GGG! Számtalan szakmai, sportpszichológiával, coachinggal, mentalitással foglalkozó cikkünk mellé itt egy újabb, remek anyag, a nagyszerű Gennady Golovkin jóvoltából!
A testem emlékezik. Minden alkalommal, minden meccs előtt, a testem emlékezik rá, hogy mit kell tennie.
Minden meccs előtti nappal nagyobbá válik. Egyre nagyobbá. A küzdelem éjszakájáig, amikor Gennady Golovkin GGG-vé változik a ringben.
Ahogy harcolni készülök, a testem és szellemem is a ringbe lépésre készülnek. És amikor belépek oda, olyan leszek, mint egy cápa az óceánban. Ha az óceánba lépsz, a cápa tudja. Otthon van. Ugyanezt érzem a ringben… Csináljuk!
A testem ismeri az érzést. Amikor valamit nagyon akarsz. Vágysz az érzésre, amíg nincs ott, előtted. Néha egyszerűen csak harcolni akarok. A tested egyszerűen akarja. Néha egyszerűen le akarod rombolni az ellenfeled, hogy megmutasd, többet tudsz, jobb vagy. Meg akarod verni, hogy megmutasd, képes vagy rá.
Gyerekként ugyanezt mondta a testem: „Harcoljunk! Csináljuk!”
A testem emlékezik, minden alkalommal. És mielőtt a ringbe lépek, csak egy pillanatra, de az első meccsemre gondolok. Jó emlék. Egy gyors kiütés, az első menetben. Mindenki lenyűgözőnek talál. Egy, kettő, három – kiütés! Erre gondolok. Egy, kettő, három – kiütés.
GGG-ként lépek be és cápává válok. Ez az, ami úrrá lesz rajtam. És a testem emlékszik rá, mit kell tennie.
Mindenből a legjobbat akartam megtalálni – a legjobb edzőt, szerződést, ellenfeleket. Először Németországban, majd Amerikában kötöttem ki. Több termet is megnéztem. Aztán találkoztam Abel Sanchezzel a termében. Nem igazán beszéltük egymás nyelvét, de a boksz nyelvén mindketten értettünk.
Láttam, hogy ért a bokszhoz, komoly ember és rögtön úgy voltam vele, hogy bármit is mondott, hogy csináljam, nem ellenkeztem. Felnézek rá.
De még mindig nem szeretem a bokszot.
Ez a munkám, az életem. A rajongója vagyok. De nem szeretem. Láttatok elég meccset. Ki szerethetne valamit, ami ennyire brutális? De jó vagyok benne. Ez a munkám és keményen dolgozom. Könnyű pénz.
Szeretem a csapatom, az életem. Tudom, ki az a bokszoló, aki kell, hogy legyek. Tudom, hogy GGG-vé kell válnom. De ezt nem szeretem.
A családomat szeretem. Apának lenni nehezebb, mint bokszolni. És én apa vagyok, ameddig nincs itt az ideje, hogy munkába menjek. Vissza a hegyek közé, melyek a hazámra emlékeztetnek.
Vannak jó emlékeim és rosszak is.
Mindenre emlékszem.
Aztán megszólal a meccs kezdetét jelző gong és minden elszáll. És ezekre a pillanatokra ismét GGG vagyok. Egy cápa az óceánban.
https://youtu.be/ifSfSmREBbM
/A The Players Tribune-on megjelent, GGG saját maga által írt cikke alapján - ellenfelem.hu/
