Rég hallhattatok utoljára Erdős Attila felől. A fiatal IFMA Muaythai Liga győztes, WAKO K-1 Magyar Bajnok sportolóval sok minden történt azóta.
Az itthoni, patinás gálák után - mint pl. a Fight Night Hungary - Attila az edzősködésre fókuszált, nemrégiben pedig Thaiföldre is kijutott, sőt, két komoly meccset is kiütéssel nyert! A legutóbbi nem mellesleg a főmérkőzés volt a thaiföldi Petchbuncha stadionban! Meséljen a történésekről, az útjáról és terveiről bővebben ő maga. Helyzetjelentés rovatunkban mesél: Erdős Attila!
"Az elmúlt évet tekintve leginkább edzőként tevékenykedtem a Rokko Gym-ben. Jó néha más látószögből nézni a muay thai-t és egyébként is szeretek tanítani, oktatni.
Kemény spórolás és sok lemondás árán sikerült a pénzt összegyűjteni, hogy kijussak Thaiföldre. Régi és nagy álmom volt. Meggyőződésem, hogy aki komolyan gondolja a muay thai-t, annak legalább egyszer az életben ki kell menni Thaiföldre és megtapasztalni milyen az élet a thai harcosok között.
Február végén meg is érkeztünk Bangkokba Pataki Évával. Két hónapig maradunk, először Bangkokban majd Koh Samuin. Elsődlegesen is az edzésekért és a tanulásért jöttünk.
Próbáljuk minél inkább kihasználni az itt eltöltött időt, hogy a javunkra váljon. Bangkokban az FA Group muay thai edzőteremben edzünk. Egy igazi tradicionális stílust képviselnek. Kiváló harcosok, tapasztalt és rendkívül jó edzők egy igazi kemény muaythai klub.
A fáradtság ellenére nagyon jól érzem magam, mintha hazaértem volna! Nagyon kemények az edzések napi öt órát edzek. Mint bárhol máshol a világban, itt is meg kellett küzdenem, hogy elismerjenek és "befogadjanak" foglalkozzanak velem és komolyan vegyenek.
Terveim közt szerepel, hogy meccsezzek Thaiföldön, nagyon megtisztelő volt hogy az FA Group fel is ajánlotta ezt a lehetőséget. De sajnos Bankokban csak két hétig maradunk. Vár még rám másfél hónap Samuin.
Hazatérve pedig szeretném egy komoly mérkőzés keretein belül megmutatni, hogy nem hiába voltam itt Thaiföldön muay thai hazájában!
[caption id="attachment_12075" align="aligncenter" width="504"]
A meccs után (forrás: Facebook)[/caption]Thaiföldi tartózkodásunk alatt idáig két mérkőzésem volt. Mind a kettőt megnyertem kiütéssel. Mivel tervezett volt az, hogy meccsezek, így fejben már sokat készültem rá és nagyon vártam. Ahogy elkezdtük az edzéseket és a felkészülést egyre nagyobb lett a nyomás is. Elhatároztam, hogy kis célokat tűzök ki magam elé. Mindig az járt a fejemben, hogy amit csinálok az edzésen, az legyen maximálisan jó. Pihenőidőben is csak a következő edzés járt a fejemben, hogy mire kell még jobban odafigyelnem, esetleg változtatnom.
Mindkét meccsem Chaweng-ben volt. Az első a Chaweng Boxing stadionban, a második a Phetchbuncha-ban. Ez utóbbi Samui legnagyobb csarnoka. Az első meccsemnél határozottan felkészültnek éreztem magam és a szokottnál magabiztosabbnak. Amit furcsállottam is, hiszen ez előtt még nem voltam Thaiföldön és azon kívül, hogy tudtam, nagyon kemények a thai harcosok semmi infó vagy opció nem volt az ellenfelemről.
Mégis a tudat, hogy erről álmodoztam 14-éves korom óta hatalmas erőt adott. Azt mondogattam magamban: "Meg tudod csinálni! Ezt akartad! Ezért vagy itt!" Magával ragadott az engem körülvevő légkör.
Az első meccsen thai ellenfelem erősen bekezdett fej és testrúgásokkal, azt érzékeltem rajta, hogy nem akarja mind az 5 menetet végig bunyózni. Azonban kialakult egy olyan helyzet, amikor a jobb forduló könyököm tisztán talált és elterült a földön.
A másodperc tört része alatt történt az egész és az első pillanatig el sem hittem, hogy a földön fekszik. Azt hittem fel fog kelni, de nem tudott, így kiütéssel nyertem. Egy pár percig összekeveredett a valóság az álommal. Nagy boldogsággal és sikerélménnyel zártuk a meccset.
