Van, aki esküszik a lábak rúgásokkal történő kondicionálására, van, aki tagadja ennek hasznosságát, azonban a megfelelően kondicionált lábak előnye vitathatatlan. Ne feledjük, amennyiben ellenfelünk elkapkodja lábát rúgásaink elől vagy blokkolja azokat, még mindig mehetünk testre!
Azzal meg, hogy a pontozólapokon mit érnek a lábrúgások mondjuk Thaiföldön, nem nagyon kell foglalkoznunk, egészen addig, amíg nem ott élünk és/vagy küzdünk.
Kell-e hát rugdosni egymás lábait edzésen vagy sem? Ha igen, milyen erővel és gyakorisággal tegyük? Hogyan fogjunk egyáltalán neki és mire figyeljünk oda? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Az igazság, mint oly gyakran az életben valahol az arany középúton keresendő. Mindent módjával, mértékkel kell csinálni, a lábainkra mért rúgások fogadását azonban nem tudjuk és nem is szabad elkerülni. Természetesen, mint az edzést és egyéb dolgokat az életben, ezt is ésszel kell csinálni.
Nem arra kell törekedni, hogy teljes erőbedobással szétrúgjuk egymás lábait! Látni ugyan profikat, akik látszólag teljes erővel rugdossák egymást, de ők profik, akiknek a hosszú évek alatt lábaik, combjuk már annyira megkeményedett, hozzászokott ehhez, hogy nem árt nekik.
Hol kezdj neki az erősítésnek?
Természetesen az elején. Szükséged lesz egy partnerre, akivel felváltva rúgjátok egymás lábait, miközben mozogtok körbe. Az egésznek inkább játéknak kell lennie, semmint vérre menő, komoly dolognak.
Nem meccs, nem durva sparring, amire szükségetek van, hogy felépítsétek lábaitok rúgások fogadásához szükséges kondícióját - nagyjából 50%-os erőbedobás elég lesz a gyakorláshoz, a rá következő egy-két napban pedig figyelned kell majd, hogy hogy érzed magad, milyen állapotban vannak lábaid.
Amennyiben a gyakorlást követően a lábaid nagyon fájnak vagy sok a duzzanat, véraláfutás és egyebek, akkor alaposan el kell gondolkodnotok edzőpartnereddel és felül kell vizsgálnotok, mit is értetek 50%-os erőbedobás alatt...
Ha a fentebb említett játékossághoz tartjátok magatokat és figyeltek, nem szabadna lábaitoknak a gyakorlást követő napokban nagyon fájnia. Valamennyi fájdalom és kényelmetlen érzés persze lesz, de ez természetes velejárója a gyakorlásnak. Idővel aztán a rúgások intenzitása növelhető természetesen, de nem szabad sietni.
A másik dolog, ami segíthet - hangozzék bármennyire hihetetlennek is -, a futás. A sok futás állóképességet és erőt ad a lábaknak. A thai harcosok minden nap 5-10 kilométert futnak és gyakran még este is nekivágnak az útnak. Legyetek türelmesek, kísérletezzetek a különböző intenzitásokkal és ütemekkel.
Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy a gyakorlás inkább játékosan kell induljon az elején, ehhez pedig egy jó edzőpartnerre lesz szükségetek, aki megérti, hogy nem meccsezni fogtok, de még csak sparringolni se igazából.
Gyakorolni kell, ismételni, bevésni, tehát drilleket végrehajtani, hogy felépítsétek lábaitok kondícióját, ami majd lehetővé teszi a combrúgások és egyebek fogadását a későbbiekben. Szükség is lesz rá, hiszen nem minden rúgást tudtok majd elkerülni, blokkolni és jobb, ha nem akkor ér meglepetés, amikor a sors összehoz valakivel, aki hatalmasakat rúg.
