A rutin, a küzdelem helyszínéül szolgáló térben való otthonosan történő mozgás mindennél többet számít. Legyen szó szorítóról vagy ketrecről, ez az, amivel akár egy lassabb, gyengébben ütő harcos is felülkerekedhet ellenfelén. Amennyiben egyéb téren is előnyben van, rövid időn belül úgy tűnhet a szemlélőknek, hogy a párosítás igen szerencsétlenül hozta össze a küzdő feleket.
Nem véletlenül társul ugyanis csupa negatív képzet a "köteleken lenni" vagy a "sarokba szorítva" kifejezésekhez. A küzdelem szempontjából ezek valóban, az esetek túlnyomó többségében igen kellemetlen pozíciók.
Ez a ring-rutin, csakúgy, mint minden más a küzdősportokban, megközelíthető defenzív és offenzív szemszögből is. A legjobbak mindkét megközelítésben remekelnek, de viszonylag ritkán látni harcosokat, akik egyaránt kiválóak offenzíven és defenzíven is.
Az offenzív manőverek teszik lehetővé, hogy elvágjuk ellenfelünk útját, sarokba szorítsuk és mindeközben lehetőségeket teremtsünk magunknak, míg defenzíven pontosan arról van szó, hogy távol tudunk maradni a kötelektől vagy a ketrec falától, megfordítsuk ellenfelünket és a pozíciónkat, ha sarokba kerülnénk.
Ring és ketrec - különbségek
Alapvető különbségekkel kell szembenézniük igen sok téren azoknak akik a ring vagy a ketrec, esetleg mindkettő világába beteszik lábukat. Legyen szó a meta-játékról, a küzdelem dinamikájáról vagy éppen a tér alkalmazásáról, számtalan technika van, mely csak máshogy vagy éppen sehogy sem kivitelezhető. A ring sarkába szorítva ellenfelünk mozgástere, elmozgásának iránya is erősen lekorlátozott.
[caption id="attachment_4651" align="aligncenter" width="504"]
A piros fél bal vagy jobb kezébe szalad bele a kék?[/caption]Alapvetően kijelenthetjük, hogy egy ringben sokkal könnyebb az ellenfelet sarokba szorítani. Egy sokszögű ketrec sarkai egyáltalában nem olyan élesek, így nehezebb oda "beszorulni" is. A fentebbi kép példájánál maradva, amennyiben a piros nincs a kékhez "tapadva", a kék viszonylag könnyebben kimenekülhet egy ketrec sarkából, szemben a ringgel, ahol a sarokba szorított kénytelen ellenfele egyik keze irányába menekülni.
Terelés, blokkolás
Az ellenfél sarokból történő szabadulásának gátat kell vetnünk valahogy. Ezt a legegyszerűbben ütésekkel, mégpedig bal vagy jobb horgokkal érhetjük el. Ismét a fentebbi kép példájához visszatérve, ha a kék a piros balja felé körözne, akkor a piros bal horgával kellene találkoznia, jobbra pedig a jobbjával.
A mozgás miatt, mivel a kék belelép az ütésbe, veszít némi időt is, melyet arra használhatna, hogy felmérje, test- vagy fejmagasságban érkezik-e az ütés. Ráadásul az ütés ereje, hatása is nagyobb lesz, miután az ellenfél belemozog. Az ilyen ütés mindig megállító erejű, mely egyben elő is készíti a következő ütést vagy ütéseket, hiszen az ellenfelet helyén tartja.
Nem követjük az ellenfelet, mert így soha sem fogjuk utolérni - mehetünk körbe-körbe, de nem lesz értelme. Az sem működik, ha egyenesen nekik rohanunk - tapasztalt ellenfél ellen az egyenes vonalban történő nyomásgyakorlás nem fog hatékonynak bizonyulni. A pusztán egyenes vonalban történő előre haladással az ellenfelünknek még elég egyszerű dolga lesz, hogy valamelyik irányba oldalra kiszabaduljon. Ha közben komolyan ellentámadnak is, akkor még rosszabb helyzetbe kerülünk. A dzsebbel könnyedén távol tarthatnak így. Nézzük csak meg a Stiverne vs Wilder vagy az Alexander vs Khan meccseket, mint elrettentő példákat.
Az ellenfél mozgásának, útjának elvágására az oldalra történő, tehát laterális mozgás a legcélravezetőbb. Így ellenfelünket mindig magunk előtt tarthatjuk. Ha tehát ellenfelem balra lép, balra lépek. Ha jobbra, akkor én is jobbra. Előbb-utóbb így terelhetjük csapdába - kötelekre vagy valamelyik sarokba ellenfelünket. Nézzük csak meg a legendás Julio Cesar Chavez vs Meldrick Taylor küzdelmet!