Három napra rá kérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem meccsezni a Phetchbuncha-ba egy hét múlva. Meglepődtem az ajánlat hallatán, de elfogadtam, hiszen ezért vagyunk itt! Elkezdtem ismét tudatosan készülni és edzeni a következő megmérettetésre.
Egy kicsit más volt a hangulata és a kisugárzása a Phetchbuncha stadionnak. Ide tényleg sok turistát várnak, nagy meccseket szerveznek, komoly reklámjai vannak az összecsapásoknak. Mivel az edzőteremben még zajlott az esti edzés, amikor nekem már mondták, hogy indulunk, így edző nem volt velem. Aki pedig elvitt Évit és engem a stadionhoz, annyit mondott, majd jönnek.
Fogalmunk sem volt, hogy miért vittek minket oda 18:00-ra amikor a gála elvileg 21:00-kor kezdődik. Szép lassan megérkeztem a versenyzők is. Behívtak a öltözőbe, kezembe nyomtak egy sokat használt borotvát és mondták, hogy itt nem lehet egyáltalán borosta. Beálltam hát két thai srác mellé és gyorsan megszabadultam az egy napos borostámtól... Aztán virágfüzért akasztottak a nyakunkba, párosítás szerint egymás mellé álltunk és kimentünk a stadion elé.
[caption id="attachment_12088" align="aligncenter" width="504"]
Erdős Attila a Petchbuncha stadionban (forrás: Facebook)[/caption]Lefotóztak minket, mint egy középiskolai osztályt és felszálltunk egy nagy platós teherautóra, ami körbevitt minket a városban. Előttünk a stadion "reklám autója" a gála plakátjával és hatalmas mélynyomóval reklámozták az esti gálát. Az emberek tiszteletüket kifejezve köszöntek, integettek, fotóztak minket.
Személyes véleményem: Kicsit furán éreztem magam... De mindegy, itt úgy látszik ez a szokás. Ekkor tudatosult bennem, miért mondták a gym-ben, hogy megoszlanak a vélemények a Phetchbuncha gáláiról. A városban tett kör után visszaértünk és jöttek a szokásos tennivalók, orvosi vizsgálat, papírok kitöltése stb... Lassan megérkeztek a gym-ből is az edzők. Bandázst felépítették a kezemre, megkaptam a bemelegítő olajos masszázst aztán jött a várakozás, mígnem elérkeztünk a gála utolsó meccséhez ami az enyém volt.
Magyar zászló előttem és irány a ring. Az ellenfelemről most sem tudtam semmit. Egyedül azt az instrukciót kaptam Watt-tól, az egyik edzőtől, hogy "teep and punch, sometimes elbow and knee"!
Az ellenfelem elég óvatos volt, inkább kivárt és csak puhatolózott. Mintha várt volna a pillanatra, hogy robbanhasson. Nagyon figyelnem kellett, hogy mit és mikor csinálok. Mígnem jött egy helyzet klincsből amikor a bal kezét lerántva a fogásból be tudtam vinni egy könyök találatot. Elesett, rászámoltak.
Gyorsan felpattant póker arccal mintha mi sem történt volna, de láttam rajta, hogy benne maradt a találat. Összeengedtek újra minket, én kihasználva a helyzetet lerohantam és igyekeztem befejezni minél hamarabb a meccset. Talált még egy jobb könyök a részemről és egy térd is. A thai elesett, a bíró pedig beszüntette a mérkőzést. Ismét kiütéssel nyertem!
Összegezve, teljesen más itt a muay thai, mint otthon. Mind mentalitásban, szemléletmódban és hozzáállásban is. Otthon a muay thai sok embernek csak divat vagy unaloműzés. Kevesen vannak, akik komolyan is gondolják, és nagy célokat akarnak megdönteni. Thaiföldön a muay thai egy munka, lehetőség kitörni a szegénységből.
A thai 6-7 éves gyerekek itt azét meccseznek, hogy tudjanak az iskolában tankönyvet venni. A fiatalok és felnőttek pedig azért, hogy meg legyen a mindennapi betevő. Mégis lazán fogják fel az életet és sokat mosolyognak. Azt hiszem azzal, hogy itt vagyunk, nem csak szakmai tudásban fejlődtünk, emberileg is többek lettünk."
Kívánunk biztonságos tartózkodást, jó edzéseket és persze - amikor eljön az ideje - szerencsés hazautat majd mindkettőjüknek és reméljük hamarosan ismét valamelyik hazai ringben, az erős fények alatt láthatjuk őket!
