Bevezető
Ezen írásunk első részében górcső alá vesszük a különböző szabályozási keretrendszereket, melyeket a nemzetközi gyakorlatban - ezen belül is első sorban Amerikában és Angliában - az MMA-ra alkalmaznak.
A második részben majd a szabályozottság és hatékony engedélyeztetés hiányosságaiból adódó potenciális jogi kockázatokat vesszük számba, a nemzetközi "mezőnyből" első sorban a hozzánk közelebb eső, angliai színtérre koncentrálva.
Ezekkel hozzuk majd párhuzamba a hazai szabályokat, hiányosságokat, problémákat és mindazt, amit az esetleges átfedésekből adódóan érdemben, logikusan össze lehet vetni. Nemzetközileg, de hazai környezetben is, a hiányosságok és problémák komoly következményekkel járhatnak - és járnak is esetenként - mind a sport kereskedelmi életképességeit (tehát eladhatóságát), mind pedig a sportolók egészségét és biztonságát tekintve, mely szempont természetesen a legfontosabb kell, hogy legyen az összes közül.
Bár viszonylag egy fiatal, alig húsz éves sportról beszélünk, azt még a leghevesebb ellenzőinek is el kell ismernie, hogy a kezdetekhez képes hatalmas a fejlődés. Amerikában az MMA, mint sport nagyon professzionális, hivatássá vált és szabályozottsága is egyre csak javul. Folyamatosan fejlődik ilyen értelemben is. Mára a sport egy körülbelül egymilliárd dolláros üzlet, melyet az egész világon ismernek. A gálák és rajongók minden kontinensen megtalálhatók és a legjobbakat már a legnagyobb és legismertebb márkák szponzorálják, legyen szó ruházati, sport-eszközöket vagy éppen táplálékkiegészítőket forgalmazó márka-óriásokról.
Az angliai piac, bár az amerikaitól elmarad ugyan, egy hasonló folyamaton megy át. A sport terjedése, népszerűségének robbanásszerű növekedése szemmel látható. Több kisebb-nagyobb szervezet jelentkezik rendszeresen gálákkal, a nagyobbak pedig már nemzetközi sugárzási szerződéseket is kötöttek, melyek lehetővé teszik számukra az angliai országhatárok digitális formában történő átlépését. A nagyobb, aktív szervezetek, mint a BAMMA, a Cage Warriors, az OMMAC vagy UCMMA már igen széles körben ismertek.
[flowsplit id="bammaufcnumbers" option="b1"]
Egy nemrég Írországban, Dublinban tartott gála, az amerikai UFC szervezet Fight Night 46 nevű estje az Angol E3 sport csatorna történetének minden rekordját megdöntötte. Az est nézettségi csúcspontja 340,200 volt, melynek 43.33%-át 15-24 éves felnőttek tették ki. A sport nem csak a férfiak körében népszerű. A helyszínen 9500 ember követte a meccseket és csak a jegyeladásokból származó bevétel 1.4 millió USD volt.
[/flowsplit][flowsplit id="bammaufcnumbers" option="b2"][/flowsplit]
A szabályozottságot tekintve azonban Angliában a sport messze elmarad attól, ami Amerikában mára alapnak mondható.
Az amerikai MMA előírásai és szabályozása
Legalitás
Az MMA - New York kivételével - az Amerikai Egyesült Államok egész területén legális. A dolog érdekessége, hogy az amatőr MMA New York-ban is legális, bár az nem teljesen tisztázott fogalom, hogy a New York állam-béli törvények mit is értenek pontosan "amatőr MMA" alatt.
A küzdelem szabályai
A sport szabályozása az adott állam atlétikai bizottságának feladata, ahol az éppen aktuális gálát tartják. A legtöbb állam az MMA egységesített szabályzati rendszerét vette át, melyet először 2001-ben mutattak be Nevadában és New Jersey-ben. Az egységesített szabályrendszer célja a professzionális és amatőr MMA szabályozása. Az egységes szabályrendszer többek között meghatározza:
- A súlycsoportokat
- A küzdelem helyszínének szükségleteit és felszereléseit
- A kéz bandázsolásának specifikációit
- A fogvédőt
- Védőfelszerelést
- A küzdelem megállítását
- A szabálytalanságokat
Az atlétikai bizottságok továbbá felügyelik a gálákat, adminisztrálnak a bemérlegeléseknél, bíráskodnak, stb.
Az angliai MMA előírásai és szabályozása
Az amerikai helyzethez képest, Angliában a sport jogi helyzete tisztázatlannak mondható, a szabályozottsága pedig - bizonyos pozitív kezdeményezések ellenére - nagyon is elégtelen. Jelenleg nincs irányító testület, mely a gálákat szankcionálná, garantálva a sportolók biztonságát. Ez kockázatot jelent a harcosoknak, továbbá potenciális büntető- és polgári jogi felelősség ellenfelekre, promóterekre és más, harmadik felekre történő szállását is eredményezi.
Legalitás
Általánosságban véve az MMA Angliában, a sporttal kapcsolatban megszólalok által legálisnak tartott, abban az érelemben, hogy nem ütközik törvényekbe, nem törvényellenes. Ez a 2003-as Engedélyezési Törvényben (Licensing Act 2003) is megjelenik, ahol is egy rendelkezés a szórakozás leírásának "szabályozott szórakozás" definícióját módosítva beemelte az olyan szórakozási formát is, "mely a bokszot vagy birkózást egy vagy több harcművészeti ággal kombinálja". Mindezek ellenére, bár a Parlament módosító jogszabályt fogadott el, hogy az magába foglalja az MMA engedélyezését is, az MMA legalitása az Angol bíróságok előtt kipróbálatlan marad. Ezért elméletileg, ha egy Angol bíróságnak meg kéne állapítania a felelősséget olyan polgári- és büntetőjogi igényekkel kapcsolatosan, melyek egy amúgy engedélyezett MMA gála kapcsán merültek fel, lehet, hogy úgy találnák, hogy a meccsek illegálisak voltak, miután megvizsgálták volna az adott gála szabályait, eljárásait és egészségügyi rendelkezéseit. Ez a bizonytalanság mindaddig marad, amíg a brit bíróságoknak kell dönteni ebben a kérdésben.
