Halmi Viktor nevét nem szükséges külön bemutatni azoknak, akik akár a legkisebb mértékben is jártasak valamennyire a magyar full contact küzdősport hazai történetében. Hazai közönség előtt ugyan már régóta nem láthattunk, de évekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt egy jó magyar gála nélküle. Polgár Ádám ellen vívótt mérkőzését még sokáig emlegetni fogjuk. Egy ideje edzőként is írányítja saját csapatát, a Halmi Vale Tudo-t. Mindezekről, és még sok másról is szó lesz az interjúban.
ellenfelem.hu: - Címet nyertél tavaly az FFC-nél. Mi történt az azóta eltelt időben?
Halmi Viktor: - Az egyik legfontosabb történés, hogy az FFC vezér Orsat Zovko gondjaira bíztam minden menedzselési kérdésemet. Ezentúl ő tárgyal a nevemben meccsügyekben. Ezenkívül volt egy vállműtétem még januárban. Szerencsére már 100%-os megint a vállam!
e: - Van már információd arról, hogy mikor véded meg az öved a szervezetnél?
HV: - Várhatóan május végén fogok legközelebb mérkőzni FFC rendezvényen, viszont az még nem biztos, hogy ez címvédés lesz, hanem csak egy non-title fight.
e: - Rég volt, amikor itthon utoljára ringbe léptél. Mi az oka, hogy az elmúlt időszakban nem láthatott a hazai közönség?
HV: - Mint sok más régebbi srác, én is realizáltam a kitörés lehetőségének hiányát ebben a sportban itthon. Az akkoriak közül szinte mindenki kiszállt a játékból, kb csak én és Soltész Laci maradtunk. Nem könnyű itthon összeegyeztetni a pénzkeresést és a profi sportot, én viszont sok szenvedés és lemondás árán ki tudtam alakítani, hogy megéljek ebből.
e: - Volt egy időszak, amikor olyan nevek szerepeltek egy-egy gála felhozatalában egyszerre, mint a Polgár testvérek, Te, Soltész Laci, Kálucz Martin vagy épp Zahari Vince, és még sorolhatnám. Akkoriban hetente tűntek fel hasonló tehetségek, mára ez a folyamat azonban jelentősen lelassult. Miben látod ennek az okát?
HV: - Nagyon egyszerű. Változik a világ és az életkörülmények is. Én még a '90-es években nőttem fel, mindenki Bruce Lee filmeket nézett, egész nap verekedtünk az iskolában, otthon meg nyomtuk a Sega-n a Street Fighter-t. Apám havonta vitt ki magával az utcai harcosok fordulóira. Én ezen nőttem fel, nekem ők voltak a példák. Többször voltam oroszoknál, csecseneknél. Ott még mindig ez megy. Sokkal nagyobb társadalmi elismerést kapnak a valódi kemény harcosok.
Valaha itthon is így ment, de a modernizáció nem biztos, hogy jó hatással van a valódi, profi küzdősportolók megbecsülésére, ebből fakadóan a mai srácoknak úgy látom inkább más dolgok lettek az érdeklődési köreik. A fiatalok mindent csak meg akarnak kóstolni. Tegnap még testépítők voltak, ma MMA-znak, de lehet, hogy holnap már valamelyik Crossfit terem "versenyzői" lesznek. Hiányzik belőlük a hosszútávú, szenvedélyes kitartás. Hogy egy dologra tegyék fel az életüket és abban nagyon jók legyenek bármi áron (tisztelet a pár fős kivételnek).
e: - A versenyzés mellett régóta csapatot is vezetsz. Edzői szemmel milyen most a magyar mezőny szerinted? Akár a profi vagy amatőr MMA-t nézve.
HV: - Az amatőr mezőnyt sajnos nem követtem az elmúlt időszakban, de a profiként versenyző srácok közül össze tudnék állítani egy 10-15 főből álló válogatottat. Fő célom egyébként, hogy magammal, csapatommal vagy akár egy szakmai irányításom alá vont válogatottal visszahozzuk a magyarok becsületét a nemzetközi vérkeringésbe. Helyreállítsuk azt a rettegett nevet, amit az elmúlt 10 évben a fekvőember-szállítók leromboltak. Célom, hogy a HUN feliratnak újból tisztelete legyen a full-kontakt küzdősport világban, mint régen. Amikor meghallották Varga Peti, Karacs Attila vagy Brunner Tihamér nevét bármelyik országban, biztosan tudták, hogy ami a szorítóban fog következni, annak fele sem lesz tréfa!
e: - Nyilván nehéz egy meccset kiemelni egy egész pályafutásból, de ha mégis megtennéd, akkor melyik eddigi győzelmedre emlékszel a legszívesebben vissza?
