Thaiföldi napló! Vidákovics Patrik ismét bejelentkezik és a legutóbbi mérkőzésén aratott győzelméről mesél nektek rovatunkban!
Ezúttal egy sokkalt tudatosabb, két hetes felkészülés előzte meg a kínai WLF mérkőzésemet. Egy kicsit máshogy készültem most mérkőzésemre, mint ahogy eddig, több hangsúlyt fektettem ugyanis a dolgok mentális részére.
Nem akartam azt érezni, mint előtte, hogy ki vagyok merülve a napi 2 edzéstől, így egyet-egyet kihagytam reggel, ezáltal pedig a délutáni edzésekre mindig feltöltődve mentem. Edzések előtt lementem a tengerpartra, motivációs könyveket olvasni, vagy ilyen jellegű hanganyagokat hallgatni.
Minden edzésen Pascallal sparringoltunk, olyan 5-6 meneteket. Nagyon hatékony vele bunyózni, ugyanis könnyen változtatja a stílusát, így mindenre figyelnem kell. De az étkezésre is különösképpen odafigyeltem. Mivel a megengedett súly alatt voltam pár kilóval, így szénhidrátban dús ételeket is ehettem, így viszont az erőnlétem is jobb volt.
Úgy gondolom, hogy az eddigi legnagyobb hiba, amit elkövettem a felkészülés során, hogy állandóan csak a mérkőzés járt a fejemben. Mit és hogyan fogok csinálni, hogyan reagálok a különböző szituációkra, stb. A több hetes felkészülések során teljesen lefárasztottam az agyamat ezekkel a gondolatokkal, és mire a meccshez értünk sokkal görcsösebb voltam.
A mostaninál nem zsibbasztottam hát magam - a győzelem ugyan a fejemben járt természetesen, - mint mindig -, de nem agyaltam rajta állandóan, hogy mit fogok majd csinálni a meccsen. A felkészülésem jól ment, „össze voltam rakva”, úgyhogy az improvizációra bíztam magam.
Az ellenfelemet nem is néztem meg, és így sokkal tisztább volt a gondolkodásom, jobban tudtam figyelni és csak a saját tudásomra fókuszálni. Így vágtam neki a kínai útnak, azzal a különbséggel, hogy ezúttal egyedül mentem, edző nélkül. Kint találkoztam a Tigers-es Eddie Farrellel, aki mondta, hogy segít a bemelegítésben, és a sarkamba is beáll.
Pénteken 76,3 kg-mal mértem be, így megint jóval a megengedett alatt voltam. Úgy volt, hogy a 6. meccs a mienk, de a mérkőzés előtt 10 perccel szóltak - mikor már a kesztyűt ragasztottuk le -, hogy átraktak bennünket a leg végére, vagyis, hogy még 2-3 órát kell várni. Nem örültünk, de türelmesen kivártuk…
Végre aztán eljött az idő! Magabiztosan, tiszta fejjel mentem fel a ringbe. Biztos voltam magamban. Mivel egy fiatal ellenfélről volt szó, erősebben kezdtem. Nem gondolkodtam sokat, viszont ő se hagyta magát. Egy májütés során azonban összehúzta magát, én pedig felhúztam egy fej-térdet, ami be is talált. Kínai ellenfelem összerogyott és rászámoltak!
Újból rámentem, tudva, hogy a testére most ügyelni fog, ezért egy fejrúgást húztam fel, ami átment a védekezésén is (köszönöm thai edzőimnek azt a rengeteg pattintós rúgást), így megint lerogyott, és a bíró már nem engedte tovább! Győzelmet arattam az első menetben!
Köszönöm, hogy olyan sokan szorítottatok otthonról, valahol éreztem is!
https://www.youtube.com/watch?v=yHAwEt7LC7U
