Helyzetjelentés - ifj. Lévai László

Levai-Laszlo-Koczfan-Janos


ellenfelem.hu: - Viszonylag hosszabb időszakot hagytál ki legutóbbi meccsed óta, mely szintén a Harcosok Klubja gálán volt. Mi történt azóta?


Lévai László: - Igen, nagyon elrepültek a hónapok. Most, hogy így kérdezed, döbbenek rá, hogy eltelt fél év. A tavalyi év nagyon kemény volt profi versenyzés szempontjából. Hirtelen, kapásból jött egymás után három nagy, neves gála, nehéz ellenfelekkel, ráadásul az egyik egy négyes torna volt, Tatabányán, és ez csak az év vége volt. Előtte is volt jó pár meccs. Szóval a lényeg, hogy - bár nem gondoltam volna soha -, de pihennem kellett kicsit. A tüzet, ami bennem van, és élteti ezt az egészet, nagyon akartam és akarom is vigyázni. Ilyen súlyban már végképp nem gyerekjáték a történet. Szóval pihentem, ami szerintem jót tett. Erősebb lettem. Felhozóként meccseztem egyet a Zen Bu Kan Kempo Open-en, amit megnyertem. Jó volt visszatekinteni a mérkőzést. Érzem és látom, hogy a mozgás összeszedettebb lett, és ez jó érzéssel tölt el.


e: - Ha jól tudjuk, sérülés is hátráltatott a felkészülésben? Sikerült teljesen felépülni?


LL: -  Nem igazán mondanám sérülésnek. Egy rutin műtét jellegű dolgot kellet megcsinálni, pihentetni kellett kicsit magam. Ez pedig abszolút nem jött rosszul. Amikor az ember valamit csinál, és benne van, aztán pedig jön egy kis kihagyás, és újra akarja csinálni, képes belevetni magát a mélyvízbe. Pedig ez így nem működik, erre nekem is rá kellet jönnöm. Az edzéseket, a terhelést, az időzítést és mindent fel kellett szépen építeni. A kis pihenő alatt ezt is át tudtam gondolni. Most nagyon jó formában érzem magam!


e: - Koczfán János ellen térsz vissza a hétvégi Fight Night Hungary gálán. Milyen mérkőzésre számítasz?


LL: - Koczfán Jánossal még nem találkoztam a szorítóban. Felvételekről láttam és kemény, masszív, szívós ellenfélnek tűnik. Csinálom a dolgom, és ahol tudok, ott találok. Harnos Imre bácsi mondta egy vizsgán: „Képzeld el, hogy én vagyok a kukac, te pedig az alma. Én elkezdek rajtad mászni, és ahol gyenge pontod van, ahol tudok, ott bemászok.”


e: - Közben elindult a gyerekcsoportotok is. Mesélj kicsit erről, mennyire népszerű a kicsik közt a kempo Budaörsön?


LL: - Szerencsére nagy népszerűségnek örvend a gyermek csapatunk. Még egy hónapja sem vagyunk a helyszínen és már tíz fölötti létszámunk van! Hozzáteszem, a tanítványaim, akikkel dolgozom ezen, rendkívül képzettek, és értenek a gyerekek nyelvén. Nélkülük ez nem is létezhetne! Nagyon jó energiák jönnek a gyerekektől. Most már elkezdtek jobban megnyílni, beszédesek, az edzések előtt az öltözőben együtt nevetünk dolgokon. Szép lassan elkezdjük őket készíteni az első vizsgájukra, majd ősszel versenyeztetni. Úgyhogy szeretjük, csináljuk!