontos, hogy a mennyiség sosem szabad a rovására menjen. Egy kosárlabdás példával élve kifejti, hogy ha a három pontosokat 10-ből 5-ször dobjuk be, akkor nem szabad minden nap 1000, 2000, 5000 dobásig elmenni, csak addig, amíg nem romlik a teljesítményünk.
Így, ha az 5 helyett már csak 4 megy, meg kell állni, mert elértünk egy olyan mennyiségi szintet, ami a minőség rovására megy. A pihenő után, másnap a 6 is menni fog. Ez 100 próba esetén azt jelenti, hogy ha bemegy 60, aztán visszaesünk a következő 10-es próbák esetén 5-re, akkor ismét csak meg kell állni.
A minőség szintjét mindenkinél az edzőnek kell megállapítania, beállítani az új szintet, figyelve a visszaesésekre. Idővel a javulás lelassul, stagnálás áll be, amikor is sokkal nagyobb energia, több kreativitás kell az áttörések eléréséhez.
Mindezt a küzdősportra vetítve és mondjuk egy bjj példával élve, az edzőnek itt is oda kell figyelni a minőségi esésekre. Például, ha egy lila gurul kékekkel, aztán lilákkal és minden jól megy, de 3-4 menet után lassulni kezd, a hátára kerülnek, akkor az okos döntés az 1-2 menetnyi szünet.
Ha tartósan megzuhant a minőség, az edzésnek vége kell, hogy legyen. Miért? Mert különben csak a slamposat, a rossz formát vésed be, elködösíted a reflexeidet, rontasz a koordinációdon. A több nem mindig jobb, sőt, a túledzés miatt több idő kell a regenerálódásra és a sok hibás, sikertelen mozdulattal kapcsolatos emlékek miatt a magabiztossággal is gondok lesznek.
Zahabi ezzel szemben azt mondja, hogy ő csak addig csinálja úgymond, amíg nyerésre áll - hozzá van szokva, hogy megkerüli az ellenfél guard-ját, elhajol az ütése elől, hogy sikeres. Az agya a sikerességre van bedrótozva. Ha kimerítette a rendszert, vége az edzésnek. Ha technikai jellegű a probléma, természetesen az megint mást jelent, de a mennyiség soha sem mehet a minőség rovására.
