Szepesi Csenge. Egy fiatal lány, aki egy szép napon egy véletlen - vagy nagyon is sorsszerű - pillanatban a karatéba botlott. Mire észbe kapott, már az edzőteremben volt. Aztán jött az első verseny, a második, Magyar Bajnokságok, az első Európa Bajnokság és a többi. Csenge pedig megállíthatatlanul menetel előre.
Világkupa 1. helyezett 2014 /Veszprém/, Európa Bajnoki 1. helyezett 2013+2014, Magyar Bajnoki 1. helyezett 2009+2010+2011+2014, Világbajnoki 1.helyezett 2009 /Budapest/, Európa Bajnoki 2. helyezett 2009+2010+2011+2012. És még sorolhatnánk. Idén a veszprémi Mas Oyama Memorial tornán az első és a különdíjat is begyűjtötte, legutóbb pedig a horvátországi Samoborban rendezett 18. Branko Bošnjak Memorial emlékversenyen vett részt, ahonnan szintén arannyal tért haza.
A Sopron és Bécs között ingázó, kötelességeinek egyszerre több fronton is helytálló Szepesi Csengével beszélgettünk a kezdetekről, eredményekről és terveiről.
ellenfelem.hu: - Hogy lett a versenyszerű úszásból karate? Megláttad és megszeretted? Hogy kezdődött ez az egész nálad?
Szepesi Csenge: - 3 éves korom óta Sopronban úsztam. 17 éves koromig versenyszerűen űztem az úszást, amikor véletlenszerűen találkoztam a soproni Kamikaze Egyesülettel egy futó edzésükön. Azonnal megtetszett, és az úszásból hozott alapokkal és edzettségi szinttel folytattam az edzéseket, de immáron a dojoban. Mivel a versenysportolói múltamból a napi kettő edzéshez szoktam, így ezt a karatéban is folytattam, mely gyors fejlődést eredményezett.
e: - Hogyan fogadta a környezeted, családod? Nem akartak lebeszélni soha?
SZCS: - Nagyon sokáig nem fogadták el otthon az új sportágat, főleg mert full kontakt rendszerben versenyeztem, és versenyzem. Természetesen le akartak beszélni róla. Csak rengeteg megnyert bajnokság, hírnév és az élsportból származó kapcsolatok láttán fogadta el a családom a döntésemet.
e: - Alig három év karate után, a kilencedik versenyeden már az EB-n voltál. Minek tulajdonítod legfőképp rendkívül gyors előrehaladásod és eredményeidet?
SZCS: - Mivel minden nap kettőt edzek, így a sportban való fejlődésem nagyon gyors és látványos volt. Szerintem egy élsportolónak, főleg a kontakt-sportokban legalább heti 10-12 szer kell edzenie magát hogy esélye legyen egy dobogós helyezést elérni.
[caption id="attachment_1790" align="aligncenter" width="504"]
Szepesi Csenge a dobogó legfelső fokán[/caption]e: - Korábban nyilatkoztad, hogy nagyon kevés idő alatt történt, ill. történik körülötted minden és mindig utólag tudatosulnak benned a dolgok. Így van ez még most is?
SZCS: - Rengeteg verseny van már mögöttem. Úgy gondolom hogy sokkal tudatosabban látom mind a felkészülésemben, mind a versenyeken a történéseket.
e: - Követsz más küzdősportokat is esetleg vagy inkább csak ellenfeleid meccseit szoktad tanulmányozni? Jut időd ilyesmire a munka, edzések és ingázás mellett?
"A társaim felé irányuló tisztelet és önmagammal szembeni fegyelem a karate sajátossága, mely követendő példa számomra...hálás vagyok hogy ezt az utat járhatom."
SZCS: - Nagyon szeretem a régebbi K1 Grand Prix- ket újranézni, hiszen azóta se láttam ilyen képzettségi szintű versenyzőket. Taekwondoban szerzett tapasztalataimat nagyra becsülöm, hiszen a lábtechnikákban ez a küzdősport a legfejlettebb és talán legszebb. A fogorvosi munkám és az edzések mellett sajnos nagyon kevés időm marad, amit szeretek kirándulással és egyéb kulturális programmal eltölteni.
e: - Mik a terveid jövőre? Részt veszel minél több versenyen vagy inkább a VB-re koncentrálsz majd főleg?
SZCS: - Idén ismét sok versenyen vettem részt, ahol majdnem minden megmérettetésen EB szintű mezőny gyűlt össze, így sokszor volt lehetőségem felmérnem önmagam edzettségi szintjét. Idén az év hátralevő részét pihenéssel töltöm, ami a jövő évi VB miatt rendkívül fontosnak tartok.
e: - Mesélnél kicsit arról, hogy mit adott a sport neked és mennyiben köszönhető a sportnak, hogy az vagy ma, aki?
SZCS:- A versenysport óriási kitartást adott, amit az életem minden részében kamatoztatni tudok. A társaim felé irányuló tisztelet és önmagammal szembeni fegyelem a karate sajátossága, mely követendő példa számomra. Nagy pozitívumnak tartom ezeket a dolgokat az életemben, és hálás vagyok hogy ezt az utat járhatom.
