Thaiföldi napló! Új hét, új napló-bejegyzés! Vidákovics Patrik készüléséről, terveiről, gondolatairól rovatunkban mindent megtudhattok! Következzen az ötödik rész!
Ahogy arról nagyjából a rovat indulása, de legkésőbb a konkrétan erről írt cikkünkben szó volt, Patrik egy adott, Kínában vívott meccsre készült, melyet a WLF szervezetnél hoztak neki tető alá. Jelen napló-bejegyzésében erről számol be most nektek. Következzenek Vidákovics Patrik szavai!
"A kínai WLF meccsemet egy igazán kalandos, két napos út előzte meg.
Május 15.-én este 8-kor indultam a reptérre. Egy órával előtte tudtam meg, hogy csapattársam Jonathan Tuhu is jön velem, mivel elvállalt egy mérkőzést ugyanazon a gálán. Én már a taxira vártam, ő még csak akkor ért haza a szaunából, hogy tudja hozni a 64 kg-ot.
Hajnali 4-kor megérkeztünk Hong-Kongba, majd reggel 9-ig vártunk az ottani ügynökség kihelyezettjére, hogy átvegye az útlevelünket a vízum miatt.
Ekkor már jó lett volna lefeküdni, pihenni, de a szállást csak délután 2-kor foglalhattam el, úgyhogy tovább vártam. Délután írt a kínai promoter, hogy még aznap délután tovább kell vonatoznom Shenzhenbe, majd ismételtem repülőre ülnöm.
Ezen a ponton több, mint 30 órája nem aludtam, így jeleztem neki, hogy én ma már nem mennék sehova, nem szeretnék meccs előtt két nappal túlságosan kimerülni.
Így hát másnap reggel indultam el, elvonatoztam Hong-Kong határába, Lowanba, ahol megkaptam végre a kínai vízumot. Már csak át kellett sétálnom a határon, és Kínában voltam. Újra vonatra ültem, és a shenzheni reptérre mentem.
Mivel Kínában szigorú állami cenzúra van, a WeChat-en kívül az összes telefonos alkalmazás le van tiltva. A WeChat-em nem akart működni, így nem nagyon tudtam a külvilággal kapcsolatot létesíteni. Úgy voltam vele, hogy már úgy is csak felszállok a gépre, és a Yichun-i reptéren várnak a szervezők.
Ekkor kezdték törölni a járatokat a rossz idő miatt. Az egész menetrendjelző piros, és narancssárga lett. Már kezdtem felkészülni, hogy akkor még egy napot itt töltök, de megkönnyebbülésemre, mire az én járatomat mutatta a kijelző, már csillapodott az idő, és késés nélkül el tudtunk indulni.
Így végre sikerült eljutnom a WLF hotelébe.
Másnap jött mérlegelés, ahol a megengedett 80 kiló helyett mindössze 77 kiló voltam, úgyhogy nem is fogyasztottam. A rá következő nap délután az egész WLF brigád egy közös busszal megindult a stadionhoz. Leraktak minket a semmi közepén, egy hegyek közti völgybe. Mindenütt befejezésre váró épületek, istállók, bikák, tenyészállatok.
Egy jó km-es séta után beértünk a nyitott stadionba, ahol a régi plakátok arról árulkodtak, hogy itt anno bikaviadalokat rendeztek.
Alig kezdődött a készülődés a meccsekre, mikor leszakadt az ég. Eláztatta a ringet, a lelátókat. Egy fél órára az áram is elment, így sötétben, telefonos vakukkal pajzsoztak a meccsre készülő harcosok. Szerencsére, mire elkezdődött a gála, az áram is visszajött, és az eső is elállt.
Este 11 után kerültünk sorra. Magabiztosan, határozottan mentem fel a ringbe, és még akkor is ilyen maradtam, mikor láttam, hogy az ellenfelem jóval vastagabb nálam (valószínűleg 85-90 kg-ról fogyasztott be a mérlegelésre).
Neung mondta, hogy kezdjek keményen, ne hagyjam érvényesülni, mivel a kínaiak mindig az első menetet hajtják meg, utána leengednek, valamint hogy vigyázzak a ring közepén lévő írással, mert az eső miatt csúszik.
Határozottan kezdtem, nem éreztem túlságosan megrendítőnek az ütéseit. Oda-vissza adok kapok ment, 80%-ban mind a ketten az ütéseket részesítettük előnyben, valamint térdeket vittünk be többet. Sajnos éreztem a súlybeli különbséget. Nem tudtam előre fele törni, és nyomást gyakorolni rá, ahogy a legtöbb meccsen ez bevált.
Viszont így is sikerült több egyenessel, testütéssel, és térddel betalálni. Végig szoros volt a meccs, így a harmadik menetben, hogy tudjak hangsúlyos találatot szerezni, elengedtem egy fejrúgást, ami be is talált.
Meccs végén optimistán vártam a végeredményt, bíztam benne, hogy az idegennek - nekem - adják a mérkőzést. Akár egy extra menetet is bevállaltam volna, ha egál lett volna, de sajnos a meccset szoros pontozással odaadták Liu Dichangnak.
Ahogy mondani szokták: vagy nyerünk, vagy tanulunk. Ez egy nagyon hasznos mérkőzés volt a számomra, mivel itt is bebizonyosodott, hogy kisebb súlyban, 70-75 kilóban kell indulnom, mivel hiába vagyok felkészülve, súlyból adódóan nem tudok kibontakozni, a támadó technikáim nem lesznek megrendítő erejűek az ellenfelem számára, viszont az ő támadásai annál kellemetlenebbek.
Úgyhogy várom a következő meccset, nekiállok a fogyasztásnak!
Nagyon köszönöm, hogy ennyien szurkoltatok otthonról, illetve köszönöm támogatóimnak, hogy segítették felkészülésemet:
Földi Család (Földi Krisztián), Érsekcsanádi Önkormányzat, Turáni Festés (Turáni Zoltán), Kreska-Agro Kft. (Kapitány Kristóf), BioTechUSA Baja (Vadászlaki Zsolt)"
