Sport coaching rovatunkban Bánóczi Péter ezúttal a motiváció témáját járja egy kicsit körül!
A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.
Így van ez a motivációval is. De mi is az és hol keressem? Mikor, hogyan tudom meg, hogy én már motivált vagyok? Következzenek sport coaching rovatunk vezetőjének, Bánóczi Péter szavai, aki ezeket a témákat járja körül kicsit a részleteket boncolgatva.
"A megfoghatatlan valami, ami sorsokat határoz meg, pillanatokat dönt el. Többen, többféleképpen írtak már a témáról és sok a jó meglátás a motivációval kapcsolatosan. Amennyire nehéz megtalálni épp olyan könnyű elveszíteni…
De, hol keressem? És főleg mikor tudom meg, hogy én már motivált vagyok? Akik főleg materiális gondolkodásúak, azok csípőből mondhatják, hogy: Adj neki elég pénzt és fel fogja szántani a betont is! Nos, úgy gondolom, hogy ez ennél bonyolultabb dolog :)
A motiváció, leginkább lelki és nem anyagi igényű /lelki állapot/, aminek a megtartásán rendszeresen dolgoznom kell. Lehet bármennyi pénzem, ha a felnőtt testemben egy kisfiú üldögél egy sámlin, netán durcásan és mégis tőle várom el, hogy teljesítsen, amikor kell.
Addig ások le a múltamban, vagy addig kell előre utazni a jövőbe, hogy meg tudjam nevezni, miért és mit vagyok hajlandó megtenni. Sokkal nagyobb belső nyugalmam lesz, ha tudom, miért küzdök?
Ha megvan a belső nyugalom, akkor nem foglalkoztat a sikertelenség - mert azt időlegesnek fogom fel. A cél, amit magam előtt látok, az felülírja a kudarcon való töprengést.
„Minél jobban növelem az akciók számát, annál nagyobb esélyem van arra, hogy több pozitív impulzus érjen”
Mondhatnád erre, hogy: Igen, de a sok kudarc csak még jobban elbizonytalanít és pont az ellenkező hatást fogom elérni. Igen, ha így gondolod, akkor biztosan.
Viszont, ha úgy gondolod, hogy: Ez egy pillanat, ami már tovább is szállt, akkor kezdesz meg edződni lelkileg is. Ha, bele gondolsz mennyi apró kudarc ér minket nap, mint nap: Elmegy a busz az orrod előtt, dugóba kerülsz az autóval, nem hívnak vissza telefonon, netán elfogyott a kedvenc zöldséged a piacon.
Ha, ezeket mindig úgy élnéd meg, hogy „én egy lúzer vagyok” akkor nem próbálnád újra és újra, hiszen élni, enni, utazni, kommunikálni kell.
Nos, mi történik?
Te és én is megtesszük ismét, mert bízunk abban, hogy következőre nem így lesz. Ez is motiváció. És ezt kell a magasabb célok elérésénél is szem előtt tartani!"
