Az ökölvívás története nagyon messzire nyúlik vissza, sokan nem gondolnák, de már a Kr. e. III. évezredből vannak megörökített bizonyítékok arra, hogy olyan testmozgást, gyakorlatokat, mozdulat-sorokat végeztek, melyekben birkózás és az ökölvívás egyes elemei fedezhetők fel.
A sportág aztán a kezdetleges mozgásoktól a mai modern ökölvívás kialakulásáig rengeteg változáson ment keresztül az idők során. Egy közös állandó azonban mindig volt a fejlődést kísérve, ez pedig nem más, mint a küzdelmek során használt kesztyű! Nézzük hát röviden, hogyan alakult a boxkesztyűk története!
A kesztyűk a sportág korai időszakaiban egyes kultúrákban inkább a küzdelem során felhasználható fegyverként szolgált, mintsem a kezek és a sportot űzők védelmére. A görög és római időkből fent marad leletek alapján megállapítható, hogy akkoriban kézre tekert bőrcsíkokból alkottak összefüggő réteget a kézfejre, amivel az ellenfél testén okozott sérülések mértékét igyekeztek fokozni elsősorban, a védelmi szempontok elé helyezve ezt a "funkciót". Ezt a megoldást akkoriban himantes-nek nevezték. Kiegészítésként sok esetben fém szegecseket és tüskéket is használtak a harcosok, de ebből kifolyólag nem ritkán az ütközetek a vesztes fél halálával végződtek. E nagyfokú brutalitásnak köszönhetően, mely a sportág történetének elején jellemző volt, több Birodalomban is tiltott, és a társadalom nagy része által megvetett cselekménnyé tette.
Az első kesztyűként szolgáló "kézvédők" bikabőrből készült. Tán nem véletlen hát, hogy a kor irodalmában több szerző is párhuzamot vont a harcot vívó állat, és az ellenfelét legyőzni kívánó sportoló közt.
A modern idők közeledtével égtájaktól és népektől függetlenül változtak és formálódtak az ökölvívás szabályai. A walesi John Graham Chambers által 1867-ben publikált "Queensberry-szabályok" már tartalmazták a boxkesztyűk méretére és állapotára vonatkozó pontokat. Érdekesség még, hogy ekkor foglalták írásba azt is, hogy nem lehet a birkózásból ismert szorítófogást alkalmazni a mérkőzés során, így megszűnt a földharc is. A súlycsoportok betartását is szigorították, illetve a ring méretére és a segítők számára vonatkozó pontokat is beemelték a szabályok közé.
A csupasz ököllel vívott harcokat szép lassan felváltották a szabályozott, profi küzdelmek.
A kesztyűk mai ismert formájukat 1892 után nyerték el, bevezették a 8 és 6 unciás, azaz 227 és 170 grammos súlyú sportszereket. A modern, párnázott kesztyűk végső formáját Jack Broughton alkotta meg.
Súly és használat szerint megkülönböztetünk ma már gyakorló (sparring, speed), zsákoló és a profi mérkőzések során használt kesztyűket. Súly alapján pedig 4-től egészen 20 unciáig bezárólag.
A korunk sztárjai által használt kesztyűk előállításának folyamatát már komoly mérnöki munka kíséri, és nem egyszer hosszú tárgyalások témáját adja egy-egy meccs lekötésekor a kesztyűk márkája, mérete és kialakítása.
Napjainkban a hasonló viták kezdeményezésében (is) élen áll Floyd Mayweather, akinek a Marcos Maidana elleni visszavágó előzményeiben akadtak kifogásai ebben a témakörben.
