Az ellenfelem.hu legújabb rovatában határok nélkül beszélgetünk olyan hazánkból elszármazott vagy jelenleg külföldön élő magyarokkal, magyar gyökerekkel rendelkező sportolókkal, akik amatőr, profi, esetleg hobbi szinten űznek valamilyen küzdősportot. Az interjúkkal szeretnénk egy kicsit szó szerint közelebb hozni hozzátok egy más világot, betekintést nyújtani az ottani mindennapokba és élettörténeteken, sorsokon keresztül kicsit a lélek és a sport mélységeibe is bevilágítani.
Sorozatunk első alanya Komlós Rozi, a 21 éves Sydney-ben élő, magyar származású lány, aki három éves volt, amikor is 1996-ban családja nekivágott Ausztráliának. Rozi a muay thai-val való találkozása során azonnal beleszeretett. Hat éve edz és immáron második alkalommal tartózkodik Thaiföldön. Rozi 16 mérkőzéssel a háta mögött komoly tervekkel készül. De meséljen erről ő maga! Komlós Rozi!
ellenfelem.hu: - Szia Rozi! Mesélnél egy kicsit magadról és családod történetéről?
Komlós Rozi: - Sziasztok! Jelenleg Sydney-ben élek, 10 percre a gyönyörű Bondi strandtól, szóval elég szerencsésnek mondhatom magam. Az egész családom Budapestről költözött Ausztráliába. Először csak a bácsikám és az unokatestvéreim jöttek, de a napfényes, strand-közeli élet ígérete azonnal meggyőzte édesanyámat is. Három éves koromban aztán az egész család - szüleim, ikertestvérem, nővérem és én - átköltözött.
e: - Hogyan találkoztál a küzdősportokkal és miért pont a muay thai mellett döntöttél?
KR: - Kora gyermekkoromban találkoztam először a küzdősportokkal, mivel a családom mindig is foglalkozott ilyesmivel. Édesanyám és ikertestvérem például kungfuztak. Vonakodva üldögéltem, néztem, aztán ütöttem és rúgtam a balerina-ruhámban. Aztán ez hamar megváltozott! Ha-ha! Néhány évvel később, amikor édesanyám thai-bokszolni járt, gyakran elvitt magával bemutatókra az edzőivel. Teljesen lenyűgözött, ahogy ezek az emberek a testüket használták. Gyönyörűnek találtam. Azonnali kapcsolatot éreztem azzal, amit láttam. Éreztem, hogy képes lennék én is ezt csinálni. A következő héten már az edzőteremben voltam.
e: - Hogy reagáltak a szüleid, rokonok, barátok, amikor azt mondtad nekik, hogy ezt akarod csinálni, harcolni akarsz?
KR: - A család és a barátok mindig is rendkívül segítőkészek voltak. Természetesen aggódnak, de tényleg hisznek bennem. A muay thai-ban van egy olyan igazság, miszerint egy falu kell egy harcos felneveléséhez. Sehol sem lennék a családom nélkül.
e: - Mióta is edzel?
KR: - Tizenöt voltam, amikor elkezdtem, tehát most hat éve. Egyébként a hat év alatt összesen két hónapot "vettem ki", azt is igazából egy térdsérülés miatt. Elég addiktív a dolog! :)
e: - Mesélnél egy kicsit a jelenlegi termedről? Hol edzel?
KR: - Ausztráliában az 8Limbs Combat & Conditioning Gym-ben edzek. A terem egyébként nemrég múlt egy éves, de én a kezdetektől fogva a jelenlegi vezetőedzővel, tulajdonossal, Alessandro Vidoni-val edzek. Alex álma mindig is az volt, hogy egy autentikus Muay Thai termet nyisson és fantasztikus, hogy a részese lehetek a terem felvirágzásának. Alex egyébként hatalmas tudással rendelkezik, hiszen ő maga is éveket harcolt - 2009-ben Ausztrál Muay Thai bajnok volt középsúlyban, de volt már WKA Ausztrál bajnok, WKBF Muay Thai közösségi bajnok, WMTA keleti-parti bajnok és edzett és versenyzett szerte Thaiföldön, Ausztráliában, Új Zélandon és Olaszországban is. Nagyszerű a kapcsolatunk. Alex egy amolyan apa-figura számomra, aki akkor is hitt bennem, amikor én nem láttam olyan tisztán az utat.
e: - Hogy kerültél Thaiföldre? Mesélnél egy kicsit erről ill. az egész hátteréről?
