Ismét egy remek kezdeményezéssel gazdagodott a magyar küzdősportélet, miután a hétvégén egy közös edzésen szeminárium jelleggel a Gym City Office-ban gyűltek össze a tudásukat csiszolni kívánó sportolók, hogy a thaibox egyik legjellegzetesebb elemét, a clinchet kicsit aprólékosabban is körüljárják. Szöllős Imre, a szeminárium szervezője írt nekünk néhány gondolatot a közös edzés után. Ezeket olvashatjátok a következő sorokban.
Nagyon nagy volt már az esemény előtt is az érdeklődés, ugyanakkor nem mertem "elkiabálni" ezt, mert az időpontválasztás a nyaralási szezon miatt nem volt a legideálisabb. Ennek ellenére 11 teremből, 9 teremvezető edző jelenlétével, picit több mint 40 fő vett részt a szemináriumon...
Az elején, csak úgy európaiasan, picit feszesen, mereven, csikorgó fogasan indult a gyakorlás, aztán elkezdett törni a jég, és egyre inkább kezdet megmutatkozni a thaios játékosság, egyre több volt a mosolygós arc, huncut vigyorgás, lelazultak a vállak... Én már ezt is sikerként könyvelem el...
Az első pillanattól fogva biztattuk a résztvevőket, hogy ne a saját termükből jövőkkel gyakoroljanak, lazuljanak fel és thai módon "játékként" éljék meg a gyakorlást. Ez egyébként többször ki is lett hangsúlyozva a szeminárium alatt.
Az első szemináriumot vezetőedző személye volt az egyik legnehezebb kérdés. Bánhegyi Zolira azért esett a választás, mert annak ellenére, hogy minden mozdulatából sugárzott a hitelesség, mégis olyan emberközelien, helyenként humorosan közelítette meg a tananyagot, annyira emészthetővé és megszerethetővé tette a technikákat, hogy az egyre gyakoribb nyakmasszírozgatás ellenére alig lehetett hazazavarni a résztvevőket.
Az edzés utolsó fázisában be lehetett próbálkozni a rutinosabb edzőknél egy kis clinch-elésre, aminek a sikerét az jelezte, hogy a végén már megsajnáltam a kollégákat, szinte megállás nélkül kapták az újabb és újabb "pihent" próbálkozókat. Volt, aki végzett az egyik edzőnél, és már állt is be a másikhoz a sorba. :)
Ami a szakmai részén túl nekem a legnagyobb örömöt jelentette, az egyrészt az a hatalmas szakmai és baráti segítség volt, amit néhány edzőkollégától, baráttól kaptam a Clinchparty elindításához! A másik a képek visszanézésekor tudatosult bennem. Vannak képek ahol több különböző terem pólójában lévő résztvevő, mintha ezeréves cimborák lennének, mosolyogva dolgozik együtt! A harmadikról már írtam. Az elején az a bizonyos "méregetős" nézések, amik aztán egyre inkább eltűntek, és helyüket átvette az őszinte jókedv, öröm! A negyedik a visszajelzések sokasága! És a kérdések, mikor várható a következő?! smile hangulatjel Clinchre fel!
A szemináriumon készült összes fotót megtekinthetitek ITT.
