Sport coaching rovatunk ismét jelentkezik!
A sport coaching egy tág terület, szakág, melybe igen sok minden belefér. Alábbi írásában Bánóczi Péter a nagy mesterek, művészek határon állását boncolgatja, ill. azt hogyan és miért igyekeztek és igyekeznek a legnagyobbak a „lágy” és „kemény” tevékenységek kiegyensúlyozására, a Yin és a Yang tökéletes összhangjának megteremtésére. Nézzük!
Nem a szó köznapi értelmében mondom, bár abban is mondhatnám. A harcművészetek gyakorlói időnként, amikor egy életút elágazáshoz érnek, megszakítják szigorú edzéseiket és valami olyan felé fordulnak, ami nem követel erőfeszítést.
Sőt! Éppen hogy finomságot, könnyedséget és inkább agymunkát igénylő tevékenységet végeznek, kell, hogy végezzenek. Megannyi Szamuráj vagy más híres keleti mester/harcos volt a virágkötészet, a faragás vagy festészet, esetleg a kalligráfia mestere (is).
A karddal bánni vagy kezünkkel, lábunkkal szintén szépség iránti vágyat igényel. A mozdulat szépségét. Honnan meríthetnénk ötletet? Más művészetekből. Ezekből tanulhatjuk meg az ellenféllel szembeni tiszteletet. A tisztelet is szép. Már a mozgásból a megnyilvánulásból láthatja a másik fél, hogy ez az ember nem csak egy bunkó harcos. Hanem valószínűleg elmélyült más tanításokban is.
Részlet
„Egyszer Muszasi üzenni akart egy híres kardforgatónak és ezt mondta barátjának: Vidd ezt a szál virágot és tudni fogja, hogy ki küldte. Azt megelőző pillanatban vágta le kardjával, olyan tökéletesen, ahogy csak ő tudott a pengével bánni. El is vitték a virágot és a válasz azonnali volt. Ez Muszasi!”
Pedig csak egy szál virág volt… azonban a másik mester szintén értette a művészet nyelvét és olvasta az üzenetet. Ami az is lehetett, hogy: A kardom pengéjének éle halálosan veszélyes.
