A múlt hét folyamán az a nagyszerű lehetőség és megtiszteltetés ért minket, hogy nem mással készíthettünk egy exkluzív interjút, mint az egykori UFC bajnok GSP mögött álló emberrel, edzővel: Firas Zahabival. Firas és terme a TriStar természetesen GSP kapcsán lett a legismertebb, de jópár top harcos edz még náluk - úgy, mint Rory MacDonald és Patrick Coté például. Zahabi és GSP még amatőr bunyósokként találkoztak egy olyan időben, amikor az MMA Québecben még illegális volt.
Egy bizonyos ponton, miután több győzelmet aratott Jiu Jitsuban és kanadai Muay Thai bajnokká is vált, Zahabi elhatározta, hogy edzősködni fog. A TriStar ugyan 1991 óta egy harcművészeti akadémia volt, azonban az MMA mikor bejött a képbe, kicsit mostoha módon kezelték. Zahabi valahogy az MMA edző szerepébe került és szép lassan egyre inkább belenőtt. A sztori fellelhető, a tények ellenőrizhetőek, de mi is történt a háttérben? Erről faggattuk montreali otthonában a világhírű edzőt, aki többek között a hatékonyságról, motivációról, az életről és készülő könyvéről is mesélt nekünk telefonos interjúnk keretében.
ellenfelem.hu: - Először is Firas, köszönjük, hogy elfogadtad az interjú-kérelmünket. Mesélj nekünk egy kicsit a kezdetekről.
Firas Zahabi: - Nem volt egyszerű. Egyszerre jártam iskolába és dolgoztam filozófiai diplomám megszerzésén, és edzettem mellette igen keményen. Minden nap edzettem, filozófiát tanultam, dolgoztam. Szóval nem éppen azt csináltam mindig, amit szerettem volna. Tudjátok, a srácoknak is mindig mondom a teremben, hogy Georges is meg én is dolgoztunk, iskolába jártunk, meg egy csomó mindent csináltunk és nem jellemző, hogy rögtön legyen egy szponzorod, csak edzeni kelljen és így tudj belevágni. Általában nem így van. Nem egyszerű egy komolyabb szintre lépni. Idő kell hozzá és nagyon sok munka. Rengeteget edzettünk, szenvedtünk és nagyon sok kényelmetlenséget el kellett viselnünk. Senkinek se javasolnék egy ilyen életmódot.
e: - Hogy találtál időt a tanulásra, az üzlet fejlesztésére, gyerekek nevelésére és egyebekre?
FZ: - A maximális hatékonyság híve vagyok. Hiszem, hogy mindent olyan hatékonyan kell csinálnod, amennyire csak lehetséges. De nem volt könnyű. Nagyon szerencsés vagyok. De hogy mondjak egy példát, tudjátok állandóan jár az agyam, mindig reflektálok a dolgokra és amikor a kocsiban ülök, nem nagyon hallgatok zenét, hanem gondolkodom, tervezek. A legtöbb embernek az ingázás csak időpocsékolás, elveszett, kiesett idő. Nem nekem. Én ilyenkor a következő lépéseimen, a szervezni valókon gondolkodom. Fél óra a terembe, fél vissza. Napi kétszer. Ez két óra idő a gondolkodásra. Ez csak egy módja annak, hogy valami negatívot pozitívra fordítsunk.
e: - Mi a legnagyobb félreértés vagy tévhit veled ill. a TriStar-val kapcsolatban szerinted?
FZ: - Talán az, hogy az emberek azt hihetik, mi itt sok pénzen ülünk, ami egyáltalán nem igaz.Voltam már pár teremben és van ahol bizony milliomosok állnak mögöttük, meg egy csomó edző. Nálunk csak egy páran vagyunk, engem is beleértve. Nem sok luxus akad nálunk.
e: - Véleményed szerint, mi az, ami a leginkább megkülönböztet téged más edzőktől?
