Sporttól függetlenül a teljesítménnyel, versenyzéssel kapcsolatosan az azt űzőknek mindig vannak kétségeik, félelmeik. Ez teljesen normális, érthető. Néha elbukunk, ekkor fel kell állnunk újra. Le kell porolnunk magunkat és így vagy úgy, de ismét építkezésbe kell fognunk. Hogyan? Sport coaching rovatunkban, a témát folytató írásában ezt boncolgatja most tovább nektek Bánóczi Péter!
Tehát, megvolt a mélypont. Ennyi. Csak a néma csönd és a kérdőjelek. A folytatás: egy hosszú, kielégítő alvás, könnyed, de bőséges étkezés, sok folyadék, halk nem harsány zene (de nem is „befordító” dallamok). Könnyed. Ez a kulcs most: a könnyedség.
Az edzőruhámat is a szekrény mélyére teszem. Ha nincs más sportra inspiráció, akkor elmegyek egy nagy sportáruházba, és nézelődök a sorok között járva. Hátha megtetszik valami… Ez sokszor „bejön”.
Ha van pszichológusom, vagy coach, aki szakember, akkor egyeztetek egy időpontot, elmegyek hozzá és kibeszélem magamból a sztorit. Úgy, ahogy történt. Nem szépítek.
Ilyenkor nem jók a barátok. Még az edző sem. Nem tud mindent az edző, tedd a szívedre a kezed. De miért is tudna? Felnőtt ember vagy, önálló identitással. A szakember, aki független, meghallgat, és szépen kidolgoztok egy tervet, amivel egyetértesz. Első körben én így tenném.
Ameddig nem sikerül célt találni, addig komoly munka szóba sem jöhet. Nyugi, nem fog sokáig tartani. :) Meglesz a terv, mert harcos vagy. Nem egy nyámnyila alak, akit egy kudarc térdre kényszerít. Igaz?
Ettől a ponttól jöhet a mester, akivel újra át kell venni a tervet. Ha neki is tetszik, akkor gyerünk! Nem vagy egyedül. Többen állnak mögötted. Ha ismét elakadási pontot érzel, ne habozz hívni a lelki támogatódat. Lehet, hogy pár mondat elég és máris túlléptél a nehézségeden.
