Az évszázad mérkőzésén, 1971-ben a híres Madison Square Garden-ben, New Yorkban egymásnak feszült az akkori bajnok Joe Frazier (26-0, 23 KO) és kihívója, Muhammad Ali (31-0, 25 KO). A küzdelem minden várakozást, előzetes reklámot felülmúlt, Ali és Frazier pedig később még kétszer találkoztak a szorítóban.
Frazier istenítése a meccs kapcsán vagy előtt csak azért maradt el, mert az emberek szemében Ali volt a hős, a karizmatikus, pozitív figura, akit meghurcoltak vallási és politikai nézetei miatt és akitől elvették övét és bokszolói engedélyét is, miután nem volt hajlandó bevonulni és részt venni a vietnami háborúban.
A szakértők ugyan Frazierre tippeltek, mint esélyesebbre, mivel úgy vélték, hogy Ali még nincs teljesen formában a hosszú kényszerpihenő után. Ezt a visszatérő meccsei Quarry és Bonavena ellen is mutattak. De az embereket nagy meglepetés várta.
Még ha úgy is látta, gondolta a szakma egy része, hogy Ali nincs teljesen 100%-on, akkor sem kéne, hogy ez bármit is elvegyen Frazier hatalmas teljesítményéből, ám mégis elvett, mert 1971-ben még mindig nagyon kevesen látták csak Ali nagyságát. Sokan még ekkor is csak egyfajta táncolgató, címét furcsa körülmények között nyerő embert láttak benne.
Felrótták neki szinte, hogy nem volt elég ereje ahhoz, hogy az igen leiskolázott Floyd Patterson-t vagy Ernie Terrell-t kiüsse. Pedig Ali a maga korában egy nagy nehézsúlyú volt, aki ha beletette magát ütéseibe, igen is, hogy komoly bombákat tudott szórni. Gyorsabb, magasabb volt Frazier-nél és karjai is messzebbre értek.
A pszichológiai hadviselés során Ali mindent bevetett - hosszan próbálta úgy beállítani Frazier-t, mint a "fehér ember bajnoká"-t, valakit, aki eladta és hagyta magát beidomítani a fehérek által. Frazier-nek ez különösen mélyre vágott, hiszen nagyon sokat segített Alinak (anyagilag is), míg az kényszerű száműzetését töltötte, távol a ring világától.
Erről Smokin' Joe később, egy 1996-os interjúban így nyilatkozott: "Megdöbbentett. Egy haver volt. Emlékszem, ahogy néztem őt és arra gondoltam: mi van ezzel az emberrel? Megőrült? Tamás bátyának nevezett... Én úgy nőttem fel, ahogy a feketék, ő nem. Likőrt főztem, fát vágtam, dolgoztam a farmon, gettóban éltem. Amikor azt akarta, hogy segítsek neki engedélyt szerezni, én segítettem. Elárulta a barátságomat. Leültem és azt mondtam magamnak. meg fogom ölni. Ilyen egyszerűen. Megölöm."
Joe olyan mérges volt, hogy menedzsere, Yank Durham külön mérlegelést akart a meccs napján, de Ali beszólásai nem keltettek félelmet Frazierben. Ellenkezőleg. Higgadt maradt, ám egyre mérgesebb lett. Ez lett az üzemanyag a meccsre, ahol Frazier hihetetlen akaraterőről és kitartásról tett tanúbizonyságot.
Frazier, zseniális edzője, Eddie Futch utasításait követve mélyeket hajolt, amivel Ali-t felütésekre kényszerítette. Ez viszont helyet nyitott Joe leghalálosabb fegyverének, a pusztító bal horognak. Ráadásul rengeteget támadta Ali testét, amivel még inkább arra ösztönözte, hogy lent legyenek a kezei.
Habár Joe folyamatosan mozgott, hihetetlen sok ütést is kapott, még azon menetekben is, melyeket egyébként egyértelműen megnyert. A méretbeli különbségek miatt minden egyes ütésért, amit be akart vinni, kettőt-hármat is le kellett nyelnie Alitól. Hatalmas árat fizetett győzelméért.
Ali jóslata nem jött be. Sőt, a hatodik menet Frazier legjobb menete volt. Itt kezdte el átvenni az irányítást igazán. Hatalmas nyomást fejtett ki, Ali pedig iszonyú büntetést kapott és bár visszajött a kilencedik és tizedik menetekben, de a 11.-ben Frazier megingatta és majdnem leküldte. A hátralévő meneteket szintén Frazier uralta, majd az utolsó menetben leküldte az acél-állú Ali-t egy tökéletes ellencsapással. A bal horog landolt! És mindent vitt.
A végső gongszó után az ütésektől eltorzult képű Frazier még odakiabálta Alinak: "Szétrúgtam a segged!" és Ali nem tudott mit mondani. Minden tekintetben jobbnak hitte magát Frazier-nél, de Joe bebizonyította, hogy tévedett. Ám ez az est mentálisan, testileg és szellemileg is mindent kivett Frazierből, aki soha többé nem volt már ugyan az, mint előtte. A hatalmas teljesítmény, mellyel önmaga korlátait is meghaladta a csatában, lerombolták őt.
Szomorú, hogy karrierjére örök bélyeget sütöttek a Foreman és a későbbi Ali elleni vereségek, és inkább ezek kapcsán emlékeznek rá sokan, semmint győzelmei igen csak komoly listája miatt. Ali nagyságát illetően semmi kétség. Azonban ne feledjük: amikor ez a két embert találkozott 1971-ben, mindketten a csúcson, erejük teljében voltak. Háborút vívtak 15 meneten keresztül. És Joe Frazier volt a jobb.
Következzen a meccs! Ali vs Frazier!
https://youtu.be/ctKAGKVpCUU