HV: - Természetesen, a Truhan címmeccs! Száraz 82 kilóról hoztam a 70-et, ezek után elbuktam 2 menetet és a harmadikban jött a nagy fordulat: legyőztem a délszláv régió legjobbját! Hatalmas élmény volt, az angolok az év fordulatának tartották. Sohasem fogom elfelejteni! De nagyon jó érzéssel emlékszem vissza arra is, amikor Polgár Ádámmal a Papp László Arénában meccsezhettünk az It's Showtime-on! Az még igazi "hungarian oldschool" volt! :)
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=fbLXK1wjYEs&w=560&h=315]
e: - Nem szívesen gondol vissza rá az ember, de nézzünk egy vereséget is, amely így utólag nézve talán befolyásolt aztán valamit, vagy valamilyen okból aztán megmaradt benned.
HV: - Nem tudok egyet kiemelni, mert nekem mindegyik nagyon sok önismeretet adott. Mikor az ember kint van élesben, akkor legtöbbször saját magát veri meg lélekben és ennek eredménye lesz, hogy az ellenfél megnyeri a meccset a valóságban. Kettő az egy ellen. Kevesen veszik figyelembe, hogy az edzés 20% mentál és 80% fizikai, ugyanakkor ezek az arányok egy mérkőzésen szinte felcserélődnek. Én például teljesen más gondolatvilággal lépek ketrecbe, mint 2 éve. Rávezettek a vereségek, hogy ez mennyire fontos. A legerősebb orosz vagy amerikai ellenfeleim (Brian Foster, Beslan Isaev) mögött szikla szilárd nemzeti öntudat van. Érzik országuk erejét és ez az önbizalom és dinamika fűti őket egy nemzetközi harc során. Persze minden embert más motivál, de nekünk magyaroknak is szükségünk van az őseink erejébe vetett hitünkre, ha erősek akarunk lenni akkor is, amikor már a többiek gyengülnek.
e: - Kicsit mesélj a csapatodról is! Mik az aktuális hírek a Halmi Vale Tudo háza táján?
HV: - Az elmúlt időszak inkább Laciról szólt, aminek eredménye két újabb FFC győzelem, így most már biztosan címmeccs következik! Másik húzónevünk Balla Ferenc idén még nem tudott mérkőzni magánéletbeli kihívásai miatt. Rajtuk kívül vannak még fiatal tehetségek a csapatban, de velük még nagyon sok munka áll előttünk. Nekik most csak az a dolguk, hogy kövessenek minket tűzön-vízen át és elvégezzék, amit kérünk tőlük. Továbbra is együttműködünk Goran Babic-al és csapatával, akik idén már az edzőtáboromban is részt vesznek. Megemlíteném, hogy az idei H.V. Vale Tudo tábor július első hetében lesz és idén is nyitott a külsősök számára!
e: - Ha egy valamit tanácsolhatnál egy olyan kezdőnek, aki most indult el a pályáján, mit mondanál neki?
HV: - Ez nem könnyű kérdés. Talán hogy válasszon egy olyan versenyzőt elöljárójának, akinek lénye és eredményei motiválják, hitet adnak neki a nehéz időszakokban, mert lesznek ilyenek! Laci meg én felkészülés alatt heti 3-szor 3x5 vagy 5x5 percekben verjük egymást tiszta erőből amatőr MMA kesztyűben, vagy van amikor váltott ellenfelekkel. Ez így megy mindenhol, ahol eredményes emberek vannak. Ha valakinek ez soknak tűnik, az hihet továbbra is a csodákban, de a csodák csak a meccsen fognak jönni az elvégzett kemény munka után. Mindenképp csak olyan fiataloknak ajánlom ezt az életet, akiknek a szülői háttere egy fegyelmezett gyermekkort tett lehetővé. Szeretetben, de ugyanakkor szigorban nőttek fel, magukba szívva azt az alapvető életigazságot, hogy semmi sincs ingyen, de a kemény, kitartó munka mindig kifizetődik, így vagy úgy! Aki már eleve ilyen, annak a harcos életforma már csak adni tud!
e: - Köszönjük! További sok sikert!