FZ: - Nagyon sok jó edző van és figyelem is őket, tanulok tőlük, de azt hiszem a legnagyobb különbség, hogy én sparringolok a mai napig, gurulok, birkózok a srácaimmal. Most volt GSP első napja a teremben, mióta felgyógyult a sérüléséből és egyből gurultam vele, birkóztunk. Este bokszoltam, órát tartottam és sparringoltam. Hiszem, hogy csak így lehet tanulni. Szenvedélyesen szeretem a bjj-t, birkózást, az állóharcot és úgy gondolom, hogy ez is nagy része a sikeremnek. Pontosan ezért, amikor a srácokkal arról beszélünk, hogy mi működik, milyen technikák, hisznek nekem. Senki se mondhatja, hogy nem értem.
e: - Mik a legnagyobb hibák, tévedések az MMA-ban, amiket az évek során láttál?
FZ: - Azt hiszem az, hogy az emberek lemennek a termekbe és rögtön a rövidebb utat keresik. Nem értik, hogy a technika a legfontosabb. Úgy szállnak harcba, hogy az érzelmeikkel, dühükkel, reflexeikkel akarnak nyerni. Erőből akarnak jobbak lenni, nem technikával és stratégiával.
e: - Hogy látod napjaink szteroid-problémáját?
FZ: - Nálam első az egészség. Nem is értem, hogy képes valaki szteroidokat nyomni, aztán, amikor nyer, felemelni a kezét és mosolyogni? Ez csalás. Szégyen. Ami még szégyenteljesebb, az az, hogy grappling tornákon is ezt csinálják az emberek. Véleményem szerint ez egy nagyon aljas cselekedet. Az én sportolóim nem nyomnak semmit, természetesek. Nem engedek semmi ilyesmit a termemben. Szigorúan tilos.
e: - Említetted, hogy első az egészség, így azt hiszem logikus, hogy felhozzunk egy másik problémás pontot, a fejsérüléseket. Hogy néz ki pl. a sparring a TriStar-nál?
FZ: - Nagyon aggasztó dolog és minden edzésen igyekszem is biztosra menni, hogy senki se megy túl keményen. Próbálom minimalizálni a sérüléseket és szólni is szoktam az ilyen srácoknak, hogy nagyszerű lehetőségekről maradnak le, amiért így sparringolnak, ahogy. Az edzés tanulásra van. Nem harcolni vagy ott vagy hogy szétcsapj mindenkit. Általában azoknak, akik nagyon keményen nyomják a teremben, hiányos a technikájuk. Mindnyájunknak vannak hiányosságai. Nincs tökéletes technika, de tanulni vagyunk ott. Ha tényleg hatékony akarsz lenni, az elméddel is foglalkozz, ne csak a testeddel. Nem hagyhatod, hogy a tested, az indulatok az utadba álljanak.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=Qk5Yjpl3_Cg?rel=0]
e: - Mennyire igaz nagy, címmeccsek esetén, hogy a felkészülés még sokkal inkább mentális, mint fizikai?
FZ: - Minél messzebb vagy attól a naptól, annál inkább fizikai jellegű és a készségek csiszolásáról szól. Ismétlések, gyakorlás, stratégia, időzítés és egyebek. De minél közelebb kerülsz az összecsapáshoz, annál inkább mentális. A küzdelem hete már másról sem szól: a saját magad útjába állsz majd, vagy hagyod, hogy az, amit a rengeteg edzéssel bevéstél, a felszínre jöjjön? A legjobbak képesek ez utóbbira.
e: - Mi az, ami a leginkább motivál? Mi táplálja a tüzet benned?
FZ: - A harcosokért vagyok és csak szeretném nyerni látni őket. De a legnagyobb motivációm a a tanulás, a tudás iránti szeretetem. Ez egy nagyon érdekes dolog számomra. Van ennek az egésznek egy belső, rejtett értéke, amit sok ember nem ért: egy bizonyos úton lenni. Mindig tanulok, megosztom, amit tudok és nagyon hálás vagyok, amikor valaki velem osztja meg tudását.
e: - Mik a kedvenc könyveid? Van valami, ami mély hatást gyakorolt rád és sokat segített neked?