KR: - Az utolsó iskolai évben semmi sem érdekelt, csak a Muay Thai tudta lekötni a figyelmem. Legtöbbször, amikor esténként tanulnom kellett volna a vizsgáimra, megszámlálhatatlanul sok küzdelmet néztem helyette. Édesanyám sokszor meghallotta a hangokat és bizony emlékeztetett párszor, hogy tanulnom kéne inkább... Elhatároztam, hogy valóban kipróbálom, megvan-e bennem az, ami ahhoz kell, hogy valaki harcossá váljon. A családom is segített anyagilag és én is dolgoztam, hogy félretegyek egy kis pénzt. Az utolsó iskolai nap után felszálltam egy Thaiföldre induló gépre és meg se álltam Phuket-ig!
Egy tradicionális kis teremben edzettem Phuket-en, a Suwit Muay Thai-ban. Majdnem négy hónapot voltam Thaiföldön és bár eleinte elég nagy volt a kultúrsokk, valamint magányos pillanataim is voltak bőven, ki tudtam tartani elhatározásom mellett és keményen edzettem. Drasztikusan sokat fejlődtem, amit annak köszönhettek, hogy olyan edzőm volt, mint a hihetetlen Wanmai neverdie! Az ő stílusa gyönyörűen stílusos és technikás. A mai napig ez az a típusú stílus, amire harcosként törekszem. A négy hónap után hazatértem és elkezdtem az egyetemet, bár úgy éreztem, hogy örökre képes lennék Thaiföldön maradni!
e: - Mi a célod a Muay Thai-val? Mit szeretnél elérni vele?
KR: - Elég vicces, ha belegondolok, hogy az elején egy meccset szerettem volna! Most, 16 összecsapással a hátam mögött igazából annyi meccset szeretnék, amennyit csak lehet! Immáron négy hónapja ismét Thaiföldön vagyok, ahol is a phuket-i Sumalee boxing gym-ben edzek. Elhatároztam, hogy pár hónapra hazamegyek Ausztráliába, majd visszatérek egy évre, hogy profivá váljak. Úgy érzem, hogy most jobban, mint valaha a harcosként való fejlődésem útján haladok és hat év után végre kezd úgy tűnni, hogy van értelme. Ha-ha!
[gallery type="slideshow" link="none" ids="3721,3722,3724,3725" orderby="rand"]
e: - Mit tanított Neked a Muay Thai magadról és az életről?
KR: - A Muay Thai számomra egy teljes beavatási rítus. Egy olyan út, mely a könnyű és biztonságostól egy olyanra vezet, ami folyamatosan kihívások elé állít, hogy lépjek túl a határaimon, igazából higgyek magamban és dolgozzak keményen. A legerőteljesebb dolog, amit tanultam, hogy elfogadjam a félelmeimet, a kudarcokat és visszaeséseket. A képességet, hogy tudomásul vegyem és vállaljam a felelősséget a dolgokért, de így is legyen elég hit a szívemben, hogy a helyes úton vagyok. A Muay Thai legnagyobb tanítása, hogy legyen erős szíved és tiszteld az életet.
e: - Mi a legjobb tanács, amit valaha hallottál és kitől hallottad?
KR: - A legjobb tanácsot egy gyönyörű levélben kaptam valakitől. Azt írta: "Legyen bátorságod követni a szíved és az intuíciód, mert ők valahogy tudják, hogy mivé akarsz válni."
e: - Köszönjük Rozi! Szeretnél még esetleg záró gondolatként valamit hozzátenni?
KR: - Szeretném megköszönni a szépségesen nagy magyar családomnak az örökös támogatásukat és azt, hogy megtanítottak arra, hogyan is néz ki a kemény munka. Alessandro Vidoninak, hogy mindig hitt bennem és a második családomnak az 8Limbs-nél, a szeretetért és nevetésekért. És szeretnék köszönetet mondani az itteni új családomnak is a Sumalee-nél, hiszen ők gyújtották ismét lángra a szenvedélyemet és segítettek, hogy jobban lássam a céljaimat magam előtt, mint valaha.
Sok sikert kívánunk a továbbiakban is Rozinak és reméljük, hogy beszámolhatunk majd még párszor róla Nektek oldalunkon!