A számtalan próbálkozás ellenére, hogy a sport szabályozásáról meggyőzzék a meglévő irányítói testületeket (mint például a BBBC, a British Boxing Board of Control), mégpedig egy az MMA színtér szereplői által létrehozott, független irányítói testület felügyeletével, az MMA Angliában továbbra is szabályozatlan marad.
A sport tehát önszabályozásra kényszerül hagyatkozni - amikor pl. a világ legnagyobb MMA szervezete, az amerikai UFC gálát tart Angliában, az atlétikai bizottságok összes feladatát magára veszi, kezdve a meccsvezetők, a ketrec melletti hivatalos felügyelők szerződtetésétől az orvosi vizsgálatokig.
A küzdelem szabályai
Miután egy irányítói testület általi hivatalos felügyelet nem elérhető, minden szervezet maga határozza meg a küzdelem szabályait, melyek az adott gálán irányadóak. Emiatt viszont néhány gálán megengedettek olyan dolgok is, melyeket egyébként az MMA egységesített szabályzati rendszere tiltana (pl. egy a földre került ellenfél fejére mért rúgást vagy rúgásokat).
Engedélyezés
Itt ismét csak azt lehet mondani, hogy miután az egy irányítói testület általi hivatalos felügyelet nem elérhető, minden szervezet szabadon szerződhet a harcosokkal, mégpedig az általa megfelelőnek tartott feltételek mellett. A menedzsereknek, promótereknek vagy versenyzőknek pedig nincs semmiféle engedélyeztetése. A mérkőzések előtti orvosi vizsgálat nemrégiben még szinte nem-létező volt: a harcos egyszerűen egy aláírt egy formális, pro forma szerződést az adott szervezettel és utána versenyzett. A mérkőzések utáni orvosi vizsgálatok ritkák, a gálák alatt nyújtott adekvát orvosi ellátás pedig hiányos. A drog- vagy dopping-tesztek nagyjából nem létezőek. Mindezek miatt a harcosokat semmi sem tartja vissza, hogy olyan feltételek mellett versenyezzenek, melyek Amerikában nem volnának engedélyezettek.
Előfordult olyan is, hogy az Angol MMA egyik ismert és sikeres figurája egy kiütéses vereség utáni 30 napon belül már ismét harcolt, anélkül, hogy bárki rákérdezett volna az egészségi állapotára.
[flowsplit id="fejser" option="fejser1"]
És hogy miért veszélyes ez?
A fejsérülésekről
A CTE (krónikus traumatikus enkefalopátia) az idegrendszer degeneratív betegsége, amely azoknál jelentkezhet, akiket gyakran ér fejsérülés vagy agyrázkódás, így a jégkorong mellett a boksz, az amerikai futball és a pankráció is veszélyes sportnak számít. Az agyrázkódás és a fejsérülések az agy szövetének kórós elváltozását és egy bizonyos tau fehérjének a felhalmozódását eredményezik, ami memóriavesztést, agressziót, elmezavart vagy depressziót válthat ki a betegből.
A CTE súlyos neurodegeneratív betegség, mely már több egykori amerikai-futballista és jégkorongos számára is tragikus következménnyel járt. A profi amerikaifutball-liga (NFL) után az észak-amerikai jégkorong-bajnokságban, az NHL-ben is regisztráltak olyan esetet, amikor egy elhunyt, öngyilkosságot elkövető játékos agyában kimutatták.
Az NHL-ben a 2011 körül elszaporodó halálesetek keltették fel a figyelmet a CTE iránt, az NFL háza táján viszont már 2006-ban hallani lehetett róla. Az agyrázkódások nem feltétlenül vezetnek CTE-hez, de különböző kutatások és vizsgálatok kimutatták, hogy nagyobb eséllyel okozhatnak depressziót: amíg a lakosság körében általában öt és tíz százalékban fordul elő a CTE, addig azoknál, akiket gyakran ér fejsérülés, ugyanez az arány negyven százalék.
Egy kiütéses vereség után a 30 napos pihenő lenne a szükséges minimum, azonban sokak szerint ennél több időre lenne szüksége az agynak, hogy egy ilyen traumát kipihenjen.
Agyi traumát szenvedett beteg MRI képe.
[/flowsplit][flowsplit id="fejser" option="fejser2"][/flowsplit]
[flowsplit id="vegszo" option="vegszo1"]
Ezekről, a magyarországi helyzetről, egy Angliában indult önkéntes kezdeményezésről, - mely a megfelelő orvosi szabályozás támogatására jött létre -, írásunk következő részében térünk ki. A második részben szó lesz továbbá a lehetséges jogi kockázatokról is, melyek a szabályozás és a hatékony engedélyezés hiánya miatt merülnek fel.[/flowsplit]
[flowsplit id="vegszo" option="vegszo2"]
Ezekről, egy Angliában indult önkéntes kezdeményezésről, - mely a megfelelő orvosi szabályozás támogatására jött létre -, írásunk következő részében térünk ki. A második részben szó lesz továbbá a lehetséges jogi kockázatokról is, melyek a szabályozás és a hatékony engedélyezés hiánya miatt merülnek fel.[/flowsplit]
