[caption id="attachment_5122" align="aligncenter" width="504"]
Nagy "Csonttörő" János forrás: hegyvidekharcosai.hu[/caption]
Az ellenfelem.hu az amatőr Európa-bajnoki bronzérmes olimpikonnal, a többszörös magyar bajnok és kétszeres Európa helyezett, a profik között is szép karriert befutó ökölvívóval, Nagy Jánossal készített interjút. Tíz kérdés a Csonttörővel!
ellenfelem.hu: - Mesélnél egy pár mondatban róla, hogy milyen volt az élet a boksz után? Egy ideig hírbe hoztak itt-ott, hogy visszatérsz, de konkrétumokig nem jutottatok el azokkal, akikkel leültetek tárgyalni. Aztán legutóbb 2014-ben volt egy kis képzavar egy gála kapcsán, ahol felmerült a neved, de aztán kiderült, hogy arról volt szó, hogy segítesz Nemesapáti Norbert felkészülésében.
Nagy János: - 2007-ben tényleg elhatároztam, hogy minden formában szakítók az ökölvívással. Gyakorlatilag épp olyan civil életet éltem, mint bár ki más. Dolgoztam, hisz' a családot el kellett tartani, a gyerekek pedig mindennél fontosabbak. Még melegében voltak tárgyalások, hogy más promóciónál folytatom, de sajnos komolytalan emberekkel kerültem kapcsolatba. Megvallom őszintén, belefáradtam.
Visszatérésen nem gondolkodom, de azt elárulhatom, hogy még most is kapok ajánlatot. 2010-től visszakerültem a sport közelébe. Jelenleg edző vagyok a Hegyvidék Harcosai Küzdősport Akadémián. Megtaláltam a helyem a világban.
e: - Hogy jött a Hegyvidék Harcosai Küzdősport Akadémia a képbe?
NJ: - 2010-ben egy nagyon kedves barátom, egykori szponzorom, Dallos Gábor bemutatott Lacza Ádámnak, a kempo szövetség elnökének, akivel a mai napig nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Mondhatom, a sikereink közösek, hiszen ő az egyesületünk sportigazgatója.
e: - Körülbelül 2010 óta foglalkozol kempósokkal. Gondolom rengeteg sztorid van, eredmények is, de mégis, ki tudnál emelni valamit, amire azt mondanád, hogy az volt a legpozitívabb eddig? Valami, amire eddigi, edzői eredményeid közül a legbüszkébb vagy?
NJ: - Mostanra már van némi érdekeltségünk az amatőr versenyeken és több kisebb siker is a hátunk mögött. Eddigi eredményünk, egy női országos bajnok 3. helyezett, Szabó Juli versenyzőnknek köszönhetően, valamint a diákolimpiáról ezüst éremmel tértünk haza, amiért Solomon Kármil harcolt meg.
e: - Gyakran mondják, hogy aki jó bokszoló volt, az nem biztos, hogy jó edző is lesz, de te erre egyre inkább rácáfolni látszol. Te hogy látod ezt?
NJ: - Hogy mit fogok tudni átadni a tanítványoknak, mennyire lesz elég, az eredmények fogják tükrözni. Mindenesetre én hagyom a versenyzőket érvényesülni, hogy kijöjjön az egyéniségük, kialakuljon a saját stílusuk.
e: - Milyen volt az átállás a tisztán ökölvívás oktatásáról a kempósokkal való munkára?
NJ: - A kempo egy szintén nehéz sport. Nekem a feladatom könnyű volt, hiszen tudták használni a kezüket, inkább a védekezésre kellett nagyobb hangsúlyt fektetni, és sok ütéskombinációt lehetett tanítani.
e: - Évek óta belülről látod - merre tart szerinted a kempo?
NJ: - A kemporól csak jót tudok mondani. A versenyzők mindenhonnan eredményesen térnek haza, itt pedig külön kiemelném a Hegyvidék Harcosai csapatot, akik nagyon jó versenyző típusú fiatalok. Gyakorlatilag aranyérem nélkül még nem tértek haza sehonnan.
e: - Követsz más sportokat is, mint pl. az MMA vagy a kickbox?
NJ: - Vannak azok a nagy versenyek amiket ki nem hagynék. Ha felmerül egy nagy név, arra mindenki, aki a küzdősportot ismeri odafigyel, így én is.
e: - Ezekben a sportokban merre látod a fejlődési irányt? Mik a legnagyobb hiányosságok szerinted a kéztechnikákkal kapcsolatban, akár itthon, akár külföldön?
NJ: - Igazából én úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy azért mert megnézem, még nem érzem az én asztalomnak. Nem ismerem minden küzdősport szabályait, ezért nem is megyek bele technikai kérdésekbe. Én magam sem szerettem soha, mikor más sportban jártas ember akarta megmondani nekem, hogy mit kellett volna a ringben csinálnom.
e: - Ha visszagondolsz a régi időkre, mi az ökölvíváshoz kapcsolódó legkedvesebb emléked?
NJ: - Erre nehéz válaszolni, mert minden eredmény, siker örök emlék. Meg aztán nehéz abból a 300 mérkőzésből, ami mögöttem van, kiemelni egy valamit. Inkább azt mondanám, hogy nagyon sok embert megismertem, - edzőket, sportolókat -, akik mindig részesei lesznek az életemnek.
e: - Idén januárban voltál 40 éves. Ha beszélhetnél telefonon a 20 éves önmagaddal, milyen
tanácsot adnál?
NJ: - A 20-éves én? Nos ő készült az atlantai olimpiára, hogy sikeresen szerepeljen. Figyelmeztetném, hogy nagyobb figyelmet szenteljen a védekezésre! :-)
Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk, mind a magánéletben, mind pedig edző tevékenységedhez!
