A londoni olimpia bronzérmese a jövőre gondol, de ez már nem a versenyzői pályafutásról szól. Módos Péter, a kötöttfogású világklasszis – a 2013-as budapesti világbajnokság harmadik helyezettje - pályafutását betegségek és sérülések nehezítették, de Csonti hallatlan akaraterővel újra és újra visszatért. Most azonban úgy véli, váltani kell.
[caption id="attachment_15811" align="aligncenter" width="504"]
fotó: Havran Zoltán[/caption]A Kossuth Rádió Sportvilág című műsorának mondta el gondolatatait nemrégiben. Ennek a beszélgetésnek néhány részletét idézzük fel honlapunkon.
Módos Peti, aki a felnőtt világversenyeken öt érmet szerzett, most is, decemberben is ott volt a klubcsapatok világkupáján Budapesten, segített a fiúknak, tanácsokat adott. Érdekes volt látni őt elegáns ingben, nyakkendőben. Igen, ez már egy másik feladat.
"Úgy gondolom, hogy egy korszak lezárult – kezdte Péter. – Lassan edzői pályára fogok kerülni, sajnos, egyre kevesebbet tudok birkózni, májusban elkezdett zsibbadni a bal lábam. Próbálkozom, aztán meglátjuk, hogy mi lesz a vége."
Hogy mondtad? Zsibbad a bal lábad?
"Valószínűleg gerincsérvem van, de „herótom” van az orvosoktól, ezért azután nem nézettem utána alaposan, és kapom is a leszúrásokat a családomtól, a barátaimtól, hogy vizsgáltassam ki. Jó, talán megteszem, de műtétről szó sem lehet."
Módos Péter kálváriája nyolc évvel ezelőtt kezdődött, és lehet, hogy a további fránya nyavalyák onnan datálódtak.
"Már megszereztem a részvételi jogot a pekingi olimpiára 2008-ban, erre két héttel a játékok előtt kaptam egy vérmérgezést, és nem tudtam kiutazni – idézte fel a sorsfordító mozzanatot Csonti. – Nagyjából egy teljes évet kellett kihagynom, amíg vissza tudtam térni a szőnyegre, de olyan gyulladás volt – vagy maradt? – a szervezetemben, hogy a bal vállam megsínylette. Azóta is úgy gondolom, hogy annak a levét iszom, ez meggyőződésem, négyszer kellett műteni, a könyökömet szintén megműtötték. Valahol ott kezdődött a kálváriám. Sokan kérdezték, vajon mi vitt előre, mi volt a célom, hogyan lendültem át a nehézségeken. Gyerekkoromban nagyon határozottan eldöntöttem, hogy olimpiai bajnok akarok lenni, jutottam, ameddig jutottam, de ez volt mindennek a mozgatórugója, a motor, ami hajtott."
Elképesztő akaraterővel állt fel Módos Peti a padlóról újra meg újra, az erőnlétét tekintve a nulláról indult neki ismét a nagy munkának, többször is.
"Bármennyit képes voltam edzeni. Gyakorlatilag kétévente volt egy műtétem, az említett vérmérgezés után bementem az edzőterembe, és nem bírtam felmászni a kötélre, annyira gyenge voltam. Megmondom őszintén, egy-két könnycsepp kicsordult akkor… De tudtam, hogy mit akarok, tudtam, hogy kik állnak mellettem, a feleségem, az edzők, a barátok, és ez megerősített."
Gyakorlatilag tehát befejezted a versenyzői pályafutásodat. Merre vezet az utad?
"Az edzősködés felé, már tartottam gyakorlásokat, új célokat találtam, szeretném kinevelni a jövő olimpiai bajnokait. Az csodálatos érzés lehet, ha a tanítványod is eljut az olimpiára, érmet szerez, átéli mindazt, amit én már átéltem. Ennél fantasztikusabb dolgot elképzelni sem tudok. Bármikor készen állok arra, hogy akár reggel hatkor is foglalkozzam a tanítványommal a birkózó teremben, ha azt igényli. Ebben is megtalálom önmagamat. Hál’istennek igényt tartanak rám, és ez nagyon nagy dolog."
/A beszélgetésből további részletek a birkozoszov.hu oldalon/
