Amerikában oktatott Deák-Bárdos Mihály

Nehézsúlyú legendás klasszisunk az amerikai olimpiai központi edzőtáborban Colorado Springs-ben járt, hogy tanácsaival – a gyakorlatban, a szőnyegen is – segítse az amerikai nehézsúlyú bajnok, Robby Smith felkészülését.  A decemberi kinn tartózkodás során Deák-Bárdos Mihály nagyon jó benyomásokat szerzett.

deak_bardos_mihely_usa

Európa-bajnokunk, az MBSZ elnökségi tagja korábban már többször is járt a magyar birkózó-válogatottal Colorado Springs-ben, a központi edzőtáborban egy-egy felkészülés kapcsán, tehát volt már kézzel fogható tapasztalása az ottani körülményekről.


 „Valahogy úgy kell elképzelni azt a helyet, mint amilyen szerepet nálunk Tata tölt be, ahol több sportág képviselői, így természetesen a birkózók is helyet kapnak – kezdte beszámolóját a kontinensbajnok, ötszörös vébé ezüstérmes. – Az infrastruktúra persze fejlettebb, mint nálunk, hogy mást ne mondjak, a birkózó teremben 8 szőnyegen lehet gyakorolni. Az épületekbe mágneskártyával léphetsz be, és vannak olyan részek a tábor területén, ahová a látogatók be sem tehetik a lábukat, csak a sportolók.”


Miből állt a munka, amiért elhívtak Amerikába?


"Arra kért Momir Petkovics, az amerikai kötöttfogású válogatott edzője, hogy a nehézsúlyú Robby Smith-el dolgozzak. A két hét alatt túlnyomó részt lenti, szőnyegmunkával foglalkoztunk, mert Robby a lenti védekezésben olyan dolgokkal nem volt tisztában, amelyeket nálunk már egy 16-18 éves gyerek is tud."


Mi az, amire rácsodálkoztál?


"Amikor hazajöttem, Diósgyőrben elmondtam több érdekességet, például azt, hogy az amerikai gyerekeket 17-18 éves korukig nem tanítják meg birkózni, addig csak az iskolában ismerkednek a sportággal. Ezután választják ki őket, hogy kiből legyen szabad-, illetve kötöttfogású birkózó, és ekkor kerülnek bele a gondosan felépített kiválasztási programba, majd ezt követően kezdődik el a technikai képzés. De! Mentálisan és fizikailag előtte már maximálisan felkészítik őket."


Deák-Bárdos Mihály kiemelte az ottani pozitív értékelő szemléletet, amelyet mindenképpen érdemes lenne tőlük megtanulni. Számukra elsődleges a dicséret, és nincsen szidás. Lényegében arról van szó, hogy ha a versenyző valamit jól csinál – legyen az akár egy lényegtelennek tűnő apróság – rögtön dicséretet kap. Ha pedig valami nem sikerül, nem a ledorongolás következik, hanem elmagyarázzák nekik, hogy legközelebb miképp kell csinálni, és akkor majd sikerül az a bizonyos fogás.


"Nagyon tetszett az is – mesélte a magyar óriás – hogy a táborban, egy-egy edzés végén a versenyzők mindig körbe álltak, és együtt kiáltották, hogy: JúEszÉ! (USA!). Ez is hozzátartozik a dolgokhoz, az egész edzőtáborban mindenütt az olimpiai ötkarikát látják, tehát mindig tudatosul bennük, hogy miért is dolgoznak. Azt is tudatosítják magukban a sportolók, hogy ők az erős amerikai csapathoz tartoznak, a színeikért küzdenek. Lenyűgözött újra a hatalmas erősítő-kondicionáló-fizikoterápiás terem, amely akkora, mint nálunk egy uszoda, de van a létesítmény egyik szintjén egy 350 méter hosszú futópálya is. Annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy valamit nagyon igazságtalannak tartok, ez pedig az amerikai olimpiai válogató rendszere. Hiába vagy te jobb egész évben a vetélytársaidnál, ha akkor, ott, azon a kiemelt válogató versenyen (Olympic Trial) nem tudsz győzni, nem te utazol a játékokra."


Látom, nagyon „fel vagy dobva”. Lesz-e folytatás számodra Amerikában?


"Ha minden jól megy, júliusban is szeretnének kihívni, hogy segítsek."


Erre lehet azt mondani, hogy jó, jó, Misi elment segíteni egy amerikainak, de mi a helyzet az itthoniakkal? Tett-e valaki szemrehányást a coloradói közreműködésért?


"Nem, abszolút nem, minden korrekt módon zajlott. Egyébként pedig ha itthon felkérnek, hogy segítsek, boldogan megyek, de ezt nekem biztosra kéne tudnom, mert a munkahelyemen szabadságot kellene kérnem, és így alakítani az életemet. Beszéltem már Komáromi Tibor szakmai igazgatóval, javasoltam, hogy üljünk le, váltsunk pár mondatot, mert semmi akadálya sincsen, hogy alkalmanként, például a Magyar Nagydíj vagy más jelentősebb verseny előtt beszálljak. Segítek, de nyilván folyamatosan nem tudok ott lenni a válogatott mellett. Egyszóval megyek itthon is, nyitott vagyok, de egyelőre ez a felkérés még nem történt meg."


/forrás: birkozoszov.hu/