FZ: - Igen, Steve Covey 'A rendkívül hatékony emberek 7 szokása' nagy hatást tett rám. Szereztem egy példányt még 18 évesen és rengeteget olvastam, tanulmányoztam. A mai napig sokat használom és hivatkozok rá. Egyébként most a saját könyvemen dolgozom, hiszitek vagy sem.
e: - A stratégiáról is szó lesz benne esetleg?
FZ: - Nem, de a kedvencem ilyen téren egyébként Robert Greene, aki 'A háború 33 stratégiája' c. könyvet írta. Nagyon szeretem azt a könyvet. De az igazat megvallva, az én stratégiáim a filozófiából jönnek. Leginkább a görögöktől. Rendkívül szeretem Platón munkáit és mivel magam is igen analitikus elme vagyok, Szókratész is közel áll hozzám. A párbeszédeket különösképp szeretem. Az épp aktuális hiedelmek alapos vizsgálata és a megfigyelés ereje nagyon fontosak számomra.
e: - Úgy tűnik ezek olyan dolgok, nézetek, amiket mindenhova magaddal viszel?
FZ: - Igen, a teremben is és azon kívül is, bárhol is járjak. Mondjuk, ha valaki azzal jön, hogy ő egy ütést így vagy úgy hajt végre, én azt akarom, hogy megmutassa. Látnom kell és meg kell értenem. Pontosan ezért bokszolok, birkózok a mai napig. Hogy lássam, hogy meg tudom-e csinálni, amiről beszélek. Ha valamit állítok, készen kell állnom a kérdésekre, a vizsgálatra. Bárki, aki azt állítja, hogy a birtokában van valamilyen tudásnak vagy igazságnak, nyitottnak kell lennie és készen kell állnia erre. Ez a véleményem.
e: - Hogy néz ki egy napod?
FZ: - Felkelek és rögtön edzek egyet. Ez az első. Torna, saját súlyos dolgok, mozgékonyság, nyújtás. Aztán felvételeket nézek, tanulmányozok olyan srácokról, akiknek hamarosan meccsük lesz. Utána megyek a terembe és edzek a profikkal, majd hazamegyek a családhoz. Este visszamegyek és edzek az amatőrökkel, meg az átlagemberekkel. Éjjel jutok haza és próbálok egy kis időt a feleségemmel tölteni, talán nézek még pár meccset és alvás. De vannak még franchise termek egyébként és azokra is figyelni kell, meg próbálok a Fund a Fighterrel is foglalkozni, amennyire lehet.
e: - Van egy csapat körülötted mindezekre vagy egyedül csinálod? Kicsit soknak hangzik.
FZ: - Hát, sok mindenhez kell értenem. Az üzleti oldalát nagyjából egyedül vittem, de van már pár üzlettársam, akiknek a segítségével nagyobbra nőhetünk majd, én meg többet foglalkozhatok a harcművészettel. Néha tényleg ijesztő egy kicsit, de ahogy a könyvben is van (A rendkívül hatékony emberek 7 szokása), azt kell tenned, ami fontos, mégpedig először. Nem csinálhatsz mindent egyszerre, szóval első helyre kell tenned, ami fontos és azt kell csinálni.
e: - Mi a legjobb tanács, amit valaha hallottál és kitől hallottad?
FZ: - Jó kérdés. Nem egyszerű a válasz, de azt hiszem megint csak a könyvre kell hivatkoznom. Ha a hatékonyságról, harcművészetről van szó, mindenképp. Hogyan prioritizáljunk mit tegyünk előre, hogyan szervezzük dolgainkat. Az első szokás a könyvből - legyél pro-aktív. Semmi kifogás. Ha harcos, ha vállalkozó akarsz lenni vagy egyszerűen csak egy sikeres ember, találd meg a módját és ne várj, hogy majd jön valaki, akitől megkapsz mindent. Mindig van egy út és hinned kell benne.
Köszönjük Firas! További sok sikert kívánunk és reméljük hamarosan láthatjuk a könyved!