De mit is kell, hogy nézzünk? Mire figyeljünk? Az alábbiakban egy egyszerű kis bemutatót láthattok, ahol is az ellenfél kezei jóval hosszabbak. Láthatjátok majd, mennyire nem célszerű csak menni utána, követni és végül, hogy mit lehet tenni, hogy utolérjük, elvegyük a mozgásterét, levegőjét és beszorítsuk.
https://www.youtube.com/watch?v=4-HFchxzfOU&feature=player_detailpage#t=34
Egy trükkösebb módszer, az ellenfél beugratása, ahol is rávesszük, hogy körözzön bele ütésünkbe. Ezt úgy érjük el, hogy az egyik oldalon kicsit nagyobb mozgásteret hagyunk (ismét csak lásd a fentebbi, első képet), mellyel meggyőzhetjük, hogy arrafelé induljon, majd belépve lesújthatunk. Vegyük csak elő Roy Nelson pár meccsét - Cheick Kongo vagy Antônio Rodrigo Nogueira (Minotauro) gyönyörűen belesétáltak a pusztító jobbosba, miután Nelson beleterelte őket.
A ketrecben gyakori stratégia a fal felé mozgás, klincs, majd annak bontása, miközben az ellenfelet azért ott tartjuk. Erre számtalan módszer van és ismét csak rengeteg trükk. Anthony Pettis például gyakran használ tolórúgást, hogy ellenfelét a ketrec falának lökje, majd hagy egy kis helyet, hogy hátha meggondolatlanul nekirontanak, melyet lézerpontosságú ellentámadással büntet.
[caption id="attachment_4652" align="aligncenter" width="504"]
Sarokba szorítani? Melyikbe és hogyan?[/caption]A ringben gyakran láthatjuk, hogy valaki a kötelekre dől, aztán onnan jön vissza, szinte visszapattantva (ld. Ali meccsét Foreman ellen lentebb), de a ketrecben nincs hova dőlni. Ha valakit a falhoz szorítanak, akkor gyakori, hogy egy sokkal szélesebb alapállást kell felvennie, különben egyszerűen nekilökik és a mozgási energiát felhasználva, ahogy a ketrecről visszapattan, felnyalábolják és leviszik. Ezzel viszont, a falnak szorítva, szélesebb alapállással tovább veszít ütésének lehetséges erejéből.
Példák
A ring világában rengeteget lehet tanulni a régi nagyoktól a sarokba szorítás terén is. Ali ugyan megverte, de George Foreman rendkívül jó volt abban, hogy ellenfeleit a kötelekhez ill. a sarokba szorítsa. A meccs nagyszerű tanulmányként szolgálhat ilyen értelemben is. A már említett Julio César Chávez is zseni volt ebben.
https://www.youtube.com/watch?v=bVseoF1-p3M
Ha MMA, akkor a már említett Anthony Pettis mindenképpen példaértékű ezen a téren is. Többek között Clay Guida vagy Donald Cerrone elleni meccsein mind megvillan valami, amire érdemes odafigyelni. A meccs során Pettis Cerrone ütőtávján kívül maradt, de amikor belépett, akkor egyszerűen rátapadt ellenfelére, hátrálásra késztetve a nála magasabb embert, meggátolva abban, hogy rúghasson. A lentebbi videón láthatjuk is a jelenetet, ahol Pettis kezeivel ellenfele mindkét kezét irányítva hátralöki azt a ketrecnek, majd jön a térdes.
https://www.youtube.com/watch?v=FaC1HO9zdOE
Érdemes még megnézni Chris Weidman címvédését Lyoto Machida ellen. Ez volt az első eset, hogy Machida olyasvalakivel lépett a ketrecbe, aki igazán jó ebben. Jelen pillanatban ugyanis az igazság az, hogy nem sokan vannak az MMA-ban, akik mesterei ezen technikáknak, bár változásnak indult ez a terület is. Weidman mindenesetre rengetegszer terelte Machida-t a ketrec falaihoz, aki a küzdelem nagy részét azzal töltötte, hogy valahogy összezavarja a bajnokot azzal kapcsolatosan, melyik irányba is igyekszik majd kitörni. Ez ugyan alapvetően nem feltétlenül rossz technika, azonban önmagában kevés és túlságosan is defenzív megközelítés, ami pontokat sem hoz.
Sokat fejlődött ilyen téren Matt Brown és Rafael Dos Anjos is. Sokaknak eszébe juthatnának a Diaz fivérek is, de az igazság az, hogy amennyiben az ellenfél védelme rétegeltebb és nem egyszerűen felemelt kezekkel, egyenes vonalban hátrálnak a ketrechez, akkor bizony Diazék bajban vannak. Nézzük meg Nick meccsét Carlos Condit vagy GSP ellen, de Nate Diaz összecsapása Ben Henderson vagy akár Josh Thomson ellen is jó példa lehet, hogy mennyire igaz ez.
Irány a terem, jó gyakorlást mindenkinek!
