Sport coaching rovatunkban Bánóczi Péter egy könnyedebb, tűnődő írását olvashatjátok, melyben egy kicsit a küzdősportok adta magabiztosság, önkontroll, a nyugalom témáját érinti.
A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Bizonyos átfedések elkerülhetetlenek életünkben, hiszen legyen szó magánéletről vagy sportról, mindenhol önmagunk vagyunk - jó és rossz tulajdonságainkat, problémáinkat, "csomagunkat" visszük magunkkal mindenhová.
Az alábbi írásban érintettek nem csak a küzdelem hevében, de a magánéletben is fontosak. Fontos, hogy egy pillanatra megálljunk vagy legalábbis pár lépéssel hátrábbról is rá tudjunk tekinteni az adott pillanatra, történésekre és reflektáljunk. Fontos, hogy – ahogy Péter írja – meg tudjunk állni a rohanásban. Következzenek sport coaching rovatunk vezetőjének, Bánóczi Péter szavai!
„Néha eltűnődöm azon, hogy aki küzdősportot művel - legyen az bármilyen szakágban, stílusban -, az vajon ugyanazt érzi-e, amit én?
Bízok benne, hogy igen. :) Mit is ad nekünk a küzdelem napról-napra történő megélése az edzéseken? A technikai tudás és a jó kondíció mellett nyugalmat is kell, hogy adjon. Ha, megállsz egy pillanatra a rohanásban és figyeled az embereket, talán észrevehető, ki van rendben önmagával, ki nincs. És sokszor a mozgásából, viselkedésből az is kiderül, sportol-e és hogy mit.
A „nem történhet semmi baj” érzés. Ugye milyen jó erre gondolni? Maximálisan tisztában vagyok a fizikai erőmmel, a tudással, a gyorsasággal. Tudom, hogy másodpercek alatt meg tudok oldani, el tudok hárítani egy támadást. Bárhol. És ez még jobb ebben.
Nem térek ki most szélsőséges esetekre, mert nem kívánom az írást szőrszálhasogató stílusban folytatni. Biztos megértitek. Egyszerűen azon gondolkodok, hogy másnak is ugyanezt jelenti-e, mint nekem?
További jó érzéssel, nyugalommal tölt el, hogy ezeket a képességeket kordában tudom tartani. Szerintem ez legalább akkora erény, mint azokat megszerezni! Ha, nem is mélyülsz el olyan szinten, hogy meditációt vagy további – flow – élményt használsz, hanem csak simán stabilan állsz a buszmegállóban. Ha netán meglöknek vállal, csak mosolyogsz egyet és tovább sétálsz. Néha egy idegesebb emberre csak legyintesz, és ráhagysz mindent.
Azért, mert nyugodt vagy. A tudás a birtokodban van! :) De, nem élsz vissza vele.„
