[caption width="504" id="attachment_8462" align="aligncenter"]
fotó: HFC[/caption]
Régóta terveztük már, hogy megszólaltatjuk oldalunk hasábjain Furkó Lászlót, a HFC 71 kg-os súlycsoportjának bajnokát, akit bunyózni első alkalommal 2014 márciusában láttunk. Rögtön feltűnt, hogy jóval kiemelkedik az itthoni átlagból. Tudása szemmel láthatóan meghaladja a magyar mezőnyt, és nem is akadt azon az estén legyőzője a Nagycirkuszban. Ezt követően egy hatvani Global Grappling gyakorlóversenyen bukkant fel a tatamin. Itt is megfigyelhető volt, hogy Laci egy "gondolkodó" harcos, aki nem csupán a közepébe csap a dolgoknak, hanem tudatosan, felépítve és szépen hajtja végre a technikákat.
Hosszú ideig nem talált legyőzőre, de ez a széria - ahogy előbb-utóbb mindegyik ilyen vagy hasonló - aztán megszakadt. A HFC 08 gálán Laci a szlovák Thomas Deakkal szemben alul maradt. Mint minden vereségnél, itt is hosszasan lehetne az okokat keresni, de a tanulságok levonása után - ahogy erre Laci maga is kitér az interjú során - kérdéses, hogy mennyi értelme lenne ennek. De ne szaladjuk ennyire előre! Tekintsük inkább vissza egy kicsit.
"Az ökölvívással 15 évesen ismerkedtem meg először, majd egy év után kezdtem más sportágakkal is foglalkozni, mert valamivel többre vágytam. Először a kéz/láb bunyó jött, majd a birkózás és a földharc került képbe. Rá két évvel már versenyeztem is. Egy pusztakezes versenyen indultam el, ahol második helyezést értem el. Onnantól pedig beindult a folyamatos versenyzés."
Nem sokkal azután, hogy Laci bekerült a magyar küzdősport vérkeringésébe, rövid időre Angliába ment, de a munka mellett az edzést sem hanyagolta el.
"Fél évet töltöttem kint Angliában, ahol sok klubban megfordultam, kisebb-nagyobb sikerrel. Közben dolgoznom is kellett, így nem mindig tudtam maximálisan az edzésekre koncentrálni. Volt olyan terem is, ahol már a versenyzői gárdával edzhettem pár alkalom után, de komolyabb szponzorációra vagy támogatásra nem számíthattam. Érthető okokból a saját versenyzőiket részesítették előnyben. Tapasztalatszerzésnek mindenképpen jó volt."
A hazaérkezés után Laci találkozott Peszlen Ferenccel, és azóta - a közben megalakult - Budapest Top Team tagjaként az ő, valamint Nagy Barna kezei alatt pallérozódik, és edzéseket is tart.
Ahogy fentebb már említettem, kitértünk a Thomas Deak elleni mérkőzésre is, ami eddig az egyetlen idei mérkőzése Lacinak.
"Egy hosszú versenysorozat végén jött ez a mérkőzés, és bár eredetileg egy francia ellenfél ellen léptem volna a ketrecbe, a mérkőzés előtti este azzal hívtak fel, hogy eredeti ellenfelem nem tud jönni, helyette ez a szlovák srác ugrana be. Tíz perc alatt kellett döntenem. Egy komolyabb és specifikus felkészülésre lett volna szükségem ellene, akkor másként alakult volna ez a mérkőzés."
Ugorjunk vissza a jelenbe! A nyári pihenést hátra hagyva már Laci is az előtte álló őszi feladatokra és kihívásokra koncentrál és készül rájuk teljes erőbedobással.
"A nyár a tudatos szinten tartással telt. Volt ugyan egy medencecsont-gyulladásom, ami eléggé elhúzódott, de már felépültem, és edzésben vagyok. Lett volna egy mérkőzésem Finnországban is, de ott az ellenfél pár nappal a gála előtt lemondta, így a lehetőség elmaradt. Novemberben védem meg az övemet a HFC-nél, de addig is kiegészítő versenyeken indulok, és ezúton szeretném megköszönni a Shield Security-ek a támogatást, amit a felkészülésemhez nyújt."
Tudása és hozzáállása alapján nyugodtan állítható, hogy Furkó László a magyar MMA egyik nagy reménysége lehet a jövőre nézve, mi pedig reméljük, hogy még sokáig marad ezen az úton és a legjobbakat kívánjuk neki!
